2018. január 1., hétfő

Final War – Acoustic

Final War – Acoustic (2016) Mostanában egyre többször le kell írnom a régi motorosnak számító nagy zenekarokról, hogy bár jelennek meg velük kapcsolatban kiadványok, azok szinte kizárólag régi dalokat tartalmazó gyűjteményes lemezek. Mivel az én olvasatomban a Final War is ilyennek számít, érdeklődve vettem kezembe a PC Records ’16-os FW anyagát. Az „Acoustic” nem nagy meglepetésre egy akusztikus album, amin régi FW dalokat dolgoztak fel az eredeti szerzők. Nem nagyon vagyok oda a stílusért, de ez az ötlet most jól sült el. A 11 nóta mindegyike kellemes meglepetés, a legjobban sikerült azonban a kakukktojás, ami nem más, mint a BfG „Coming Home”-jának lassú verziója. Van még egyébként BfG vonatkozás, ugyanis a „Glory Unending”-ben Joel vokálozik. Egy szó mint száz profi a lemez, és mindenkinek ajánlom, de nagyon hiányoznak az új számok. 8 oldalas szövegkönyv. 11 Szám 40:38 perc

Bound For Glory – Last Act Of Defiance

Bound For Glory – Last Act Of Defiance (2000) Az első BfG ciklus egyik utolsó kiadványa volt a LAOD. A 12 oldalas széthajtható booklet-be csomagolt kompaktlemez hasonlatosan a „Hate Train Rolling”-hoz (ami gyakorlatilag egyszerre jelent meg vele) sokaknál mindent vitt. Van rajta néhány ismertebb alkotás, mint például a „Coming Home” vagy a „Damned” illetve a hazai Testvériség által is feldolgozott „46 Years In Hell”, de ahogy azt a fiúktól már megszokhattuk, a korong végig magas szinten mozog, és természetesen üresjáratmentes. Tehát csak a szokásos kihagyhatatlan anyag a számos BfG kiadvány sorában. Röviden összefoglalva ennyi lenne a LAOD. 10 Szám 37:14 perc

Fight Tonight – Still Cold

Fight Tonight – Still Cold (2017) A Fight Tonight második albuma az egyik kedvenc anyagommá vált. Tetszett az az erőszakos, mégis dallamos hc, amit a srácok, és a kishölgy előadott. Ennek okán figyelemmel hallgattam legújabb kislemezüket a 6 számos „Still Cold”-ot. Sajnos pontosan azok a tulajdonságok hiányoznak az anyagból, amik miatt megszerettem a csapatot. Emellett a profi körítése is olyan a kiadványnak, hogy amikor meglátta az egyik kollégám meglátta, döbbenettel az arcán megkérdezte, hogy rapet hallgatok? Tehát tulajdonképpen profi minden, de ez nem egy NS kiadvány, és nem is jön be ez az „új” stílus. Ennek fényében kíváncsian várom a 3. teljes hosszúságú CD-jüket. 12 oldalas digipack. 6 Szám 15:58 perc

Brutal Attack – Greatest Hits Volume 2

Brutal Attack – Greatest Hits Volume 2 (2004) A honi Loyalty Records első kiadványa nem volt más, mint a RAC legenda második Best Of lemeze. Egy ilyen nagy múltú, és termékeny zenekarnál volt bőven miből válogatni. Végül aztán sikerült egy elég tartalmas kiadványt összehozni, amin egymás után sorakoznak a RAC himnuszok, és a balladák. Nem hiszem, hogy sokan lennének, akiknek meglenne az összes BA album, természetesen nekik nem ajánlom a beszerzést. A többi, átlagos bakancsosnak viszont, akik ha nem is rajongók, de néha-néha hallgatnak BA-t érdemes beruházni rá, mert a legeslegnagyobb slágereket sikerült egy csokorba gyűjteni. 6 oldalas booklet. 18 Szám 78:21 perc

RaHoWa – Überfolk

RaHoWa – Überfolk (2017) A történet úgy szól, hogy Burdy a pálfordulása után egy zenésztársával rögzített néhány új nótát, amik két új RaHoWa albumon szerepeltek volna. Ezek persze nem jelentek meg, de a francia hammerskin kiadó; a Nordic Diffusion évekkel a felvételek megalkotása után úgy döntött, érdemes piacra dobni a cuccot. A RaHoWa albumai szinte beszerezhetetlenek, én is egyedül a sokadik feltámadását élő Resistance Records honlapján találkoztam velük, akik viszont legnagyobb sajnálatomra nem küldenek csomagot az USÁ-n kívülre. Burdy zseniális muzsikus volt, így nem volt kérdés, hogy teszek egy próbát a lemezzel. Kellemeset csalódtam. Igaz, az anyag nem túl hosszú; az „Away” című szerzemény például két verzióban is szerepel rajta, valamint feljátszották a kismillió feldolgozást megért „Ode To A Dying People”-t is. Ennek ellenére megéri az árát, és veszít az, aki a Burdy ügy miatt nem foglalkozik vele. Szép kivitelezésű 12 oldalas digipack. 9 Szám 32:48 perc

Fortress – Defenders Of The Faith

Fortress – Defenders Of The Faith (2016) Hasonlóan másik nagy kedvencemhez az ausztrál fiúk az ezredforduló környékén abbahagyták a lemezgyártást. Egy önálló új anyaggal sem jelentkeztek, viszont adtak számos búcsúkoncertet. Aztán persze újra és újra visszatértek, de új dalokról nem hallani. A Front Records egy limitált dupla lemezes digipack kiadványt dobott piacra a Fortress fejlécével. A címből már rögtön sejteni lehetett, hogy ez sem az új albumot fogja tartalmazni. Az első lemezen különböző válogatáslemezekről kimásolt nóták, a The Bell Tolls anyaga, valamint 4 koncertfelvétel hallható. A bónusz CD pedig teljes egészében élő felvételeket tartalmaz, egészen pontosan 8 darabot. Sok újdonság nincs. Hiába a szépen kivitelezett borító, egy új albumnak szerintem mindenki jobban örült volna. A zenekar nagyságát mutatja azonban, hogy már lassan 20 éve, hogy kezünkbe vehettük a „The Fires Of Our Rage”-t, de még mindig van kereslet a srácok munkáira. Ami egy ilyen „stílusú” csapatnál azt hiszem sok mindent elmond. Ha lesz új Fortress lemez, ha nem, azt hiszem nyugodtan kijelenthetjük, hogy az aussie-k azzal a pár albummal maradandót alkottak. 14 Szám 54:35 perc + 8 Szám 30:56 perc

Bandeira De Combate & Kill Baby, Kill!

Rocking In Sao Paulo, Rolling In Brazil (2009) A Les Vilains megboldogult gitárosának saját zenekara, az alatt a néhány év alatt, amíg létezett, jócskán túlnőtt az „anyazenekaron”. Az alatt a néhány év alatt rendkívül termékenyek voltak. Ennek egyik bizonyítéka ez a lemez is, amit Dieter brazil barátaival a BDC tagjaival rögzített. Mivel a KBK! mindegyik kiadványát rongyosra hallgattam, borítékolható volt, hogy előbb-utóbb beszerzem ezt is (8 oldalas szövegkönyv). Amiért mégis sokat hezitáltam az az, hogy egy leírásban valahol azt olvastam, hogy a BDC tagjainak származása finoman szólva nem tiszta. Bár, ha hozzávesszük, hogy a Les Vilains is belerakott az albumába feketével közös képet, akkor ez semmi. Nem tudom mi az igazság, de sajnos több KBK! kiadványra nem lehet számítani, úgyhogy, mindenképp foglalkoznom kell vele. Az előadók feltűntetése egy kicsit csalóka lehet, mivel az igaz, hogy a BDC tagjai egytől-egyig részt vettek a lemez elkészítésében, a KBK!-t azonban csak Dieter képviselte. De, mivel gyakorlatilag Dieter volt a KBK!, ezért nem nagyon tudok belekötni. A BDC tagjai tehát felvállalták a „háttérzenész” szerepét, míg a két énekes felváltva ragadta magához a mikrofont. Az angol nyelvű dalokat Dieter, míg a portugálokat Marcio előadásában hallhatjuk. Szerencsére az előbbiekből van több, és számomra ezek határozzák meg az egész korongot. Egész egyszerűen megunhatatlan, amit ez a flamand fiatalember művelt, és nem győzöm elégszer leírni, mennyire kár érte. Ilyenkor remélem igazán, hogy van túlvilág, és a mi Dieterünk már a Valhallában molesztálja a valkűr lányokat. Tényleg őszintén remélem, hogy így van. 10 Szám 33:06 perc