Nem is olyan régen történt, hogy egy nyílt előadássorozaton a terrorizmusról, egyik ismerősöm is részt vett. Ezen a különböző terrorcselekményeket elemezgették. Elmondása alapján számára a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a hivatalos álláspontot képviselő előadó mielőtt belekezdett volna a 9.11-es történetbe, nyíltan kimondta, hogy ő maga sem hiszi el azt, amit most mondani fog, azaz a hivatalosnak tartott verziót. Nem az volt meglepő számára, hogy valaki nem hisz benne, hanem az, hogy már a jelenlegi világrend szócsövei sem hisznek abban, amit a szájukba adnak. A DIJ azaz belső munka címet viselő válogatás, a 2001-es Államokbeli események 10 éves évfordulójának apropóján jelent meg. Mint azt a lemez címe mutatja itt is kétkedőkkel van dolgunk. A 16 oldalas szövegkönyvben egy rövidebb írást is találhatunk erről, de csak német nyelven, így nem sokat értettem belőle. A többségében ismeretlen bandák számai persze ugyanakörül a téma körül mozognak; új világrend, elnyomás, hazugságok, orwelli világ, stb. Többségében német (Hermunduren, Dagny, SKD, 12 Golden Years, Projekt Verdekt, Ostfront. Häretiker), de található svájci (Knallhard, Amok), görög (Mind Terrorist), és ausztrál (Deaths Head) csapat is a felvételen. A záródal egy svájci-német koprodukció, illetve megnézhetünk egy „Under The Black Sun” videóklippet is. A válogatás nem kiemelkedő, annak ellenére, hogy minden ott van, ahol kell. Ahogy egy kicsit utánajártam, mégis azt tapasztaltam, hogy nagyon népszerű, és keresett anyagról van szó. Talán azért is, mert itt a hivatalos mesét még meg lehet kérdőjelezni. (Ajánlom a témában még a „Fájdalmas Megtévesztés DVD”-t ha valakinek esetleg nem tiszta, miért hitetlenkednek egyesek még ennyi idő elteltével is.)
12 Szám 46:26 perc
2016. november 1., kedd
Der Inside Job
Jubiläumsausgabe 2001-2011
Nem is olyan régen történt, hogy egy nyílt előadássorozaton a terrorizmusról, egyik ismerősöm is részt vett. Ezen a különböző terrorcselekményeket elemezgették. Elmondása alapján számára a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a hivatalos álláspontot képviselő előadó mielőtt belekezdett volna a 9.11-es történetbe, nyíltan kimondta, hogy ő maga sem hiszi el azt, amit most mondani fog, azaz a hivatalosnak tartott verziót. Nem az volt meglepő számára, hogy valaki nem hisz benne, hanem az, hogy már a jelenlegi világrend szócsövei sem hisznek abban, amit a szájukba adnak. A DIJ azaz belső munka címet viselő válogatás, a 2001-es Államokbeli események 10 éves évfordulójának apropóján jelent meg. Mint azt a lemez címe mutatja itt is kétkedőkkel van dolgunk. A 16 oldalas szövegkönyvben egy rövidebb írást is találhatunk erről, de csak német nyelven, így nem sokat értettem belőle. A többségében ismeretlen bandák számai persze ugyanakörül a téma körül mozognak; új világrend, elnyomás, hazugságok, orwelli világ, stb. Többségében német (Hermunduren, Dagny, SKD, 12 Golden Years, Projekt Verdekt, Ostfront. Häretiker), de található svájci (Knallhard, Amok), görög (Mind Terrorist), és ausztrál (Deaths Head) csapat is a felvételen. A záródal egy svájci-német koprodukció, illetve megnézhetünk egy „Under The Black Sun” videóklippet is. A válogatás nem kiemelkedő, annak ellenére, hogy minden ott van, ahol kell. Ahogy egy kicsit utánajártam, mégis azt tapasztaltam, hogy nagyon népszerű, és keresett anyagról van szó. Talán azért is, mert itt a hivatalos mesét még meg lehet kérdőjelezni. (Ajánlom a témában még a „Fájdalmas Megtévesztés DVD”-t ha valakinek esetleg nem tiszta, miért hitetlenkednek egyesek még ennyi idő elteltével is.)
12 Szám 46:26 perc
Nem is olyan régen történt, hogy egy nyílt előadássorozaton a terrorizmusról, egyik ismerősöm is részt vett. Ezen a különböző terrorcselekményeket elemezgették. Elmondása alapján számára a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a hivatalos álláspontot képviselő előadó mielőtt belekezdett volna a 9.11-es történetbe, nyíltan kimondta, hogy ő maga sem hiszi el azt, amit most mondani fog, azaz a hivatalosnak tartott verziót. Nem az volt meglepő számára, hogy valaki nem hisz benne, hanem az, hogy már a jelenlegi világrend szócsövei sem hisznek abban, amit a szájukba adnak. A DIJ azaz belső munka címet viselő válogatás, a 2001-es Államokbeli események 10 éves évfordulójának apropóján jelent meg. Mint azt a lemez címe mutatja itt is kétkedőkkel van dolgunk. A 16 oldalas szövegkönyvben egy rövidebb írást is találhatunk erről, de csak német nyelven, így nem sokat értettem belőle. A többségében ismeretlen bandák számai persze ugyanakörül a téma körül mozognak; új világrend, elnyomás, hazugságok, orwelli világ, stb. Többségében német (Hermunduren, Dagny, SKD, 12 Golden Years, Projekt Verdekt, Ostfront. Häretiker), de található svájci (Knallhard, Amok), görög (Mind Terrorist), és ausztrál (Deaths Head) csapat is a felvételen. A záródal egy svájci-német koprodukció, illetve megnézhetünk egy „Under The Black Sun” videóklippet is. A válogatás nem kiemelkedő, annak ellenére, hogy minden ott van, ahol kell. Ahogy egy kicsit utánajártam, mégis azt tapasztaltam, hogy nagyon népszerű, és keresett anyagról van szó. Talán azért is, mert itt a hivatalos mesét még meg lehet kérdőjelezni. (Ajánlom a témában még a „Fájdalmas Megtévesztés DVD”-t ha valakinek esetleg nem tiszta, miért hitetlenkednek egyesek még ennyi idő elteltével is.)
12 Szám 46:26 perc
Kai Freikorps & Ken McLellan – Wolf
Kai Freikorps & Ken McLellan – Wolf (1998)
Ken bácsi aktívitását mi sem jelzi jobban, hogy a Brutal Attack mellett volt még energiája arra is, hogy összeálljon a RAC zene krémjével egy-egy lemez erejéig. Hallottuk már a Fortress-szel karöltve, de szerepelt együtt a Sturmwehr-rel, a HKL-lel, a BFG-vel, stb. A Wolf-ot pedig a Freikorps frontemberével, Kai-jal készítették. Sajnos a cseh kiadó nem volt a helyzet magaslatán, és egy eléggé gyenge borítót prezentált a kiadványhoz. Valahogy az alapinformációk hiányában is ki tudtam következtetni, melyik dalt ki jegyzi. A végeredményt hallgatva egy kicsit csalódott vagyok. Én egy közös lemezt vártam, amin azt értem, hogy a két frontember együtt hoz létre egy lemezt. Ezzel szemben itt végig azt éreztem, hogy külön.külön megírkálták a dalokat, aztán a kiadó felpakolta a lemezre. A Kai féle nóták Freikorps-osak, amiben meg Ken énekel, az tiszta BA. Persze nem rossz, mert egy átlagos split-et így is sikerült összekalapálni, de nem erre számítottam.
11 Szám 40:12 perc
Ken bácsi aktívitását mi sem jelzi jobban, hogy a Brutal Attack mellett volt még energiája arra is, hogy összeálljon a RAC zene krémjével egy-egy lemez erejéig. Hallottuk már a Fortress-szel karöltve, de szerepelt együtt a Sturmwehr-rel, a HKL-lel, a BFG-vel, stb. A Wolf-ot pedig a Freikorps frontemberével, Kai-jal készítették. Sajnos a cseh kiadó nem volt a helyzet magaslatán, és egy eléggé gyenge borítót prezentált a kiadványhoz. Valahogy az alapinformációk hiányában is ki tudtam következtetni, melyik dalt ki jegyzi. A végeredményt hallgatva egy kicsit csalódott vagyok. Én egy közös lemezt vártam, amin azt értem, hogy a két frontember együtt hoz létre egy lemezt. Ezzel szemben itt végig azt éreztem, hogy külön.külön megírkálták a dalokat, aztán a kiadó felpakolta a lemezre. A Kai féle nóták Freikorps-osak, amiben meg Ken énekel, az tiszta BA. Persze nem rossz, mert egy átlagos split-et így is sikerült összekalapálni, de nem erre számítottam.
11 Szám 40:12 perc
Germania – Illusion
Germania – Illusion (1997)
A két sorlemezt is megért svéd Germania bemutatkozó lemezén pontosan egy tucat szerzemény hallható. Mivel svédek, ezek közt természetesen található angol nyelvű is, sőt a nagyrészük az. Klasszikus 90-es évekbeli RAC muzsikát tolnak, ami, ha nem is mondhatom azt, hogy elvarázsolt, de a kiváncsiságomat mindenképpen felkeltette. Jól felépített dalok sorakoznak egymás után, körülbelül ugyanazon a színvonalon. Kedvencek bőven vannak; a „Suomi” például, de az „Emptiness” is ott van a női ének miatt, és még sorolhatnám. A 6 oldalas booklet felvonultatja az összes szöveget, valamint néhány képet is találunk benne. Igényes korong.
12 Szám 43:01 perc
A két sorlemezt is megért svéd Germania bemutatkozó lemezén pontosan egy tucat szerzemény hallható. Mivel svédek, ezek közt természetesen található angol nyelvű is, sőt a nagyrészük az. Klasszikus 90-es évekbeli RAC muzsikát tolnak, ami, ha nem is mondhatom azt, hogy elvarázsolt, de a kiváncsiságomat mindenképpen felkeltette. Jól felépített dalok sorakoznak egymás után, körülbelül ugyanazon a színvonalon. Kedvencek bőven vannak; a „Suomi” például, de az „Emptiness” is ott van a női ének miatt, és még sorolhatnám. A 6 oldalas booklet felvonultatja az összes szöveget, valamint néhány képet is találunk benne. Igényes korong.
12 Szám 43:01 perc
Max Resist – Skinned Alive
Comps, Covers, Live and Rare (2015)
A lemez alcíme elég egyértelműen meghatározza, mit is találunk a korongon. A Skinned Alive egy gyűjteményes kiadás, amin vannak válogatásokról kimásolt nóták (Combat 18, Everlasting Memory a White Solidarity-ről), feldolgozások (Landser, Brutal Attack, Skrewdriver, Blitz, Ramones, Extreme Hatred, Allegiance, Cock Sparrer), valamint koncertfelvételek (Last Days, Romantic Violence, Anger & Hatred, Traitors Beware, Maximum Resistance), és ritkaságok. Sajnos a minimális, 4 oldalas booklet egyetlen előnye, hogy az eddigi lemezek képi világát idézi. Információ lehetett volna több is. Maga a gyűjtemény nem rossz, aki kedveli a csapatot, el lesz vele egy darabig. Ami nem fér a fejembe, hogy miért kellett ennyit várni vele, és miért pont akkor dobják piacra, amikor egyébként is új albummal jelentkeztek. Nem egy Sturmwehr-ről van szó, úgyhogy a banda életében ez a korszak a „No Escape”-ről fog szólni, nem erről a „Rarities”-ről.
22 Szám 68:31 perc
A lemez alcíme elég egyértelműen meghatározza, mit is találunk a korongon. A Skinned Alive egy gyűjteményes kiadás, amin vannak válogatásokról kimásolt nóták (Combat 18, Everlasting Memory a White Solidarity-ről), feldolgozások (Landser, Brutal Attack, Skrewdriver, Blitz, Ramones, Extreme Hatred, Allegiance, Cock Sparrer), valamint koncertfelvételek (Last Days, Romantic Violence, Anger & Hatred, Traitors Beware, Maximum Resistance), és ritkaságok. Sajnos a minimális, 4 oldalas booklet egyetlen előnye, hogy az eddigi lemezek képi világát idézi. Információ lehetett volna több is. Maga a gyűjtemény nem rossz, aki kedveli a csapatot, el lesz vele egy darabig. Ami nem fér a fejembe, hogy miért kellett ennyit várni vele, és miért pont akkor dobják piacra, amikor egyébként is új albummal jelentkeztek. Nem egy Sturmwehr-ről van szó, úgyhogy a banda életében ez a korszak a „No Escape”-ről fog szólni, nem erről a „Rarities”-ről.
22 Szám 68:31 perc
Bound For Glory – Never Again
Bound For Glory – Never Again (1997)
A „Never Again” ami az összetételt illeti, a BFG legváltozatosabb lemeze. Az öt stúdiónóta mögé ugyanis felsorakozott öt lengyelországi koncertfelvétel is, valamint a SubZero-s újrakiadásra rápakolták még a fiúk két nótáját a Keep It White válogatássorozat harmadik részéről. Utóbbiak úgy tudom az eredetin egyáltalán nem szerepeltek. Ez növeli valamelyest az újrakiadás értékét, ugyanakkor a szövegkönyv sajnos 4 oldalra apadt. A lényeg egyébként szerintem igazából az öt „új” nóta, amik ezúttal is hozzák a kötelezőt. Érdekes, hogy két elhunyt énekesről is megemlékeznek, de teljesen más szemszögből. Míg a Joe Rowan-nak írt „Hey Joe” pozitív, addig ezt a Queen énekesének szentelt „Freddie’s Dead”-ről nem mondhatom el. Jól összerakott kis mini CD ez extrákkal felturbózva, de a körítés lehetett volna igényesebb.
12 Szám 43:17 perc
A „Never Again” ami az összetételt illeti, a BFG legváltozatosabb lemeze. Az öt stúdiónóta mögé ugyanis felsorakozott öt lengyelországi koncertfelvétel is, valamint a SubZero-s újrakiadásra rápakolták még a fiúk két nótáját a Keep It White válogatássorozat harmadik részéről. Utóbbiak úgy tudom az eredetin egyáltalán nem szerepeltek. Ez növeli valamelyest az újrakiadás értékét, ugyanakkor a szövegkönyv sajnos 4 oldalra apadt. A lényeg egyébként szerintem igazából az öt „új” nóta, amik ezúttal is hozzák a kötelezőt. Érdekes, hogy két elhunyt énekesről is megemlékeznek, de teljesen más szemszögből. Míg a Joe Rowan-nak írt „Hey Joe” pozitív, addig ezt a Queen énekesének szentelt „Freddie’s Dead”-ről nem mondhatom el. Jól összerakott kis mini CD ez extrákkal felturbózva, de a körítés lehetett volna igényesebb.
12 Szám 43:17 perc
Code Of Violence – Purge
Code Of Violence – Purge (1998)
Amikor a RAC zene a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején elindult hódító útjára szerintem senki nem gondolta, hogy ekkora utat fog bejárni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mára világszerte hihetetlen népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy most már még ez a jelentéktelen blog is rendszeresen kap látogatókat a világnak arról a részéről, ahol olyanok élnek, akik hogy is mondjam, hogy ne törjék rám az ajtót egyik éjszaka….Na, szóval ahol olyanok élnek, akik nem igazán célközönségei ennek az irányzatnak. Elsősorban nekik szánom a következő kritikát, hátha még jobban elmerülnek az európai muzsika mélységeiben, és a csapatok is új támogatókat szerezhetnek ().
A szövegkönyv kinézetét elnézve azt kell mondjam nem szokatlan, amit látunk. Sokatmondó, tipikus 90-es évekbeli amcsi formulát alkalmaztak a kivitelezésnél. Legyen minél durvább, ha jobban tetszik, beszédesebb (a Resistance Records 2002-es újrakiadása 12 oldalas booklet-tel látott napvilágot). A zene is teljesen „trendi”. Gyors, aggresszív, kompromisszummentes. A szövegek is inkább csak a gyűlőletről szólnak, semmint világmegváltó gondolatokról. Értékelném, de az évezred vége felé annyi hasonló kiadvánnyal halmoztak el minket a tengerentúlról, hogy ez csak csepp a tengerben. Ezek között voltak ennél gyengébbek, de sokkal színvonalasabbak is. Sajnálom fiúk, ez most nálam nem jött be. Talán odaát, a nem túl távoli keleten jobban fogják értékelni. Ki tudja?
9 Szám 31:10 perc
Amikor a RAC zene a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején elindult hódító útjára szerintem senki nem gondolta, hogy ekkora utat fog bejárni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mára világszerte hihetetlen népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy most már még ez a jelentéktelen blog is rendszeresen kap látogatókat a világnak arról a részéről, ahol olyanok élnek, akik hogy is mondjam, hogy ne törjék rám az ajtót egyik éjszaka….Na, szóval ahol olyanok élnek, akik nem igazán célközönségei ennek az irányzatnak. Elsősorban nekik szánom a következő kritikát, hátha még jobban elmerülnek az európai muzsika mélységeiben, és a csapatok is új támogatókat szerezhetnek ().
A szövegkönyv kinézetét elnézve azt kell mondjam nem szokatlan, amit látunk. Sokatmondó, tipikus 90-es évekbeli amcsi formulát alkalmaztak a kivitelezésnél. Legyen minél durvább, ha jobban tetszik, beszédesebb (a Resistance Records 2002-es újrakiadása 12 oldalas booklet-tel látott napvilágot). A zene is teljesen „trendi”. Gyors, aggresszív, kompromisszummentes. A szövegek is inkább csak a gyűlőletről szólnak, semmint világmegváltó gondolatokról. Értékelném, de az évezred vége felé annyi hasonló kiadvánnyal halmoztak el minket a tengerentúlról, hogy ez csak csepp a tengerben. Ezek között voltak ennél gyengébbek, de sokkal színvonalasabbak is. Sajnálom fiúk, ez most nálam nem jött be. Talán odaát, a nem túl távoli keleten jobban fogják értékelni. Ki tudja?
9 Szám 31:10 perc
Those Opposed – Pennsylvania Hatecore
Those Opposed – Pennsylvania Hatecore (2003)
Az Államok egyik legaktívabb, és leghíresebb csoportjához, a KSS-hez (Keystone State Skinheads, a Keystone State mellesleg Pennsylvania közkedvelt elnevezése) köthető zenekar Európában kevésbé ismert, a tengerentúlon ezzel szemben szép sikereket ért el rövid pályafutása alatt. Egyetlen megjelent lemezük ha nem is sikeredett tökéletesre, azért mindenképpen elismerésre méltó. A húzószám egyértelműen a „Counter Attack”, és ha a többi nem is sikerült ennyire jól, végig energikusnak mondható a korong. Az egyetlen probléma az, hogy a tempónak, és a hasonló hangzású daloknak köszönhetően a vége felé már eléggé egysíkúnak éreztem a CD-t. A szövegek azonban eléggé változatosak, és ha úgy mindent összevetve az egészet nézem, akkor mindenképpen átlagon felüli, amit produkáltak. A hosszúsága is több mint elfogadható, így mindenki számára fogyaszthatónak ítélem. A 8 oldalas szövegkönyv pedig minden szükséges infót tartalmaz.
11 Szám 39:03 perc
Az Államok egyik legaktívabb, és leghíresebb csoportjához, a KSS-hez (Keystone State Skinheads, a Keystone State mellesleg Pennsylvania közkedvelt elnevezése) köthető zenekar Európában kevésbé ismert, a tengerentúlon ezzel szemben szép sikereket ért el rövid pályafutása alatt. Egyetlen megjelent lemezük ha nem is sikeredett tökéletesre, azért mindenképpen elismerésre méltó. A húzószám egyértelműen a „Counter Attack”, és ha a többi nem is sikerült ennyire jól, végig energikusnak mondható a korong. Az egyetlen probléma az, hogy a tempónak, és a hasonló hangzású daloknak köszönhetően a vége felé már eléggé egysíkúnak éreztem a CD-t. A szövegek azonban eléggé változatosak, és ha úgy mindent összevetve az egészet nézem, akkor mindenképpen átlagon felüli, amit produkáltak. A hosszúsága is több mint elfogadható, így mindenki számára fogyaszthatónak ítélem. A 8 oldalas szövegkönyv pedig minden szükséges infót tartalmaz.
11 Szám 39:03 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
