2015. március 1., vasárnap

Von Kameraden Für Kameraden

Words Of Anger & Oidoxie & Sturm 18 & Extressiv (2012) Nem túl bő, de nagyon szép bookletet alkotott a Front Records ’12 egyik legjobb split CD-je mellé. A 12 oldal tartalmazza a szövegeket, és egy-egy fotót is a szereplőkről. A négy élcsapat 3-3 dallal jutalmazza a vásárlókat. Ezekkel igen pozitív eredményt értek el nálam. Mindannyian felcsempésztek 1-1 olyan dalt, amit szerintem még sokáig fognak emlegetni a közeljövőben. A többi sem hamvába holt, tehát a 4 sláger mellé kapunk még 8 átlagon felüli RAC nótát. Egy német split-nek igenis így kell kinéznie, és ilyen kaliberű szerzeményeket kell tartalmaznia. Ez igen! 12 Szám 44:34 perc

Frakass – L’appel Des Dieux

Frakass – L’appel Des Dieux (2011) Érdeklődve vettem kezembe a Frakass ’11-es lemezét. A 12 oldalas szövegkönyv nagyon szép színes. Szerintem mindenki meg lesz vele elégedve. Ami a zenei részt illeti, annál a balladák most sem szorultak teljesen a háttérbe. Négy darabot találtam ebben a kategóriában. Egy feldolgozással is találkozhatunk (ami szintén ballada), ezúttal a lengyel „Honor”-tól. Legtöbbször az volt az érzésem, hogy visszatért a Bunker 84, annyira jól viszik tovább a nagy öregek stílusát. Ebben benne van a Németországhoz való pozitív hozzáállás is. A Siegfried” című számban természetesen az egyik legismertebb germán mitológiai történet elevenedik fel újra. Ez nagy kedvence lehet a bandának, mert korábban már ezzel a címmel albumuk is jelent meg. Nem igazán vagyok nagy rajongója a francia népnek, de itt is azt érzem, hogy a ragaszkodás miatt a német, a germán, és kiemelten a viking témákhoz, háttérbe szorul a NS lényege; a saját hazához való elsődleges hűség (zenei téren is). Ez számomra egy visszatérő hiba, amit persze nem csak a gallok követnek el. Persze a teljes képet elnézve nem véletlenül ajánlgatom én is annyira a Frakass-t. Az egyetlen olyan francia csapatnak tartom őket, akik nemzetközileg is színvonalat képviselnek a RAC mezőnyben. Ha francia RAC, akkor Frakass. 11 Szám 42:39 perc

S.O.L. – Manhunt

S.O.L. – Manhunt (2007) Adam kirándulása a metál / hatecore vizeire már inkább nevezhető költözésnek. Ha mostanában „lengyel” muzsikára gondolok, elsők között ugrik be a SOL neve. Ez a project szép lassan átvette a Konkwista 88 helyét. Az ex-el szemben azonban a SOL teljesen nemzetközi. A tagok származásától eltekintve nem köthető Lengyelországhoz. Értem ezalatt, hogy a név, a zene, a szövegek, a booklet alapján önmagában nehezen következtethetnénk ki, hogy melyik európai nép fiai felelősek a kiadványokért. A dalok végig angol nyelvűek, különösebb akcentus nélkül. Nagyon bejön ez a zenei keverék, amit évről-évre folyamatosan jobbá, és jobbá csiszolnak, de a nemzeti hovatartozás „hiánya” miatt nekem a Honor és a Konkwista legendáját nem tudják egyelőre felülmúlni. A „Manhunt” esetében találkoztam unalmasabb részekkel is, ezért még mindig a „Warmaker”-t hallgatom gyakrabban, de a különbség messze nem akkora, hogy az anyag ne lenne méltó a SOL nevéhez. 11 Szám 33:49 perc

Skrewdriver – Ritorno A Camelot 1991 DVD

Kontingent 88 & Peggior Amico & Skrewdriver A „Ritorno A Camelot” vagy másnéven „A fény fesztiválja” egy ötévente megrendezett olaszországi esemény, amin európai származású fiatalok gyűlnek össze, és olyan illusztris zenekarok szórakoztatják őket, akik elutasítják az új világrendet. A ’91-es összejövetelre az olasz legenda mellett nem kisebb név tette tiszteletét, mint minden RAC zenekarok atyja; a Skrewdriver. Szabadtéri fesztiválról beszélünk, aminek egy tekintélyes méretű sátor adott otthont. A két fellépő mellett a menüben találunk egy „Speeches” menüpontot is, ez értelemszerűen a zenés műsort megelőző beszédeket tartalmazza (11 perc). Ezután minden átmenet nélkül beindul a buli. Rendesen felkaptam a fejem, mert a „Générations Futures” dallamait véltem hallani a Peggior Amico-s részben, és a Kontingent 88 tagjait láttam meg a színpadon, ahol legnagyobb slágerüket játszották (5 perc). E kellemes meglepetés után már tényleg az olaszoké volt a pálya, akik elég sokáig (59 perc) szórakoztatták a közönséget. A PA nem a kedvencem a csizma országából, de azért sikerült lekötniük egy darabig. A vége felé azonban már nagyon vártam az angolokat. Mivel a fények fesztiváljáról beszélünk, talán nem nagy meglepetés, hogy az új hajnalt éltetik, aztán jön a leszámolás, megtudjuk, hogy még mindig a hűség a legnagyobb büszkeségünk, aztán következik a többi ismert ige. ISD ezúttal maximális hőfokon ég, és kíméletlen sebességgel nyomja le a dalokat. A számok közötti elmaradhatatlan ajánlások, rövidebb beszédek sem hiányoznak. Ian szokás szerint jól érzi magát a fellépés alatt, és valószínűleg az egész olaszországi kiruccanást ez a hangulat kísérhette, mivel később még a „Freedom What Freedom”-on is megemlékezik róla. Egyedi, és ugyanakkor újdonságot nem tartalmazó Skredriver videófilm ez is. Nagy meglepetések nem lesznek, mégis érdemes beszerezni. 170 perc. Menü, léptetés. VHS minőség.

Guess Who’s Staying For Breakfast

Guess Who’s Staying For Breakfast (2012) Nagy fába vágta az OPOS a fejszéjét, amikor trilógiává növelte a közkedvelt „Guess Who’s” szériát. Dicséretükre legyen mondva, mindent bevetettek. Egy kisebb hadsereget verbuváltak, akik kb. másfél évig gyúrták a lemezt. Bedobtak egy, a sorozat eszmeiségéhez igazodó borítót, ami igaz, hogy csak 6 oldalas (mondjuk a helyesírási hibák elég idegesítőek; all for notHing, conSequence), de még így is háromszor akkora, mint az elsőé volt. A zene már nem rajtuk múlott. A Roy (Final War), Ed (BFG), Steve (Spirit Of The Patriot), Scott (Bully Boys), Jesse (Deaths Head), Dennis (H8Machine), Bisson (Steelcapped Strength) & Anna-Lena, Kenn (Youngland), Joe (Weisse Wölfe), Dennis (Nordfront), Marco (Sleipnir) alkotta alakulat is a hagyományoknak megfelelően teljesített. Kifejezetten szeretem az „All For Nothing”-ot, és a „Resistance”-t, de vannak olyan dalok is, amik arra sem méltók, hogy leírjam, mennyire borzalmasak. Legalább annyian fogják ezt a CD-t is szeretni, ahányan utálni. Én egy picit ezt is, azt is. Egyébként meg ki a franc az a Kyle? 10 Szám 39:39 perc

Guess Who’s Coming For Seconds

Guess Who’s Coming For Seconds (2001) Minden szempontból bővültünk egy kicsit. A booklet-ben már 4 oldalon burjánzanak a rajzok (A belső „freskó”-n például a szemfülesek felismerhetik Luni stílusát.), új szereplők (Billy a Celtic Warrior-ból, Plunder & Pillage, Kolovrat) is csatlakoztak a régiek mellé. Engem az utóbbi megmondom őszintén nem nagyon érdekelt. Én a Landser miatt gyűjtöttem be ezt is, és szerintem ezen is ők a legjobbak. A „Rassenkrieg” például hatalmas lett, de abban egyet kell értenem a tömegekkel, hogy a csúcspont a Beatles feldolgozás; a „Hey You”. Ebben Luni-hoz csatlakozik az egyik People Hater. Az eredeti előadóra mondták ugyebár, hogy a fantasztikus zenéjükhöz gyenge szövegeket írnak. Hááát, a két énekes ezt a hibát most korrigálta. Sajnos a hazai „szólásszabadság” miatt le sem írhatom, hogy miről szól a nóta. Befejezésként inkább elmondanám, hogy bár sokan etalonként emlegetik ezt a sorozatot, számomra eléggé túlértékelték a lemezeket. Van egy-két nagyon emlékezetes megmozdulás rajtuk, de néhány nagyon gyenge produkció is. (A plagizálás vádját elkerülendő, meg kell említenem, hogy elég sokat lestem az Ébredő Magyar 22. számából, amiben a szerkesztők ugyanezt a lemezt szedték darabokra.) 12 Szám 33:32 perc

Guess Who’s Coming To Dinner

Guess Who’s Coming To Dinner (1998) Amikor a ’90-es évek közepén elkezdtem a külföldi zenekarok felé kacsintgatni, az első találkozás után, rögtön barátságot kötöttem a Landser-rel. Ez a barátság aztán rajongásig fajult, vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy a Landser lett az én Skrewdriver-em. Így hát adott volt a feladat; be kell gyűjteni minden létező hanganyagot, amin szerepelnek. Kitartó munkámnak köszönhetően aztán eljutottam ehhez a CD-hez is. Egy elég érdekes ötlet vezérelte a Bound For Glory, Landser, People Haters zenekarokat, és a hozzájuk csatlakozó Griffin-t. Egy olyan „split”-et hoztak létre, amin néhány szám erejéig vegyültek a csapatok. Ez annyit jelent, hogy a szóló dalok mellett vannak közösen előadott szerzemények is. Talán ez lehetett az oka, mindenesetre orbitálisan nagy siker lett. Nekem többnyire csak ezek a nóták maradtak meg az emlékezetemben. Amúgy nem vagyok túlságosan oda érte. Külön-külön nekem jobban bejöttek a csapatok. 10 Szám 31:02 perc