Valahol azt olvastam, hogy a Moshpit, és a Confident Of Victory zenekarok azon tagjaiból verbuválódott a Stereotyp, akik a szokásos nyári szünetben sem tudtak nyugodtan ülni a hátsójukon. Nem tudom, mennyi az igazság ebből, de bárhogy is legyen, mi egy újabb igényes rocklemezzel gazdagodhattunk. Soha nem figyeltem igazán az egyes kiadók munkásságát (kivétel a magyar vonalat), de azért az OPOS-tól az utóbbi időben szinte mindent megszereztem. Ennek könnyen magyarázható oka van. Ez a kiadó 90%-ban olyan minőségi anyagokat promotál, amiket bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatok. Emellett képesek szinte mindig tetszetős borítókat készíteni, ami azért megint nem utolsó. Természetesen napvilágot látott tőlük néhány gyenge produkció is, de szerencsére a Stereotyp nem ebbe a kategóriába tartozik. Jó az ének, kellemes a zene, tehát minden adott egy igényes rocklemezhez. Persze nem hasonlítható a Mosphit „We Carry The Heart”-jéhez, vagy esetleg a CoV „The Unfeeling”-jéhez, de minőségi muzsikáról beszélhetünk ismét, és ez még jobban megerősíti az embert abban a tudatban, hogy az OPOS Records kiadványaira mindig érdemes odafigyelni. (12 oldalas, széthajtható szövegkönyv)
12 Szám 48:00 perc
2015. október 1., csütörtök
Stereotyp – Feindbild
Stereotyp – Feindbild (2013)
Valahol azt olvastam, hogy a Moshpit, és a Confident Of Victory zenekarok azon tagjaiból verbuválódott a Stereotyp, akik a szokásos nyári szünetben sem tudtak nyugodtan ülni a hátsójukon. Nem tudom, mennyi az igazság ebből, de bárhogy is legyen, mi egy újabb igényes rocklemezzel gazdagodhattunk. Soha nem figyeltem igazán az egyes kiadók munkásságát (kivétel a magyar vonalat), de azért az OPOS-tól az utóbbi időben szinte mindent megszereztem. Ennek könnyen magyarázható oka van. Ez a kiadó 90%-ban olyan minőségi anyagokat promotál, amiket bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatok. Emellett képesek szinte mindig tetszetős borítókat készíteni, ami azért megint nem utolsó. Természetesen napvilágot látott tőlük néhány gyenge produkció is, de szerencsére a Stereotyp nem ebbe a kategóriába tartozik. Jó az ének, kellemes a zene, tehát minden adott egy igényes rocklemezhez. Persze nem hasonlítható a Mosphit „We Carry The Heart”-jéhez, vagy esetleg a CoV „The Unfeeling”-jéhez, de minőségi muzsikáról beszélhetünk ismét, és ez még jobban megerősíti az embert abban a tudatban, hogy az OPOS Records kiadványaira mindig érdemes odafigyelni. (12 oldalas, széthajtható szövegkönyv)
12 Szám 48:00 perc
Valahol azt olvastam, hogy a Moshpit, és a Confident Of Victory zenekarok azon tagjaiból verbuválódott a Stereotyp, akik a szokásos nyári szünetben sem tudtak nyugodtan ülni a hátsójukon. Nem tudom, mennyi az igazság ebből, de bárhogy is legyen, mi egy újabb igényes rocklemezzel gazdagodhattunk. Soha nem figyeltem igazán az egyes kiadók munkásságát (kivétel a magyar vonalat), de azért az OPOS-tól az utóbbi időben szinte mindent megszereztem. Ennek könnyen magyarázható oka van. Ez a kiadó 90%-ban olyan minőségi anyagokat promotál, amiket bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatok. Emellett képesek szinte mindig tetszetős borítókat készíteni, ami azért megint nem utolsó. Természetesen napvilágot látott tőlük néhány gyenge produkció is, de szerencsére a Stereotyp nem ebbe a kategóriába tartozik. Jó az ének, kellemes a zene, tehát minden adott egy igényes rocklemezhez. Persze nem hasonlítható a Mosphit „We Carry The Heart”-jéhez, vagy esetleg a CoV „The Unfeeling”-jéhez, de minőségi muzsikáról beszélhetünk ismét, és ez még jobban megerősíti az embert abban a tudatban, hogy az OPOS Records kiadványaira mindig érdemes odafigyelni. (12 oldalas, széthajtható szövegkönyv)
12 Szám 48:00 perc
Die Weißen Jäger – Wir Wollen Die Welt Verändern
Die Weißen Jäger – Wir Wollen Die Welt Verändern (2012)
A korong alapján a fehér vadászokat egyelőre inkább a rechtsrock második vonalába sorolnám. Eléggé klisés, és elcsépelt megoldásokkal operálnak. Ami szimpatikus, az az, hogy a köszönetlistában, ahol a különböző nemzeteknek adnak hálát, elsőként Magyarország szerepel (végre oda kerültünk, ahová kell). A 12 oldal maradéka is nagyon szép, úgyhogy ha egy kicsit fejlődnének még, akkor egy ilyen körítéssel együtt kiemelkedőnek titulálnám őket, de addig megmarad sajnos a nem túl hízelgő „átlagos” címke.
14 Szám 49:58 perc
A korong alapján a fehér vadászokat egyelőre inkább a rechtsrock második vonalába sorolnám. Eléggé klisés, és elcsépelt megoldásokkal operálnak. Ami szimpatikus, az az, hogy a köszönetlistában, ahol a különböző nemzeteknek adnak hálát, elsőként Magyarország szerepel (végre oda kerültünk, ahová kell). A 12 oldal maradéka is nagyon szép, úgyhogy ha egy kicsit fejlődnének még, akkor egy ilyen körítéssel együtt kiemelkedőnek titulálnám őket, de addig megmarad sajnos a nem túl hízelgő „átlagos” címke.
14 Szám 49:58 perc
Brainwash – Moments Of Truth
Brainwash – Moments Of Truth (2004)
Őszintén szólva nagyon sokáig nem tudott megfogni a Brainwash, egészen pontosan a „Time To Act”-ig, viszont az a lemez annyira hatalmasra sikeredett, hogy annak hatására eldöntöttem, beszerzem az első albumukat is. Mi tagadás, most sem értem, miért voltak annyira oda ezért a bandáért. A potenciál ugyan végig érződik, egy népszerű slágert is sikerült összehozni. A „Nobody Knows, Nobody Cares” mellett még a „Frozen Eyes”, és a rejtve szereplő Sting feldolgozás; az „Every Breath You Take” ami igazán figyelemre méltó. Utóbbinak nagyon örültem. Annak ellenére, hogy kifejezetten utálom Stinget, és ezt a dalt is. Viszont a fiúk ezt a feldolgozósdit is egyre jobban tolják, így a német szintipop zenekar, a Camouflage „The Great Commandment” című opuszának agymosott verziója már a kedvenceim között szerepel. De ennyi. A többi nóta nekem annyira átlagosan igényes, hogy meg sem maradt bennem. Végeredményben azoknak lett igazuk, akik már ennél a lemeznél azt sugallták, hogy a Brainwash vezető szerepet fog betölteni az NSHC-ben. Nem tudom, ezt mire alapozták, mert nagyon jó lemez a MOT (12 oldalas „hentes” booklet), de egy Burning Hate, vagy egy Moshpit bemutatkozástól elég messze áll.
13+1 Szám 39:57 perc
Őszintén szólva nagyon sokáig nem tudott megfogni a Brainwash, egészen pontosan a „Time To Act”-ig, viszont az a lemez annyira hatalmasra sikeredett, hogy annak hatására eldöntöttem, beszerzem az első albumukat is. Mi tagadás, most sem értem, miért voltak annyira oda ezért a bandáért. A potenciál ugyan végig érződik, egy népszerű slágert is sikerült összehozni. A „Nobody Knows, Nobody Cares” mellett még a „Frozen Eyes”, és a rejtve szereplő Sting feldolgozás; az „Every Breath You Take” ami igazán figyelemre méltó. Utóbbinak nagyon örültem. Annak ellenére, hogy kifejezetten utálom Stinget, és ezt a dalt is. Viszont a fiúk ezt a feldolgozósdit is egyre jobban tolják, így a német szintipop zenekar, a Camouflage „The Great Commandment” című opuszának agymosott verziója már a kedvenceim között szerepel. De ennyi. A többi nóta nekem annyira átlagosan igényes, hogy meg sem maradt bennem. Végeredményben azoknak lett igazuk, akik már ennél a lemeznél azt sugallták, hogy a Brainwash vezető szerepet fog betölteni az NSHC-ben. Nem tudom, ezt mire alapozták, mert nagyon jó lemez a MOT (12 oldalas „hentes” booklet), de egy Burning Hate, vagy egy Moshpit bemutatkozástól elég messze áll.
13+1 Szám 39:57 perc
History Of WAR III DVD
History Of WAR III
A trilógia harmadik, és egyben befejező része teljesen megegyezik a másik két darabéval. Itt is rövidebb-hosszabb klippek váltják egymást össze-vissza ugrálva az időben. Kronológiai sorrendről így ez alkalommal sem beszélhetünk, de persze ez nem zárja ki, hogy érdekességek lesznek bőven. A szokásos bevezető után a második rész végén taglalt Metzger tárgyalás utózöngéit láthatjuk. Az ítélet hatására (amiben 12,5 millió dollár megfizetésére kötelezték a Metzger családot) a WAR vezetője elvesztette mindenét. A házára rálőttek, de persze a rendőrség nem talált semmit, a vállalkozását viszont tönkretették, személyes tárgyait elárvereztették (Nem sokkal később már Los Angeles-ben vett részt egy KKK gyűlésen. Na ezt bezzeg betámadták a kékruhások, és Metzger 6 hónapot kapott érte.). Ennek ellenére nem kezdett el drogozni, nem adta fel az ellenállást, nem alapított multikulti hippizenekart, hanem továbbra is aktív tagja az amerikai fehér ellenállásnak. Azért vannak olyanok is, akik védelmükbe vették Tom-ot. Ilyen például David Duke, akit szintén elmondanak mindennek. Felvonulások, „rasszista” rajzfilm, George Lincoln Rockwell, SSisters Of Hate, A Geraldo vezette „showműsor”, Robert J. Matthews, aztán David Lane interjú, The Order doku, részletek a „Race & Reason”-ből, Pat Buchanan, stb. Metzger kivonul a déli határra, ahol néhány demokrata közli vele, hogy nem kívánatos személy itt, és menjen haza, mire Metzger azt válaszolja, hogy ő itthon van, nem úgy mint azok, és rámutat egy csapat mexikóira, akik éppen ezt az időpontot választották ki arra, hogy élő, egyenes adásban átszökjenek az Államokba. Röhögnék, ha nem megint a fehérek kárára menne az egész. Miközben a rendőrök ezeket üldözik –hozzáteszem sikertelenül-, addig újabb csapatok szöknek át szinte folyamatosan. Metzger ironikusan megkérdezi a maradék zsarutól; Ez a határőrség? Újabb rövid bejátszások; Pat Buchanan, oklahoma-i fehér ellenállás, zavargások Franciaországban (ahol megint nem a fehérek „zavarognak”, és ahol a polgárjogi aktivisták vezetője szintén zsivány), ismerős képek német zavargásokról (itt valóban a fehérek a főszereplők, bár erős a gyanúm, hogy ha az idegeneket is úgy kezelné a rendőrség, mint őket, azok nem is akarnának Németországba menni), madridi riport, csehországi riogatás, a dél-afrikai AWB (itt meg a feketék körében szinte megállíthatatlanul terjed az AIDS, amivel szemben manduláék tehetetlenek), Ernst Zündel, majd később láthatjuk, hogy izraelben is „rend” van. Visszatérve a jewSA-ba, láthatjuk, hogy a majmoknak megint nem tetszik valami, mert megint ártatlan járókelőkre vadásznak, fosztogatnak, garázdálkodnak, gyújtogatnak. Feltűnnek köztük „fehérek” is rasta hajjal, illetve dakoták a déli végekről. Egymást is elverik az értékesebb cuccokért. A yard meg statisztál. Éljen a multikulti! Érdekes még, hogy amikor a távol-keletiek boltjaihoz érnek, azok gondolkodás nélkül fegyvert rántanak, hogy megvédjék tulajdonukat, és életüket. Úgy látszik, bennük még meg van az, amit a liberalizmus a fehérek többségéből kiölt. Kedves demokraták! Ezt akartátok? Nem is kell válaszolnotok. Ezt akartátok. Öröm az ürömben, hogy az emberszabásúak legalább következetesek. A média kiérkező képviselőit ugyanúgy agyba-főbe verik, kifosztják, mint az átlagos halandókat. Végezetül egy hosszabb riport látható szintén a „Race & Reason”-ből.
Ha összegeznem kéne a sorozatot, maximum az jelentene problémát, hogy másképp írjam le azt, amit már korábban nem egyszer a hasonló dokumentumfilmeknél. Az én meglátásom szerint a demokrácia minden téren megbukott, és az emberiségre a szép jövő helyett nagyon ronda dolgok várnak. Vagy ahogy nyugati bajtársaink mondják; THE WAR IS COMING!
119 perc. Jelenetválasztás, változó, VHS minőség.
A trilógia harmadik, és egyben befejező része teljesen megegyezik a másik két darabéval. Itt is rövidebb-hosszabb klippek váltják egymást össze-vissza ugrálva az időben. Kronológiai sorrendről így ez alkalommal sem beszélhetünk, de persze ez nem zárja ki, hogy érdekességek lesznek bőven. A szokásos bevezető után a második rész végén taglalt Metzger tárgyalás utózöngéit láthatjuk. Az ítélet hatására (amiben 12,5 millió dollár megfizetésére kötelezték a Metzger családot) a WAR vezetője elvesztette mindenét. A házára rálőttek, de persze a rendőrség nem talált semmit, a vállalkozását viszont tönkretették, személyes tárgyait elárvereztették (Nem sokkal később már Los Angeles-ben vett részt egy KKK gyűlésen. Na ezt bezzeg betámadták a kékruhások, és Metzger 6 hónapot kapott érte.). Ennek ellenére nem kezdett el drogozni, nem adta fel az ellenállást, nem alapított multikulti hippizenekart, hanem továbbra is aktív tagja az amerikai fehér ellenállásnak. Azért vannak olyanok is, akik védelmükbe vették Tom-ot. Ilyen például David Duke, akit szintén elmondanak mindennek. Felvonulások, „rasszista” rajzfilm, George Lincoln Rockwell, SSisters Of Hate, A Geraldo vezette „showműsor”, Robert J. Matthews, aztán David Lane interjú, The Order doku, részletek a „Race & Reason”-ből, Pat Buchanan, stb. Metzger kivonul a déli határra, ahol néhány demokrata közli vele, hogy nem kívánatos személy itt, és menjen haza, mire Metzger azt válaszolja, hogy ő itthon van, nem úgy mint azok, és rámutat egy csapat mexikóira, akik éppen ezt az időpontot választották ki arra, hogy élő, egyenes adásban átszökjenek az Államokba. Röhögnék, ha nem megint a fehérek kárára menne az egész. Miközben a rendőrök ezeket üldözik –hozzáteszem sikertelenül-, addig újabb csapatok szöknek át szinte folyamatosan. Metzger ironikusan megkérdezi a maradék zsarutól; Ez a határőrség? Újabb rövid bejátszások; Pat Buchanan, oklahoma-i fehér ellenállás, zavargások Franciaországban (ahol megint nem a fehérek „zavarognak”, és ahol a polgárjogi aktivisták vezetője szintén zsivány), ismerős képek német zavargásokról (itt valóban a fehérek a főszereplők, bár erős a gyanúm, hogy ha az idegeneket is úgy kezelné a rendőrség, mint őket, azok nem is akarnának Németországba menni), madridi riport, csehországi riogatás, a dél-afrikai AWB (itt meg a feketék körében szinte megállíthatatlanul terjed az AIDS, amivel szemben manduláék tehetetlenek), Ernst Zündel, majd később láthatjuk, hogy izraelben is „rend” van. Visszatérve a jewSA-ba, láthatjuk, hogy a majmoknak megint nem tetszik valami, mert megint ártatlan járókelőkre vadásznak, fosztogatnak, garázdálkodnak, gyújtogatnak. Feltűnnek köztük „fehérek” is rasta hajjal, illetve dakoták a déli végekről. Egymást is elverik az értékesebb cuccokért. A yard meg statisztál. Éljen a multikulti! Érdekes még, hogy amikor a távol-keletiek boltjaihoz érnek, azok gondolkodás nélkül fegyvert rántanak, hogy megvédjék tulajdonukat, és életüket. Úgy látszik, bennük még meg van az, amit a liberalizmus a fehérek többségéből kiölt. Kedves demokraták! Ezt akartátok? Nem is kell válaszolnotok. Ezt akartátok. Öröm az ürömben, hogy az emberszabásúak legalább következetesek. A média kiérkező képviselőit ugyanúgy agyba-főbe verik, kifosztják, mint az átlagos halandókat. Végezetül egy hosszabb riport látható szintén a „Race & Reason”-ből.
Ha összegeznem kéne a sorozatot, maximum az jelentene problémát, hogy másképp írjam le azt, amit már korábban nem egyszer a hasonló dokumentumfilmeknél. Az én meglátásom szerint a demokrácia minden téren megbukott, és az emberiségre a szép jövő helyett nagyon ronda dolgok várnak. Vagy ahogy nyugati bajtársaink mondják; THE WAR IS COMING!
119 perc. Jelenetválasztás, változó, VHS minőség.
Nordic Wrath & Sniper – Waffenbrüder 2
Nordic Wrath & Sniper – Waffenbrüder 2 (2013)
Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy már a meghallgatás előtt elkönyveljem, a Waffenbrüder második része (12 oldalas szövegkönyv) nem fogja lepipálni az elsőt. Nekem a Mistreat és a Kraftschlag örök kedvenceim, ezzel szemben a Sniper-t „csak” szeretem, a Nordic Wrath-ról meg őszintén szólva nem tudok szinte semmit. A Sniper-től egyébként már megszoktam az angol szövegeket, viszont azon meglepődtem, hogy a németek is végig ezen a nyelven tolják. Utóbbiaknak egyébként sikerült meglepniük, mivel szerintem jobb anyagot sikerült feljátszaniuk, mint a finn tesóknak. Kedvencem tőlük a Brian Adams feldolgozás (Spirit Of My Life, eredetileg Summer Of ’69), illetve a közös nóta, ahol a Sniper-es srácokkal együtt dalolnak. Ebben a számban nagyon tetszett, hogy a németek németül énekelnek, a finnek finnül, a refrén pedig angolul csendül fel. A Sniper továbbra is hozza a tőlük megszokott színvonalat, de bevallom a muzsikájuk nekem már annyira egysíkú, hogy nem igazán tudok velük mit kezdeni. Összességében kellemes csalódás ez a split, mert jóval többet kaptam, mint amennyit vártam tőle, de ha valaki ezután kérdezne a Waffenbrüder split-ről, nekem továbbra is a Mistreat/Kraftschlag közös lemez lenne rá a válasz.
11 Szám 47:58 perc
Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy már a meghallgatás előtt elkönyveljem, a Waffenbrüder második része (12 oldalas szövegkönyv) nem fogja lepipálni az elsőt. Nekem a Mistreat és a Kraftschlag örök kedvenceim, ezzel szemben a Sniper-t „csak” szeretem, a Nordic Wrath-ról meg őszintén szólva nem tudok szinte semmit. A Sniper-től egyébként már megszoktam az angol szövegeket, viszont azon meglepődtem, hogy a németek is végig ezen a nyelven tolják. Utóbbiaknak egyébként sikerült meglepniük, mivel szerintem jobb anyagot sikerült feljátszaniuk, mint a finn tesóknak. Kedvencem tőlük a Brian Adams feldolgozás (Spirit Of My Life, eredetileg Summer Of ’69), illetve a közös nóta, ahol a Sniper-es srácokkal együtt dalolnak. Ebben a számban nagyon tetszett, hogy a németek németül énekelnek, a finnek finnül, a refrén pedig angolul csendül fel. A Sniper továbbra is hozza a tőlük megszokott színvonalat, de bevallom a muzsikájuk nekem már annyira egysíkú, hogy nem igazán tudok velük mit kezdeni. Összességében kellemes csalódás ez a split, mert jóval többet kaptam, mint amennyit vártam tőle, de ha valaki ezután kérdezne a Waffenbrüder split-ről, nekem továbbra is a Mistreat/Kraftschlag közös lemez lenne rá a válasz.
11 Szám 47:58 perc
Race War – Kingdom Of Hate
Race War – Kingdom Of Hate (2004)
A RW bemutatkozása olyan erős volt, hogy a KOH egy kicsi csalódást okozott nekem. A dalok témái tetszenek, az ének, a muzsika is bejön, tehát minden ott van, ahol kell. Amíg azonban a TWRP-nél csak kapkodtam a fejem, hogy most melyik slágert hallgassam újra (végül általában maradt a teljes lemez), addig itt nem nagyon találtam olyat, amit rongyosra akartam hallgatni. Bemutatkozásnak tökéletes lett volna, így azonban picit többet vártam. (6 oldalas, meglehetősen érdekes booklet)
12 Szám 49:14 perc
A RW bemutatkozása olyan erős volt, hogy a KOH egy kicsi csalódást okozott nekem. A dalok témái tetszenek, az ének, a muzsika is bejön, tehát minden ott van, ahol kell. Amíg azonban a TWRP-nél csak kapkodtam a fejem, hogy most melyik slágert hallgassam újra (végül általában maradt a teljes lemez), addig itt nem nagyon találtam olyat, amit rongyosra akartam hallgatni. Bemutatkozásnak tökéletes lett volna, így azonban picit többet vártam. (6 oldalas, meglehetősen érdekes booklet)
12 Szám 49:14 perc
Macht & Ehre – Best Of
Macht & Ehre – Best Of (2013)
Nem vagyok túl nagy MUE rajongó, de a suttogós formáció is azok közé a csapatok közé tartozik, akiknek ha nem is szerzem be az összes lemezét, azért egy „Best Of”-ot nem hagyok ki. Különösen, ha ilyen a kivitelezése. A dupla lemezt egy csinos digipack-ba tették, és 20 oldalas szövegkönyvet adnak mellé. Ritka igényes munka a PC Records-tól. A műsoridővel sincs probléma, tehát igazából nem lehet mibe belekötni. Az egyetlen szépséghiba talán az, hogy ez egy olyan zenekar legjeit tartalmazza, akiknek sok-sok dalát betiltotta a németországi ben-hur család. Ebből következik, hogy ez egy brd által tolerált besztof, ami azt jelenti, hogy csak abból tudtak válogatni, amit meghagytak nekik. Ez természetesen nem von le a kiadvány értékéből, és nem is hibáztatható érte sem a kiadó, sem a zenekar, de gyanítom, ha ezt a válogatást a jewSA-ban rakják össze, nem ez lenne a tracklista.
17 Szám 55:36 perc + 14 62:17 Szám perc
Nem vagyok túl nagy MUE rajongó, de a suttogós formáció is azok közé a csapatok közé tartozik, akiknek ha nem is szerzem be az összes lemezét, azért egy „Best Of”-ot nem hagyok ki. Különösen, ha ilyen a kivitelezése. A dupla lemezt egy csinos digipack-ba tették, és 20 oldalas szövegkönyvet adnak mellé. Ritka igényes munka a PC Records-tól. A műsoridővel sincs probléma, tehát igazából nem lehet mibe belekötni. Az egyetlen szépséghiba talán az, hogy ez egy olyan zenekar legjeit tartalmazza, akiknek sok-sok dalát betiltotta a németországi ben-hur család. Ebből következik, hogy ez egy brd által tolerált besztof, ami azt jelenti, hogy csak abból tudtak válogatni, amit meghagytak nekik. Ez természetesen nem von le a kiadvány értékéből, és nem is hibáztatható érte sem a kiadó, sem a zenekar, de gyanítom, ha ezt a válogatást a jewSA-ban rakják össze, nem ez lenne a tracklista.
17 Szám 55:36 perc + 14 62:17 Szám perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
