Egy OdeSSa néven futó német RAC csapat gondolt egyet, és a 2002-es bemutatkozó albumuk után nevet, és stílust váltva a PC Records-nál dobta piacra az új, bemutatkozó lemezét. Bár sokan a hatecore-ba sorolják ezt a lemezt, gyakorlatilag inkább metálról van szó, amiben nyomokban fellelhető némi hc is. Elég változatos cuccot tettek le az asztalra (az „Intro” például mehetne Saga egyik albumára is), és azt ugyan leszögezhetem, hogy továbbra sem tartoznak a legnagyobb kedvenceim közé, mégis megérte beruházni arra, amit 2009-re összehoztak. Maradandóbb ez a lemez, mint ami az OdeSSa volt. 12 oldalas szövegkönyv.
11 Szám 43:52 perc
2015. szeptember 1., kedd
Shed NO Tears – Organized Noise
Shed NO Tears – Organized Noise (2009)
Egy OdeSSa néven futó német RAC csapat gondolt egyet, és a 2002-es bemutatkozó albumuk után nevet, és stílust váltva a PC Records-nál dobta piacra az új, bemutatkozó lemezét. Bár sokan a hatecore-ba sorolják ezt a lemezt, gyakorlatilag inkább metálról van szó, amiben nyomokban fellelhető némi hc is. Elég változatos cuccot tettek le az asztalra (az „Intro” például mehetne Saga egyik albumára is), és azt ugyan leszögezhetem, hogy továbbra sem tartoznak a legnagyobb kedvenceim közé, mégis megérte beruházni arra, amit 2009-re összehoztak. Maradandóbb ez a lemez, mint ami az OdeSSa volt. 12 oldalas szövegkönyv.
11 Szám 43:52 perc
Egy OdeSSa néven futó német RAC csapat gondolt egyet, és a 2002-es bemutatkozó albumuk után nevet, és stílust váltva a PC Records-nál dobta piacra az új, bemutatkozó lemezét. Bár sokan a hatecore-ba sorolják ezt a lemezt, gyakorlatilag inkább metálról van szó, amiben nyomokban fellelhető némi hc is. Elég változatos cuccot tettek le az asztalra (az „Intro” például mehetne Saga egyik albumára is), és azt ugyan leszögezhetem, hogy továbbra sem tartoznak a legnagyobb kedvenceim közé, mégis megérte beruházni arra, amit 2009-re összehoztak. Maradandóbb ez a lemez, mint ami az OdeSSa volt. 12 oldalas szövegkönyv.
11 Szám 43:52 perc
Pluton Svea – Best Of The Best (2012)
Pluton Svea – Best Of The Best (2012)
Először is a booklet egy nagy csalódás. Ez a 8 oldal elég vérszegény körítés. Aztán, hogy a legjobbak legjobbjai lennének a lemezen, nálam megint csak vita tárgyát képezi. A svéd nyelvű nóták erős túlsúlyban vannak, de nem ez az oka nálam. Olyan dalokat hiányolok, mint például; a „Pitbull Power”, a „Hail The Swastika”, vagy akár a sokat játszott „Gjenom Kamp Til Serier”. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ez talán a svéd cenzúrának is betudható, ami erősen másolja a német szólásszabadságot. Gondolom, például ez az oka annak is, hogy nem nagyon találok a svéd boltokban Mistreat lemezeket sem, mert a svéd-finn viszony egyébként kifejezetten jónak mondható, tehát nem hasonlítható egy német-lengyel, vagy egy magyar-román „barátság”-hoz. A slágerdömping ennek ellenére garantált. Ebből látszik a PS nagysága. Gond nélkül összeszedtek egy olyan 22 szerzeményből álló nótacsokrot, amiben mindenki találhat kedvencet. Itt van svéd nyelven a Landser „Rudolph HeSS”-e, az albumok címadó, és húzó dalai, pár jól sikerült feldolgozás, stb. Én többszöri meghallgatás után sem nagyon tudtam eldönteni, melyiknek adjam az első helyet. Folyamatosan ingázom a dalok között, de talán az „As The Bullet Starts To Fly”, amihez leggyakrabban visszatérek. Akinek nincsenek meg a PS sorlemezei, mint nekem sem, az jó ideig ellesz a BOTB-vel. Magyarán a korong vásárlásra alkalmas, és remélem, mire megunom, addigra tényleg elkezdenek repkedni azok a golyók…
22 Szám 73:24 perc
Először is a booklet egy nagy csalódás. Ez a 8 oldal elég vérszegény körítés. Aztán, hogy a legjobbak legjobbjai lennének a lemezen, nálam megint csak vita tárgyát képezi. A svéd nyelvű nóták erős túlsúlyban vannak, de nem ez az oka nálam. Olyan dalokat hiányolok, mint például; a „Pitbull Power”, a „Hail The Swastika”, vagy akár a sokat játszott „Gjenom Kamp Til Serier”. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ez talán a svéd cenzúrának is betudható, ami erősen másolja a német szólásszabadságot. Gondolom, például ez az oka annak is, hogy nem nagyon találok a svéd boltokban Mistreat lemezeket sem, mert a svéd-finn viszony egyébként kifejezetten jónak mondható, tehát nem hasonlítható egy német-lengyel, vagy egy magyar-román „barátság”-hoz. A slágerdömping ennek ellenére garantált. Ebből látszik a PS nagysága. Gond nélkül összeszedtek egy olyan 22 szerzeményből álló nótacsokrot, amiben mindenki találhat kedvencet. Itt van svéd nyelven a Landser „Rudolph HeSS”-e, az albumok címadó, és húzó dalai, pár jól sikerült feldolgozás, stb. Én többszöri meghallgatás után sem nagyon tudtam eldönteni, melyiknek adjam az első helyet. Folyamatosan ingázom a dalok között, de talán az „As The Bullet Starts To Fly”, amihez leggyakrabban visszatérek. Akinek nincsenek meg a PS sorlemezei, mint nekem sem, az jó ideig ellesz a BOTB-vel. Magyarán a korong vásárlásra alkalmas, és remélem, mire megunom, addigra tényleg elkezdenek repkedni azok a golyók…
22 Szám 73:24 perc
Fear Rains Down – Still Not Dead
Fear Rains Down – Still Not Dead (2013)
Vannak olyan lemezek, amiket egyszerűen meg kell venni. Amikor megláttam a FRD második kiadványát, rögtön tudtam, hogy ez is ilyen. A professzionális hatecore-t játszó amerikai-német csapat nem fog senkinek csalódást okozni. Én laikusként nem nagyon szoktam hallgatni old shool hc-t, de ha néha mégis erre vetemedek, akkor az olyan lemezek után matatok a polcon, mint a Blue Eyed Devils, a Teardown, vagy a Fear Rains Down. Ezek a műfaj legjobbjai közé tartoznak, és az sem utolsó, hogy most sem egy egyoldalas papírban vágják az emberhez (12 oldalas borító). Mivel a new school elemek; mint a dallamos ének, vagy zene most szinte semmilyen szerephez nem jutott, így nem fenyeget az a veszély, hogy kopottra hallgatnám a „Still Not Dead”-et, de azért néha-néha előhalászom, ha rámjön az ugrálhatnék.
14 Szám 45:43 perc
Vannak olyan lemezek, amiket egyszerűen meg kell venni. Amikor megláttam a FRD második kiadványát, rögtön tudtam, hogy ez is ilyen. A professzionális hatecore-t játszó amerikai-német csapat nem fog senkinek csalódást okozni. Én laikusként nem nagyon szoktam hallgatni old shool hc-t, de ha néha mégis erre vetemedek, akkor az olyan lemezek után matatok a polcon, mint a Blue Eyed Devils, a Teardown, vagy a Fear Rains Down. Ezek a műfaj legjobbjai közé tartoznak, és az sem utolsó, hogy most sem egy egyoldalas papírban vágják az emberhez (12 oldalas borító). Mivel a new school elemek; mint a dallamos ének, vagy zene most szinte semmilyen szerephez nem jutott, így nem fenyeget az a veszély, hogy kopottra hallgatnám a „Still Not Dead”-et, de azért néha-néha előhalászom, ha rámjön az ugrálhatnék.
14 Szám 45:43 perc
No Remorse – We Play For You DVD
No Remorse – We Play For You
A rövid életű, de annál termékenyebb, klasszikus, Burnley-vel felálló No Remorse anyagait válogatták össze erre a lemezre a rajongók legnagyobb örömére. A válogatás 7 részre bontható. Ezek pedig a következők; Chapter 1: The Cave, England 1987, Chapter 2: Upthe Junction, England 1989 (Release gig for "See You in Valhalla") Chapter 3: Carshalton, England 1987 Chapter 4: Greenwich, England 1988 Chapter 5: Short Interview Chapter 6: USA, Aryan Fest 1990 Chapter 7: Brandenburg, East Germany 1991. Magyarán kapunk négy angliai, 1 amerikai, és 1 németországi fellépést, valamint egy rövidebb interjút a frontemberrel. A különböző részek minősége váltakozó, de mindegyik az élvezhető VHS szintjén mozog. Az anyag hangsúlyozom nem rossz, csak az a bibi, hogy újra az újdonság hiányával járó probléma jelentkezik. Én a stúdiólemezeken kívűl soha nem gyűjtőttem a No Remorse anyagait, mégis minden ezen a filmen szereplő bejátszást láttam már. Magyarán ugyanaz a gondom, mint a Mistreat „Video Tour”-jával. Ha csak ez az egy anyaguk lenne, akkkor csillagos ötöst adnék, de így csak azoknak ajánlom, akiknek elég egy válogatás a britek pályafutásából.
134 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás, változó VHS minőség.
A rövid életű, de annál termékenyebb, klasszikus, Burnley-vel felálló No Remorse anyagait válogatták össze erre a lemezre a rajongók legnagyobb örömére. A válogatás 7 részre bontható. Ezek pedig a következők; Chapter 1: The Cave, England 1987, Chapter 2: Upthe Junction, England 1989 (Release gig for "See You in Valhalla") Chapter 3: Carshalton, England 1987 Chapter 4: Greenwich, England 1988 Chapter 5: Short Interview Chapter 6: USA, Aryan Fest 1990 Chapter 7: Brandenburg, East Germany 1991. Magyarán kapunk négy angliai, 1 amerikai, és 1 németországi fellépést, valamint egy rövidebb interjút a frontemberrel. A különböző részek minősége váltakozó, de mindegyik az élvezhető VHS szintjén mozog. Az anyag hangsúlyozom nem rossz, csak az a bibi, hogy újra az újdonság hiányával járó probléma jelentkezik. Én a stúdiólemezeken kívűl soha nem gyűjtőttem a No Remorse anyagait, mégis minden ezen a filmen szereplő bejátszást láttam már. Magyarán ugyanaz a gondom, mint a Mistreat „Video Tour”-jával. Ha csak ez az egy anyaguk lenne, akkkor csillagos ötöst adnék, de így csak azoknak ajánlom, akiknek elég egy válogatás a britek pályafutásából.
134 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás, változó VHS minőség.
Heiliger Krieg – Leben Heißt, Um Das Leben Kämpfen!
Heiliger Krieg – Leben Heißt, Um Das Leben Kämpfen! (2012)
A faji háborúból az évek során szent háború lett, és az ex-Race War-os srácok ezúttal egy olyan lemezt hoztak össze, amit a megjelenés után hosszú hónapokkal is meg lehetett vásárolni a brd-nek nevezett németellenes terrorállamban. A szövegek tehát kevésbé szókimondóak, de ennek ellenére el kell keserítsem azokat az elmegyengéket, akik ezt a demokráciának csúfolt őrületet dicsőítő szerzeményeket várnak. A minőséget tekintve a fiúk visszanyúltak a kezdetekhez, és a „The White Race Will Prevail” című remekműhőz hasonló alkotást hoztak létre. Végre újra bőven vannak slágerek, mint az „Invictus!”, vagy a „Flieg Adler, Flieg!” vagy érdekességek, mint például a német nyelven előadott Race War himnusz a „Sie Waren Helden” (They Were Heroes). A debütáló lemezük óta a legjobb anyag, amit készítettek. Zseniális. (16 oldalas szövegkönyv)
12+1 Szám 49:53 perc
A faji háborúból az évek során szent háború lett, és az ex-Race War-os srácok ezúttal egy olyan lemezt hoztak össze, amit a megjelenés után hosszú hónapokkal is meg lehetett vásárolni a brd-nek nevezett németellenes terrorállamban. A szövegek tehát kevésbé szókimondóak, de ennek ellenére el kell keserítsem azokat az elmegyengéket, akik ezt a demokráciának csúfolt őrületet dicsőítő szerzeményeket várnak. A minőséget tekintve a fiúk visszanyúltak a kezdetekhez, és a „The White Race Will Prevail” című remekműhőz hasonló alkotást hoztak létre. Végre újra bőven vannak slágerek, mint az „Invictus!”, vagy a „Flieg Adler, Flieg!” vagy érdekességek, mint például a német nyelven előadott Race War himnusz a „Sie Waren Helden” (They Were Heroes). A debütáló lemezük óta a legjobb anyag, amit készítettek. Zseniális. (16 oldalas szövegkönyv)
12+1 Szám 49:53 perc
Hunting Season – The Haunting
Hunting Season – The Haunting (2011)
Elérkezett az idő, hogy újra elmélkedjek egy kicsit azon, miért ajnározzák annyira a HS zenekart, ha piacra dob valami újat. Én az első két lemeznél egy kicsit túlzónak éreztem azt a „rajongást”, ami a kiadványok megjelenését követte. Azt mondjuk én is elismertem, hogy a HS nem egyszerűen kiemelkedő, hanem egész egyszerűen első osztályú „NS márkanév”, mégis valahogy vártam az igazán nagy „áttörésre”. A „The Haunting” minden várakozásomat felülmúlta. 12 oldalas komor szövegkönyvvel tálalják, ami színvonalában ugyan nem a legjobbak közé tartozik a jelenlegi mezőnyben, de az előzőekéhez képest fejlődést mutat. Aki nem ismeri a „Blood River”-t, az 7 új dalnak örvendhet. Hogy ezek közül melyik a kedvencem? Erre nem tudok választ adni. Mindegyik lehetne az album slágere. Ehez lezárásként még készítettek egy hatalmas RaHoWa feldolgozást (Man Against Time), valamint újrafelvették az „Against My Will”-t. Bevallom, nekem kellett két-három alkalom, hogy beleszeressek a lemezbe, de azóta hűséges vagyok hozzá, még akkor is, ha rendszeresen kacérkodok más kiadványokkal is.
9 Szám 40:14 perc
Elérkezett az idő, hogy újra elmélkedjek egy kicsit azon, miért ajnározzák annyira a HS zenekart, ha piacra dob valami újat. Én az első két lemeznél egy kicsit túlzónak éreztem azt a „rajongást”, ami a kiadványok megjelenését követte. Azt mondjuk én is elismertem, hogy a HS nem egyszerűen kiemelkedő, hanem egész egyszerűen első osztályú „NS márkanév”, mégis valahogy vártam az igazán nagy „áttörésre”. A „The Haunting” minden várakozásomat felülmúlta. 12 oldalas komor szövegkönyvvel tálalják, ami színvonalában ugyan nem a legjobbak közé tartozik a jelenlegi mezőnyben, de az előzőekéhez képest fejlődést mutat. Aki nem ismeri a „Blood River”-t, az 7 új dalnak örvendhet. Hogy ezek közül melyik a kedvencem? Erre nem tudok választ adni. Mindegyik lehetne az album slágere. Ehez lezárásként még készítettek egy hatalmas RaHoWa feldolgozást (Man Against Time), valamint újrafelvették az „Against My Will”-t. Bevallom, nekem kellett két-három alkalom, hogy beleszeressek a lemezbe, de azóta hűséges vagyok hozzá, még akkor is, ha rendszeresen kacérkodok más kiadványokkal is.
9 Szám 40:14 perc
Time For Hard Knuckles – Same
Time For Hard Knuckles – Same (2012)
A számomra teljesen ismeretlen csapat bemutatkozó albuma igazán meglepett. Az OPOS-tól ugyan már megszoktam, hogy újabb, és újabb tehetségeket húznak elő a képzeletbeli kalapjukból, olyannal azonban még így is csak ritkán találkoztam, akinek rögtön az első lemeze az elejétől a végéig hallgatható. Nem azt mondom, hogy a TFHK minden egyes tétele remekmű, de a kiemelkedő számok mellé rendelt dalok is igen-igen jól sikerültek. A banda egyébként hivatalosan streetcore-ban utazik, amiről megmondom őszintén fogalmam sincs micsoda. Nekem egy újabb masszaszerű zenének hangzik, amibe több stílust belegyúrtak, és ezáltal egy eléggé izgalmas valamit hoztak létre. Az angol mellett azért az anyanyelvűket sem felejtették el, és emellett annak is külön örültem, hogy olyan témák is előkerültek, amik nem kapcsolódnak szervesen a nemzetiszocializmushoz. A mondanivaló az utóbbitól függetlenül nyilvánvaló, és a brüsszeli metéltek kölykei sem valószínű, hogy TFHK koncertre járnának két szabadrablás között. Kiemelkedő bemutatkozás egy szép, kis 12 oldalas szövegkönyvvel.
11 Szám 44:12 perc
A számomra teljesen ismeretlen csapat bemutatkozó albuma igazán meglepett. Az OPOS-tól ugyan már megszoktam, hogy újabb, és újabb tehetségeket húznak elő a képzeletbeli kalapjukból, olyannal azonban még így is csak ritkán találkoztam, akinek rögtön az első lemeze az elejétől a végéig hallgatható. Nem azt mondom, hogy a TFHK minden egyes tétele remekmű, de a kiemelkedő számok mellé rendelt dalok is igen-igen jól sikerültek. A banda egyébként hivatalosan streetcore-ban utazik, amiről megmondom őszintén fogalmam sincs micsoda. Nekem egy újabb masszaszerű zenének hangzik, amibe több stílust belegyúrtak, és ezáltal egy eléggé izgalmas valamit hoztak létre. Az angol mellett azért az anyanyelvűket sem felejtették el, és emellett annak is külön örültem, hogy olyan témák is előkerültek, amik nem kapcsolódnak szervesen a nemzetiszocializmushoz. A mondanivaló az utóbbitól függetlenül nyilvánvaló, és a brüsszeli metéltek kölykei sem valószínű, hogy TFHK koncertre járnának két szabadrablás között. Kiemelkedő bemutatkozás egy szép, kis 12 oldalas szövegkönyvvel.
11 Szám 44:12 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
