2015. június 1., hétfő

Skinkorps – Mr. Clean

Skinkorps – Mr. Clean (1995) Amikor megláttam, hogy a jewtube-ról gyűlőletkeltés, és izgatás miatt letiltották a „Je Te Hais” című nótát, elhatároztam, hogy leporolom a példányomat, és elmerülök egy picit a francia nyelv szépségeiben. Sajnos ekkor tudatosult bennem, hogy ez a lemez már nincs a birtokomban. Így pár napot várnom kellett, hogy sok év után újra hallgassak egy kis Skinkorps-ot. Az újrakiadás tartalma teljesen megegyezik az eredetiével, és gyanítom a borító sem sokban különbözik. Utóbbit nagyon sajnálom, mert egy egyoldalas lap az egész, de azzal vigasztalom magam, hogy ez a ROR szintű kivitelezés jobban is illik ide, mint mondjuk egy OPOS-os remekmű. A párizsiak zenéje nem tért el a kortársaikétól. Talán kevésbé változatosabb, és nem hagytak ránk olyan szuperslágert, mint például a Legion 88 „Thule”-ja, de aki szerette a francia vonalat, annak érdemes beszereznie. Ha másért nem, hát azért, mert én ezt mondom. 25 Szám 72:59 perc

Steelcapped Ballads With Bisson & Anna-Lena

Steelcapped Ballads With Bisson & Anna-Lena (2011) Amikor először megláttam a kiadványt, rögtön előbújt belőlem a kisördög, és az első gondolatom az volt, hogy; na már itt is kezdődik, a benyomjuk az asszonyt a bizniszbe felfogás. Na persze ez nem akadályozott meg abban, hogy beszerezzem (16 oldalas szövegkönyv). Az alapkoncepció az volt, hogy Steelcap Strenght dalokat öltöztetnek ballada köntösbe, és ettől nem is tértek el. A főszereplő végig Bisson, kedvese; Anna-Lena csak vokálozik (néha még azt sem). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hölgy felesleges, sőt nélküle nem lenne a lemez olyan, amilyen, de az eredményt elnézve számomra úgy tűnik, hogy egy kicsit túl van értékelve a hölgy szerepe a korongon. Bár, ha Bisson-nak ez kell, hogy színvonalas albumokat gyártson, akkor tőlem egy háremet is toborozhat. Szép lemez. 11 Szám 32:26 perc

The Bully Boys – Be Careful What You Wish For…

The Bully Boys – Be Careful What You Wish For… (2009) A Bully Boys negyedik önálló lemeze a „Vigyázz, mit kívánsz…” címet viseli. A booklet elég terjedelmes (16 oldal), így a kívánságom egyik fele már teljesült is. Ha a tartalmat nézem, akkor 10 új szám mellé feltettek még 3 régi dalt is (ezeket újrahangszerelték, az eredetiek meg egyébként a „White Kid’s Gonna Fight”-on szerepeltek). A muzsika hál’ Istennek nem sokat változott, az energikus Bully stílusjegyek megmaradtak, az egyetlen dolog, amiért már nem égek lázban egy-egy újabb album megjelenése kapcsán, az az, hogy a slágerek az utóbbi időkben elmaradoznak. A dalok nem rosszak, de nincsenek igazán kiemelkedőek közöttük, és nagyrészük ugyanazt a sémát követi. Ez egyelőre egyáltalán nem unalmas, de nekem nagyon hiányoznak a „Skinhead Superstar”, „Six Million More” vagy akár az ezen is szereplő „Fight” színvonalú szerzemények. Ez nálam azt eredményezi, hogy még megvásárolgatom a frissen megjelenő lemezeket, de egyre kevesebbet hallgatom őket. 13 Szám 34:37 perc

Skrewdriver – Halesworth 1987 DVD

Live In Halesworth, England 1987 Szabadtéri fesztivál a Skrewdriver-rel még a National Front égisze alatt. 19 sokszor hallott ISD dalt láthatunk. Ezt persze leírhattam már egy párszor. Egyrészt mivel a Skrewdriver esetében már minden klasszikusnak számít, másrészt pedig a zenekar fellépő anyaga az évek alatt nem sokat változott. Egy-egy új nótával mindig bővült, de igazából mindig egy besztofszerűséget adtak elő nekünk. Ennek megvan az előnye, de a hátránya is. Sajnos rengeteg alkotás így nem maradt fenn az utókornak film formájában (én például megnéznék egy „Mist On The Downs”-t élőben), viszont ha meglenne rá a lehetőség, hogy elmenjek egy Skrewdriver koncertre, és én állítsam össze a repertoárt, akkor többé-kevésbé ugyanez lenne a listám. Akik tehát a Skrewdriver filmek közül éppen a halesworth-i koncertet választják megvételre, azok nem fognak csalódni. Átvezető szövegekkel tarkított élőkép a ’87-es angliai fiatalságról amihez a háttérzenét a valaha volt legnagyobb brit RAC zenekar szolgáltatja egy olyan frontemberrel, akihez hasonlót nem csak a skinhead, de más szubkultúra sem tudott annak halála óta felmutatni. Gyanítom soha nem is fog. 77 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás, rossz VHS minőség.

7 Muelles – No Te Cortes!

7 Muelles – No Te Cortes! (2000) Ha fogod a Batallion De Castigo zenéjét, és összegyúrod az Estirpe Imperial-éval, akkor megkapod a 7 Muelles-t. Legalábbis ennek kellene történnie, mivel a két óriás tagjai állnak e 8 számos (köztük az egyik instrumentális) kiadvány mögött. Ebből nem sülhetett ki rossz. Én kiélveztem minden percét az anyagnak, és szerintem mások is így vannak vele. A kiadvány akhilles sarka egyértelműen a 4 oldalas szövegkönyv. Ez sikerülhetett volna sokkal jobban is, de szerencsére ez a muzsikára nem áll. Szinte tökéletes. 8 Szám 33:09 perc

Squadron – Age Of Conspiracy

Squadron – Age Of Conspiracy (1999) A Squadron leköszönő albuma rendkívül jól sikerült. Olyannyira, hogy az első tételt a kiadványból egykor rögtön lefoglalta a svájci rendőrség (gondolom saját használatra). Én nem vagyok ugyan ekkora rajongó, de azért a ’95-ös pesti koncert óta azért nem engedtem ki őket a látóteremből. Náluk aztán volt zenei megújulás, meg stílusváltás. Ha ezt, meg mondjuk az Our Time Will Come-t egymás mellé tennénk, a néven kívül nem sok hasonlóságot találnánk. Brutális muzsika esetenként károgós, torzított énekkel, néhol dallamokkal, néhol egészen kegyetlen zúzdákkal. Nem egyszerű muzsikát kotyvasztottak össze az angol srácok. A legtöbben a zenekar csúcslemezének tartják. Én egyszerűen csak szeretem. Voltak jobb anyagaik, és rosszabbak is. 12 oldalas, meglehetősen ronda, és fantáziátlan booklet. 9 Szám 46:46 perc

Blutbanner – Lasst Die Banner Fliegen

Blutbanner – Lasst Die Banner Fliegen (2011) A Jungsturm és Hunting Season tagok által életre keltett Blutbanner nem egy szokványos balladalemezt tett le az asztalra (16 oldalas szövegkönyv). A korongon található szerzemények közül némelyik csak erős jóindulattal sorolható ebbe a kategóriába. Nagyon jó a hangzás, és a dalokból csak úgy süt az energia. Gondolom ennek lehetett a következménye, hogy középtempós „balladák” is születtek. A legnagyobb sláger a címadó, ami toronymagasan kiemelkedik az egyébként sem gyenge felhozatalból. A közeljövőben remélem összehoznak még legalább egy közös, de nem ballada lemezt, mert ha ez ilyen kiemelkedőre sikerült, akkor az szerintem bombasiker lesz. Én vevő lennék rá. 11 Szám 39:11 perc