2016. március 1., kedd

Legion Of St. George – Last Talons Of The Eagle

Legion Of St. George – Last Talons Of The Eagle (2009) A LoStG egyike azon kevés angol RAC veteránoknak, akik még mindig űzik az ipart. A lemez előtt azonban egy kis történelem a névválasztás kapcsán. Sárkányölő Szent György ugyebár Anglia védőszentje. Szent György Légiójának pedig azt a brit alakulatot nevezték, akik a Waffen SS kötelékébe tartoztak a II. világháború alatt. Jelen esetben számomra a légió elnevezés nem túlzó, hanem inkább röhejes, mivel az ebben a különítményben megfordultak száma összesen 54 (!) ember, de egyszerre soha nem voltak többen 27-nél. Így nekem inkább szégyenletes ez a tény, de hát mások vagyunk, és mint tudjuk szegény ember vízzel főz. Viszont legalább közelebb jutottunk ahhoz, miért is nincs Anglia fővárosában már angol. Köszönjétek nagypapának! Rövid angolellenes kirohanásom után visszakanyarodnék az írás eredeti témájához; az angolok 5. stúdióalbumához. A 16 oldalas szövegkönyv bár semmi extrát nem tartalmaz, elég kellemesre sikeredett. A fiúk zenéje a tradicionális brit RAC vonalát követi, ami nekem továbbra is unalmas, még ha meg is bolondítják gitárszólókkal, kevésbé monoton énekkel. A 9-es nótát azért ajánlom mindenkinek. Ez ismét egy magyar vonatkozású szerzemény (a fordítását magtaláljátok az Ellenállás Hangja újság 2. számában). A srácok munkáját röviden összegezve a következőkre jutottam. Az átlagos brit RAC-nál egy izgalmasabb lemezt sikerült összehozni, amit még szimpatikusabbá tesz a magyar felkelésről írt nóta. Sajnos, vagy nem sajnos, azonban a németek sokkal technikásabb csapatokkal, és sokkal termékenyebb piaccal operálnak, így a Johnnyk lemezét inkább a brit fanatikusoknak ajánlom, semmint a zenei ínyenceknek. 14 Szám 56:43 perc

Stonehammer – Sons Of Our Race

Stonehammer – Sons Of Our Race (1998) Az Aryan utódzenekarának; a Stonehammer-nek a bemutatkozó albuma (8 oldalas booklet) semmilyen szempontból nem emelkedik ki az átlag RAC kiadványok közül. Esetleg, talán, Griffin orgánuma miatt beszélhetünk átlagon felüliségről, mi több egyediségről. Nekünk magyaroknak mégis ismernünk kell ezt az anyagot. Ezen található ugyanis a „Hail Budapest”, amit Griffin a magyarországi koncertlátogatása emlékére írt. Ez a nóta nagyon kedves nekem, mivel ez még az első olyan dalok között volt, amit egy külhoni írt, magyar vonatkozású, és pozitív. Az utóbbi évtizedekben az ilyen számok száma megszaporodott, ami azt a tényt támasztja alá, hogy Griffinék a véleményükkel nem maradtak egyedül. Negatív dal pedig a radikahl húzása óta nem is született (vagy nem tudok róla), pedig megfordult már nálunk kismillió zenekar szerte a világból. Annyi nemzet fiai koptatták nálunk a színpadot, amennyit még a sziget fesztiválnak csúfolt drogelosztó szervezői is megirigyelnének. Ennek fényében talán nem furcsa, hogy én is pozitívan értékelem a lemezt, és ajánlom bárkinek, attól függetlenül, hogy továbbra is azt mondom, senki nem fog hanyatt esni gyönyörűségében a hallgatása közben. 12 Szám 39:42 perc

Burn Down – Keine Gnade

Burn Down – Keine Gnade (2014) A Burn Down megint egy olyan zenész nevéhez fűződik, aki nem tud megülni a fenekén, és egyre csak ontja magából az újabb, és újabb lemezeket. Proissenheads, Aryan Brotherhood, Uwocaust und Alte Freunde, Bloodshed, na és persze a Burn Down. Az alkotó temperamentumából adódóan természetesen ez sem a balladarajongók gyűjteményébe való kiadvány. Ez ugyanis Uwe metál/hc zenekarának sorrendben már harmadik albuma. A külalak rendben, a muzsika, az ének szintén. Nekem nem tartozik a kedvenceim közé, de azt el kell ismernem, hogy nem véletlenül népszerű a zenekar. Ha szereted Uwe megmozdulásait, tehetsz vele egy próbát, de mint már leírtam, léteznek ennél sokkal ütősebb kiadványok ezen a vonalon. 12 Szám 50:39 perc

Sturm 18 – Braunzonen Rocker

Sturm 18 – Braunzonen Rocker (2014) Már az NS vonalon is egyre inkább hódít az eddig csak polkorrekt lemezeken, klippekben alkalmazott húzás, miszerint csinos lányok képeivel próbálják az eladást egy kicsit megdobni. Persze lehet azon vitatkozni, kinek mi a csinos, de azért azt elmondanám a konzervatívabb kritikusoknak, hogy még egy szénné varott cicababa is jobb, mint a túloldalon a dzsungelzenére a seggüket rázó olcsó kurvák. Ami engem jobban zavar, hogy az itt szereplő Mara INKperial néven futó modell náci beállítottságára én semmi bizonyítékot nem találtam. A „88” tetkó például nem az ismert köszöntésre utal, hanem egész egyszerűen ebben az évben született a modell. A fészbúkon ennek ellenére elég sok kommentet kaptak a képei, miszerint ő egy náci kurva. Az sem zavarta ezeket az idiótákat, hogy később a nyolcasok mellé dollárjelek is felkerültek, amik finoman szólva még véletlenül sem szerepelnek a közkedvelt NS tetkók között. A 12 oldalas szövegkönyvben egyébként semmilyen extra infót nem találunk. Beszédesebbek inkább a dalok, és az elkövetők, akik a félreértések elkerülése végett már az ’Idealist”-ban a hallgató fülébe kiabálják, hogy ők bizony nemzetiszocialisták. Marco (WoA) és Jens (Sturmwehr) hozzák a kötelezőt, de ahogy a booklet-ben, a muzsikában sincs semmi extra. Ez is csak egy a többtucatnyi Sturmwehr-szerű lemez közül. Újítások nélküli, ezért nem is igazán tudom, mit írhatnék még róla. Biztosan megveszi a szokásos tábor, elfogy belőle a megszokott „X” mennyiség, de én ma már csak kb. annyira tudom megkülönböztetni az éppen aktuális Jens project-eket, mint a Kárpátia utolsó lemezeit. Gyűjtőknek kötelező, rajongóknak ajánlott, de a többieknek elsőkörben inkább valamelyik híresebb Sturmwehr albumot kéne beszerezniük 10 Szám 40:18 perc

Wut Aus Liebe – Wut Aus Liebe

Wut Aus Liebe – Wut Aus Liebe (2014) A WaL az OPOS Records egy újabb felfedezettje, ahol a mikrofonnál egy hölgy áll. A nők térnyerésével a RAC színtéren egyre újabb, és újabb tehetségek hoznak új színt az amúgy is változatos zenei palettára. Talán leginkább Nená-ra hajazó rockos, punkos muzsikát sikerült összehozni, de Zeusznak hála, elég változatos, hogy pontosan ne tudjam bekategóriázni. A személyes kedvencem a címadón kívül a „Mein Sohn”. Azt kell mondjam, a hibák ellenére nem okozott csalódást a WaL bemutatkozó albuma. Remélem a jövőben még hallok a csapat felől. 13 Szám 42:07 perc

Morgenröte – Momente Der Wahrheit

Morgenröte – Momente Der Wahrheit (2014) 4 évvel a debütálás után folytatódik a Morgenröte története. A második rész a Momente Der Wahrheit címet kapta. De mi is az a Morgenröte? Egy olyan zenekar, akik a kemény, de igényes muzsikát dallamokkal párosították. A mikrofonon egy női, és egy férfi énekes osztozik, ami talán még változatosabbá teszi a lemezt. Azt kell mondanom, hogy egy igazán kiemelkedő kiadványról beszélhetnénk, ha nem németek lennének az elkövetők. De mivel így áll a helyzet, nem nagyon tűnnek ki a tömegből. Természetesen most az igényes német zenék tömegéről beszélek. Hallgassatok bele, vegyétek meg ha tetszik, de készüljetek fel rá, hogy a következő héten úgyis meg fog jelenni egy hasonlóan igényes, és profi anyag. Én már nem igazán tudok ezzel mit kezdeni. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök, hogy ennyit fejlődtek a német NS zenészek, de az az igazság, hogy már itt is ipari méreteket ölt a lemezkiadás, és már a kedvenceimet sem nagyon tudom eredetiben beszerezni, ha ki akarom fizetni a rezsit. 16 oldalas, színes szövegkönyv. 10 Szám 44:23 perc

Brutal Attack – As The Drum Beats

Brutal Attack – As The Drum Beats (1988) Na, ez egy tényleg jó kis BA lemez. Olyan középtempós, nem is csak néha unalomba fulladó műsorral, amit ma már rendszeresen klasszikus brit RAC-nak nevezünk. Ennek ellenére élvezhető, és a 4-5 örökzöldnek köszönhetően kiemelkedő alkotás. „European Unity”, „As The Drum Beats”, „Live Long Enough To Die”, vagy ha ezekről nem ugrik be semmi, akkor talán az a legegyszerűbb, ha megemlítem, hogy ezen szerepel a „R.A.C.” is. Tehát akad itt is olyan dal, ami időtlen, és olyanok is ugrálhatnak rá a koncerteken, akik még nem is éltek, amikor megszületett. Sajnos, vagy nem sajnos, de pont ezeken a jól sikerült albumokon látszik, hogy a BA zenéje nem igazán üt a lemezeken. Én soha nem tudtam otthon huzamosabb ideig hallgatni őket, de az is biztos, hogy ha valaki elkeveredik egy RAC koncertre, az azzal követi el a legnagyobb hibát, ha Ken-ék műsora alatt hagyja el a helyszínt. A BA mindig is vérbeli koncertbanda volt, Ken pedig igazi showman, aki olyat produkál a színpadon, amit hanghordozó képtelen visszaadni. 12 Szám 45:49 perc