Section 88 – Ain’t No Black

Section 88 – Ain’t No Black (2008) A jelek szerint Dél-London-ban maradt még néhány őslakos, legalábbis erre utal a Section 88 második lemezének megjelenése. Az átlagosnál gyorsabb, és sokkal kevésbé monoton brit zenét játszó csapat elég nyíltan vágja a képünkbe, mik is a problémák Európában. Igazán üdítő volt hallgatni őket. Nem túl kiemelkedő, amit csinálnak, de nagyon örülök, hogy továbbra is szókimondóak, amellett, hogy kerülik a felesleges mocskolódást. Remélem messze még a búcsú, és hallunk még felőlük. (Szóra sem érdemes booklet.) 14 Szám 38:37 perc

Skullhead – Victory Or Valhalla!

Skullhead – Victory Or Valhalla! (1994) A Skullhead volt az az angol zenekar, ami annyira elkerült az évek során, hogy annyira se ismertem meg, hogy igazán véleményt alkossak róla. Kev Turner valahogy soha nem volt szimpatikus, de egy-két jól sikerült videóklippnek köszönhetően arra jutottam egy gyenge pillanatomban, hogy teszek egy próbát. Ha pedig már eddig eljutottam, akkor úgy gondolom érdemes a legjobbal kezdeni, mivel a legtöbben a VOV-t tartják Turner-ék legnagyobb dobásának. A hangzás nem a legjobb, de a megítélésemen ez most nem változtatott. Ez egy kiemelkedő, és egész egyszerűen fantasztikus korong. Olyan slágerré vált nótákkal, mint a címadó, a „Wild & Free”, a sokak által feldolgozott „Wish The Lads Were Here”, a „Look Ahead”, stb. Az egyedüli gyenge pont a borító, amit nem is minősítenék, annyira ellentéte a lemeznek. Ami pedig a Skullhead-et, mint zenekart illeti; „It was good while it lasted… 16 Szám 65:38 perc

Exxtrem – Tätowiert

Exxtrem – Tätowiert (2003) Az Exxtrem elvileg nem más, mint a NOIe Werte és a Fortress zenekarokból alakult formáció. A „Tätowiert” hallgatva nekem inkább úgy tűnik, mintha egy NW lemez lenne, amibe besegítettek az aussie fiúk is. A dalok többsége, számszerint 7db német nyelven csendül fel, a maradék kettő közül is csak a „Get The Beer In”-ben énekel Scott. A hangzás, és a muzsika is csak ebben igazán „Fortress”-es. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy esetleg megbántam volna a beszerzését, hanem csak egész egyszerűen azt, hogy nem erre számítottam. Rendkívül színvonalas anyag, amivel bárki nyugodtan megpróbálkozhat. 12 oldalas szövegkönyv. 9 Szám 30:47 perc

Open Season – Front Line Fighters

Open Season – Front Line Fighters (1996) Az ős-ausztrál RAC csapat lemezét már ’91-ben rögzítették ugyan, de csak ’96-ban került kiadásra az NS Records-nál. Mivel a C18-as kiadók általában tojnak a külsőre, ezúttal is meg kell elégednünk egy 4 oldalas fekete-fehér booklet-tel, vagy mivel. A tartalom hál’ Istennek nagyobb értéket képvisel. Szókimondó szövegek, középtempós pötyögés, tehát a fiúk egyértelműen a brit anyaország zenekarainak stílusát másolják, hozzáteszem elég jól. A brit színtér fanatikusai a világért se hagyják ki, de aki a komplexebb, változatosabb muzsikák szerelmese, az inkább máshol keresgéljen! 15 Szám 39:32 perc

Keep It White

Squadron & Feniks & Vlajka & Corona Ferrea & Nowy Lad & English Rose & Archívum Számomra a 90-es évek egyik legjobb válogatása volt a Keep It White sorozat első része (8 oldalas borító a zenekarok képeivel, köszönetlistával, elérhetőséggel, stb). A 7 bandát (2 angol, 2 lengyel, 1 cseh, 1 olasz, 1 magyar), és 13 dalt felvonultató CD-n mindenki megtalálja a neki legkedvesebbet. Azt kell mondjam, hogy mindegyik csapat jól szerepelt. Az angolok változatos anyaggal készültek, az olaszok hozták a saját stílusukat, de még a szlávok zenéje is nagyon jól fogyasztható. Az Archívumot meg már valószínűleg nem kell bemutatni. Érdekes még, hogy az első nemzetközi magyar NS koncert két szereplője foglalja keretbe az egész lemezt (a Squadron, és az eredeti énekessel felálló Archívum). De ez csak amolyan plusz, amit igazán azok tudnak értékelni, akik ott voltak ’95-ben azon a szeptemberi estén. 13 Szám 48:33 perc

Aryan – Where Iron Eagles Fly

Aryan – Where Iron Eagles Fly (1997) Az Aryan második, leköszönő albuma. Jellegzetes, Griffin-féle muzsika többségében középtempós dalokkal. Emellett persze található ballada, de például Skrewdriver, vagy Lynard Skynard feldolgozás is. Sajnos azt kell mondjam, ha ezek nem lennének, élvezhetetlenül unalmas lenne az elejétől a végéig. Többé-kevésbé nagyon hasonlóak a nóták, amik számomra egy összefüggő masszát alkotnak, amit a bő háromnegyed óra vége felé már hihetetlenül untam. A címadó szám viszont tényleg jól eltalált, és öröm az ürömben, hogy most már kezdem érteni, miért igazolt át a ballada bizniszbe a kanadai bulldog. A 8 oldalas, teljesen átlagos szövegkönyvről ezúttal a Resistance Records gondoskodott. 12 Szám 47:00 perc

New Minority – White, Straight And Proud!

New Minority – White, Straight And Proud! (1994) Nem hiszem, hogy sokan ismernék a New Minority nevét a szakmában. Valószínűleg ők szállították le a Resistance Records legkevésbé ismert kiadványát. A korong hallgatása közben végig azon törtem a fejem, vajon mi lehetett a gond. A booklet rendben van. A szövegek ha nem is olyan durvák, mint mondjuk egy Aggravated Assault, azért politikailag korrektnek sem lehet nevezni őket. A muzsikára sem lehet panasz, nagyon profin oldották meg a dolgokat. Valószínűleg a stílus, ami nem jött be a nagyérdeműnek. A hosszú hajú frontember csapata a GNR/Mötley Crüe vonalat tolja, illetve engem leginkább a korai Skid Row-ra emlékeztet. Ha most azt hozzáteszem, hogy ’94-et írunk, amikor olyan csapatok uralták a mezőnyt az Államokban, mint például az AA, vagy a Max Resist, hogy a BFG-ről már ne is beszéljek, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy egy amcsi bakancsos, mely bandák lemezeire fog beruházni. Én is inkább az utóbbiakra szavaznék, de mivel egykor imádtam az „Appetite For Destruction”-t, meg a „Slave To the Grind”-et, ezért nagyon kellemes meglepetést okozott a NM első, és sajnos egyetlen lemeze. 10 Szám 40:26 perc