2015. december 1., kedd

Stahlgewitter – Das Eiserne Gebet

Stahlgewitter – Das Eiserne Gebet (1996) Ha valaki virtuálisan fellapozza a wikipédiát, az azt az infót kapja, hogy a szélsőjobb jelenlegi két legnagyobb hőse, ikonja; a Landser-ből ismert Lunikoff, és a Stahlgewitter fenegyereke Gigi. A wikiről mellékesen annyit, hogy annyira szabad, amennyire ez a jelenlegi rendszer, de ebben a kijelentésükben most kivételesen van igazság. Míg Lunikoff évekig titokban írta a dalait, amiket aztán a brd egy kis tegel-i nyaralással jutalmazott, addig Gigi is kísértetiesen hasonló utat jár be. A börtön után Luni lemezei szalonképesebbek lettek, viszont Gigi annak ellenére, hogy az állam előtt is ismert figura, továbbra is olyan dalokat gyárt folyamatosan, amik rendszeresen kiverik a biztosítékot a német „mintaállamban”. A „Zurück Zu Unseren Traditionen” vagy a „Dönner Killer” nekem zeneileg nem jöttek be, a szövegeket meg nem nagyon értem, mégis a negatív reklámnak, és az ezt övező hihetetlen hisztériának a hatására kitörölhetetlenek lettek a lejátszómban. A DEG a legendássá vált Stahlgewitter bemutatkozó lemeze, és mint ilyen rendelkezik az általános szépséghibákkal. A 4 oldalas borító, és a 12 nóta is a ’90-es évek kiforratlanságát mutatja. Nem egy rossz album, de ha ma jelenne meg, nem lenne nagy visszhangja. Igazából nem is ez a korong hozta meg a nagy áttörést a zenészeknek, de ennek ellenére kedvelt darab, és mint szinte minden, amihez Gigi hozzányúl, szigorúan tilos, és üldözendő a brd-ben. 12 Szám 46:16 perc

The Bully Boys – From Amerika With Love

The Bully Boys – From Amerika With Love (2013) A leghírhedtebb texas-i formáció ’13-as lemezéről a legtöbb helyen azt olvastam, hogy ezúttal félretették a politikát, és a szövegekben az általános, mindennapi problémákra koncentráltak inkább. Szerintem a kettő szorosan összefügg, mivel ha nem egy ilyen világban élnénk, a problémáink sem ilyenek lennének, de mindegy. Már csak azért is mert a „Best Of” óta nem találkoztam ilyen jó Bully lemezzel, mint ez. A címadó dalon kívül még nagy kedvencem a „Wild Eyes”, de a többit is szívesebben hallgatom, mint a legutóbbi sorlemezeken szereplőket. A Blitz feldolgozást is elég jól eltalálták, és annak ellenére mondom ezt, hogy az átíratokat továbbra sem kedvelem. A borítókkal eddig sem volt különösebb gond, most is kellemes, úgyhogy minden adott egy sikeres visszatéréshez. 14 Szám 43:31 perc

Nemesis & Sleipnir – German Scottish Friendship

Nemesis & Sleipnir – German Scottish Friendship (2003) 6 Nemesis, 5 Sleipnir, és egy közös szerzemény. Ez az eredménye a skót-német barátság jegyében összehozott projectnek. A Sleipnir németül dalol, illetve előadja a kollégák legnagyobb slágerét; a „Pride & Purity”-t. Ez a feldolgozás egyébként a lemez csúcspontja. A Nemesis pedig a saját szerzemények mellett előad egy Skrewdriver klasszikust is. A 16 oldalas booklet legnagyobb előnye, hogy Skóciáról németül, Németországról pedig angolul tudhatunk meg érdekes dolgokat. Ez nagyon jó ötlet volt a készítőktől. A legnagyobb hátránya viszont, hogy nem tüntették fel, melyik dal, melyik zenekarhoz tartozik, ezért elég bosszantó volt, hogy ennek nekem kellett utánajárni. Az összkép sajnos negatív. Nem rossz, egyáltalán nem, de két ilyen kaliberű csapattól sokkal többet vártam. 12 Szám 51:42 perc

Skrewdriver – Live In Germany In 4 Different Venues DVD

Live In Germany In 4 Different Venues A cím kb. annyit jelent, hogy a Skrewdriver élőben, Németországban, 4 különböző eseményen. És, ha valakiben felmerül a kérdés, mit láthatunk a DVD-n, annak elmondom; a Skrewdriver-t élőben, Németországban, 4 különböző eseményen. A menü ezúttal is csak egy jelenetválasztást takar a 4 fellépés között. A koncerteken belül sajnos marad a szokásos tekergetés. Az első részben (64 perc) egy patriotic ballads-szerű fellépést élvezhetünk. Ez egy kocsmában került megrendezésre, és német részről jelen volt Steffen (NOIe Werte) is, aki a végén szintén beszáll egy kis közös éneklés erejéig. A második epizód (33 perc) egy általam eddig ismeretlen koncerten készült. Csakúgy, mint a harmadik, bő negyedórás szösszenet. Klasszikus ISD örökzöldek, amiket már mindenki ismer. Az utolsó bejátszás nem más, mint egy hosszabb fellépés, amin Ian-t a Störkraft zenészei kísérték, de ezt a felvételt már láttuk a „German-British Friendship” DVD-n. A tartalom megint megérte az árát. A kivitelezés az, ami egy picit ront az összképen, de ez gyanítom a gyűjtőket nem fogja elriasztani attól, hogy beszerezzék ezt az egyébként elég jó kis filmet. 162 perc. Jelenetválasztás, élvezhető VHS minőség.

Mind Terrorist – Fragments Of Human Decay

Mind Terrorist – Fragments Of Human Decay (2014) A második lemeznél már akár zenekarról is beszélhetünk, annyi vendégzenész csatlakozott a frontemberhez. Női ének megint van, ami nekem általában nagyon bejön, különösen a hc-nél. A borító (12 oldalas) most tényleg OPOS-os lett, tehát rövidsége ellenére is szépen szerkesztett. A műsoridő is nagyjából ugyanannyi, mint előzőleg, de most kevesebb a dumálós, instrumentális rész, úgyhogy ki lehet vele egyezni. Az aktuális slágerek pedig a „Rising Star”, és a „Dictatorship Of Stars And Stripes”. A bemutatkozáshoz képest tényleg csak apró változások történtek, de ezek mind pozitívak, és ennek következtében nagyobb előrelépésről beszélhetek. Nem egy nagyon kiemelkedő valami, de annyira jó, hogy NSHC fanatikusok szeressék. És nem csak ők, én is. 9+1 Szám 35:43 perc

Wutbürger & OIdoxie – Brüder Im Kampf Und Brüder Im Glauben

Wutbürger & OIdoxie – Brüder Im Kampf Und Brüder Im Glauben (2013) Limitált kiadású CD a Front Records-tól. A kiadó híres arról, hogy előszeretettel gondozza C18-as zenekarok lemezeit. Ezek alapján nem meglepő az OIdoxie jelenléte. Ők ott folytatják, ahol soha nem hagyták abba; egyszerű, dallamos muzsika, könnyen érthető, és értelmezhető szövegek, stb. A debütáló Wutbürger ugyanezt a vonalat képviseli, és színvonalban nem maradnak le híresebb bajtársaiktól. Az egyetlen negatívum velük kapcsolatban a „Sauflied”, ami egy DFF nóta. Ezt leszámítva igazán örültem, hogy beruháztam erre a meglehetősen ritka lemezre. 10 Szám 38:35 perc

Sonderkommando Dirlewanger & Ostfront – Brüder Schweigen

Sonderkommando Dirlewanger & Ostfront – Brüder Schweigen (2013) Bár az OPOS Records inkább a hardcore/metalcore zenekarokat részesíti előnyben, azért időről-időre feltűnik a házuk táján egy-egy feltörekvő RAC banda is. Az egyik ilyen felfedezettjük az Ostfront (6 dal), akik az első önálló albumuk után elkészítették ezt a split-et az SKD-vel (7 dal). Bár mindketten jól teljesítenek, a legjobban sikerült alkotás a közösen összehozott címadó nóta. A 16 oldalas szövegkönyv igényes, de elmarad a már megszokott OPOS színvonaltól. Ez azonban nem hiszem, hogy kedvét szegné bárkinek is. 14 Szám 49:45 perc

2015. november 1., vasárnap

Tors Vrede – Ave Victoria

Tors Vrede – Ave Victoria (2013) A Midgard Records azt írta erről a lemezről, hogy ez minden idők legjobb svéd albuma. Bátor kijelentés annak fényében, kik is képviselték Svédországot a RAC palettán az elmúlt évtizedekben, és azért is, mert ez a kiadó gondozza a Pluton Svea, és Saga lemezeit is. Vitatkozni most kivételesen nem fogok, már csak azért sem, mert ez az anyag engem is meggyőzött. Energikus, lendületes RAC, amihez hasonlót nem is tudom, mikor hallottam utoljára a sárga-kékektől. Angol, svéd nyelv egyre megy, ez is, az is jól áll nekik. Az utóbbi évek egik legkellemesebb meglepetései voltak ők. Az egyetlen, aki elhomályosíthatná a munkájukat, még remélhetőleg sokáig nem fenyegeti őket ezzel, mivel én csodás énekemet a valkűröknek tartogatom. Fantasztikus korong, és persze „Éljen A Győzelem!”. 11 Szám 37:47 perc

Sleipnir & Heiliger Krieg – Kampfgefährten

Sleipnir & Heiliger Krieg – Kampfgefährten (2012) Ha két elsővonalbeli banda összeáll egy közös lemez elkészítésére, abból általában valami nagyon jó fog kisülni. Erre gondolhatott a Front Records is, amikor piacra dobta a Sleipnir és a Heiliger Krieg közös lemezét. Nos, a Sleipnir-rel a Nemesis-szel készített splitjük óta óvatosabb vagyok, de a másik szereplő miatt semmiképp sem hagytam volna ki ezt a korongot. A megérzésem most sem hagyott cserben. Bár a Sleipnir is hozza a formáját, azt kell mondanom, hogy a CD második részét viselte meg jobban a zenei ízlésem. 5-5 nóta a csapatoktól, a szokásos közös dal nélkül alig bő félórában, mégis azt kell mondanom, a 2012-es év egyik legjobb split-je. 12 oldalas booklet, valkűrőkkel, világháborús katonákkal, és elolvashatatlan szövegekkel. 10 Szám 35:03 perc

Frontalkraft & White Wash – Voices Of Unity

Frontalkraft & White Wash – Voices Of Unity (2008) Az amerikai és német zenekar közös lemezének van magyar vonatkozása is. Ugyanis, mivel az európai turnéra a WW egyik tagja nem tudott eljönni, egy magyar zenész segítette ki a bandát. Nem csak ennek köszönhetően, de valószínűleg ennek hatására is jó pár magyar vonatkozású kép is helyet kapott a 16 oldalas szövegkönyvben. Ennek használatát egyébként fokozottan javaslom, mivel a dalok ebben a sorrendben szerepelnek a CD-n, a számlista önmagában megtévesztő lehet. Igazából a két csapat ugyanazt nyújtja, amit már eddig megszokhattunk tőlük (5-5 dal, illetve multimédiás rész). A WW tolja ezt az OIcore-szerű valamit, ami most valahogy jobban elnyerte a tetszésemet, mint korábban, a Frontalkraft pedig a már szokásos, de bevallom nekem már egy kicsit unalmas, elsővonalbeli, de eléggé klisés rechtsrock-kal operál (köztük a „Schwarz Ist Die Nacht” angol verziójával). Ez egy jó, de teljesen átlagos split, amivel el van egy darabig az ember, de nem valószínű, hogy évek múltával, áhítattal emlékezne vissza a zenei élményre. 10 Szám 40:51 perc

Tribal Terror Hooligan DVD

Tribal Terror Hooligan Az NS88 Videos huligán sorozatának 3. részéről nem sok mindent tudok elmondani. Menü nincs, a minőség elég gyatra. Megint fogtak egy rakás kisvideót mindenféle verekedésről, zavargásról, amiknek főszereplői túlnyomórészt huligánok, és összemásolták őket. Ebből kapunk szokás szerint körülbelül egy órányi anyagot. Nagyvonalakban ennyi. Ha valaki szerette a többit, az ezt se mulassza el! A többiek messze kerüljék el! 60 Perc. Menü nincs. Rossz VHS minőség.

Weisse Wölfe & Komando Ost – Kampfansage

Weisse Wölfe & Komando Ost – Kampfansage (2013) Az osztott lemezeknél általában mindig van egy húzó zenekar, ami mellé társul egy (esetleg több) kevésbé ismert név. Ha ez erre a split-re is igaz, akkor itt a vásárlócsalogató mindenképp a C18 fehér farkasai, akik ez alkalommal a szintén nem kezdő, de kevésbé ismert keleti kommandóval szűrték össze a levet. A stílusuk hasonló, és nem is igazán vélek nagy különbséget felfedezni a két banda között. Nem kapunk kimagasló zenei megoldásokat, vagy világmegváltó gondolatokat, csak a szokásos német R-t, meg A-t, meg persze a C-t, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva. 8 oldalas, igényes szövegkönyv. 13 Szám 61:41 perc

Mind Terrorist – Once Upon A Heartbeat

Mind Terrorist – Once Upon A Heartbeat (2012) A ’90-es évekbeli nyaralásaim szinte kivétel nélkül Görögországhoz voltak köthetőek (talán főleg azért, mert olcsóbb volt, mint a Balaton). A szüleim fogtak minden nyáron, és kíméletlenül rángattak magukkal a dél-európai ország valamelyik csücskébe, hogy pihenjünk, aztán gyorsan hazamentünk, és megpróbáltuk kipihenni a nyaralást. Soha nem voltam túlságosan oda a latin népekért, de a görögöket egy idő után kifejezetten utáltam. Bár az Arany Hajnal-ról már akkor is lehetett infókat hallani, én a görög szigeteken nem csak, hogy nem láttam hazafiakat, de folyamatosan vörösökbe botlottam. El is könyveltem az egész térséget egy komcsi bandának, akiknek csak azt kívántam, hogy kapják csak meg azt a kommunizmust, amire annyira vágynak. Aztán a Golden Dawn előretörése némileg megváltoztatta bennem ezt a képet, és őszintén meglepődtem, hogy a görögök között vannak olyan emberek, akik akár az utcán is harcolnak a hazájukért. Továbbra is fenntartom, hogy a görögök nagy része egy baloldali féreg (ahogy sajnos a magyaroké is), de szerencsére egy osztrák festőművész már bebizonyította, hogy egy elszánt kis csoport is képes világraszóló változásokat előidézni. Nem tudom, hogy ez az Arany Hajnalra is igaz lesz-e, vagy sem, mindenesetre ahogy a világ figyelme a görög helyzetre, úgy az enyém a görög NS zenekarokra terelődött. A Mind Terrorist egy egyszemélyes NSHC megmozdulás, ami bemutatkozó lemezét az OPOS-nál jelentette meg (8 oldalas borító). Színvonalban nem marad el az élmezőnytől, és bár végig angolul szónokol a terrorista, rengeteg a hellén vonatkozás a lemezen. A „Last Man Standing”, és a „Dystopia” még slágerként is megjelölhető, és ha a korong többi része is hasonló lenne, akkor szerintem nagyobb fogyást produkált volna. Sajnos azonban rengeteg a beszélős rész, ráadásul 3 dal instrumentális, így a bő félórából nekem kb. 10 perc volt igazán élvezetes. Nagy kár, mert a már említett LMS a női énekkel egészen kiemelkedő, de ma már egy-két slágerrel nem nagyon lehet tartós sikert elérni, olyan erős a mezőny. 9+1 Szám 34:00 perc

Invictus – Wir Zeigen Dir Deutschland… (2012)

Invictus – Wir Zeigen Dir Deutschland… (2012) Nem ez nem a spanyol,nem is a horvát zenekar, bár mindkét országban műkődnek hasonló néven zenekarok. Ez az Invictus nem más, mint a rendkívül népszerű Nordfront, és a számomra tökismeretlen Vetaris nászából született project. Nem árulok zsákbamacskát azzal, ha elmondom, hogy nem a Vetaris neve miatt vettem meg a lemezt. Amire számítottam, az tulajdonképpen bejött. Nyugodtan elmehetne ez egy Nordfront sorlemeznek is, attól függetlenül, hogy a Vetaris mennyit adott hozzá a saját tehetségéből. Érdekes még, vagy már lassan megszokott, hogy a 8 oldalas szövegkönyv oldalait zavargásokról, felkelésekről készített képek díszítik. Mivel ez a fajta vizió már nem csak a sokat szidott szélsőjobbra jellemző, azt a következtetést kell levonnom, hogy itt most vagy arról van szó, hogy az emberek alapvetően elutasítják a rendet, vagy arról, hogy egyre többen érzik úgy politikai hozzáállástól függetlenül, hogy a jelenlegi világrend élhetetlen. Gyanítom inkább az utóbbi tükrözi az igazságot. 12 Szám 51:59 perc

2015. október 1., csütörtök

Stereotyp – Feindbild

Stereotyp – Feindbild (2013) Valahol azt olvastam, hogy a Moshpit, és a Confident Of Victory zenekarok azon tagjaiból verbuválódott a Stereotyp, akik a szokásos nyári szünetben sem tudtak nyugodtan ülni a hátsójukon. Nem tudom, mennyi az igazság ebből, de bárhogy is legyen, mi egy újabb igényes rocklemezzel gazdagodhattunk. Soha nem figyeltem igazán az egyes kiadók munkásságát (kivétel a magyar vonalat), de azért az OPOS-tól az utóbbi időben szinte mindent megszereztem. Ennek könnyen magyarázható oka van. Ez a kiadó 90%-ban olyan minőségi anyagokat promotál, amiket bárkinek nyugodt szívvel ajánlhatok. Emellett képesek szinte mindig tetszetős borítókat készíteni, ami azért megint nem utolsó. Természetesen napvilágot látott tőlük néhány gyenge produkció is, de szerencsére a Stereotyp nem ebbe a kategóriába tartozik. Jó az ének, kellemes a zene, tehát minden adott egy igényes rocklemezhez. Persze nem hasonlítható a Mosphit „We Carry The Heart”-jéhez, vagy esetleg a CoV „The Unfeeling”-jéhez, de minőségi muzsikáról beszélhetünk ismét, és ez még jobban megerősíti az embert abban a tudatban, hogy az OPOS Records kiadványaira mindig érdemes odafigyelni. (12 oldalas, széthajtható szövegkönyv) 12 Szám 48:00 perc

Die Weißen Jäger – Wir Wollen Die Welt Verändern

Die Weißen Jäger – Wir Wollen Die Welt Verändern (2012) A korong alapján a fehér vadászokat egyelőre inkább a rechtsrock második vonalába sorolnám. Eléggé klisés, és elcsépelt megoldásokkal operálnak. Ami szimpatikus, az az, hogy a köszönetlistában, ahol a különböző nemzeteknek adnak hálát, elsőként Magyarország szerepel (végre oda kerültünk, ahová kell). A 12 oldal maradéka is nagyon szép, úgyhogy ha egy kicsit fejlődnének még, akkor egy ilyen körítéssel együtt kiemelkedőnek titulálnám őket, de addig megmarad sajnos a nem túl hízelgő „átlagos” címke. 14 Szám 49:58 perc

Brainwash – Moments Of Truth

Brainwash – Moments Of Truth (2004) Őszintén szólva nagyon sokáig nem tudott megfogni a Brainwash, egészen pontosan a „Time To Act”-ig, viszont az a lemez annyira hatalmasra sikeredett, hogy annak hatására eldöntöttem, beszerzem az első albumukat is. Mi tagadás, most sem értem, miért voltak annyira oda ezért a bandáért. A potenciál ugyan végig érződik, egy népszerű slágert is sikerült összehozni. A „Nobody Knows, Nobody Cares” mellett még a „Frozen Eyes”, és a rejtve szereplő Sting feldolgozás; az „Every Breath You Take” ami igazán figyelemre méltó. Utóbbinak nagyon örültem. Annak ellenére, hogy kifejezetten utálom Stinget, és ezt a dalt is. Viszont a fiúk ezt a feldolgozósdit is egyre jobban tolják, így a német szintipop zenekar, a Camouflage „The Great Commandment” című opuszának agymosott verziója már a kedvenceim között szerepel. De ennyi. A többi nóta nekem annyira átlagosan igényes, hogy meg sem maradt bennem. Végeredményben azoknak lett igazuk, akik már ennél a lemeznél azt sugallták, hogy a Brainwash vezető szerepet fog betölteni az NSHC-ben. Nem tudom, ezt mire alapozták, mert nagyon jó lemez a MOT (12 oldalas „hentes” booklet), de egy Burning Hate, vagy egy Moshpit bemutatkozástól elég messze áll. 13+1 Szám 39:57 perc

History Of WAR III DVD

History Of WAR III A trilógia harmadik, és egyben befejező része teljesen megegyezik a másik két darabéval. Itt is rövidebb-hosszabb klippek váltják egymást össze-vissza ugrálva az időben. Kronológiai sorrendről így ez alkalommal sem beszélhetünk, de persze ez nem zárja ki, hogy érdekességek lesznek bőven. A szokásos bevezető után a második rész végén taglalt Metzger tárgyalás utózöngéit láthatjuk. Az ítélet hatására (amiben 12,5 millió dollár megfizetésére kötelezték a Metzger családot) a WAR vezetője elvesztette mindenét. A házára rálőttek, de persze a rendőrség nem talált semmit, a vállalkozását viszont tönkretették, személyes tárgyait elárvereztették (Nem sokkal később már Los Angeles-ben vett részt egy KKK gyűlésen. Na ezt bezzeg betámadták a kékruhások, és Metzger 6 hónapot kapott érte.). Ennek ellenére nem kezdett el drogozni, nem adta fel az ellenállást, nem alapított multikulti hippizenekart, hanem továbbra is aktív tagja az amerikai fehér ellenállásnak. Azért vannak olyanok is, akik védelmükbe vették Tom-ot. Ilyen például David Duke, akit szintén elmondanak mindennek. Felvonulások, „rasszista” rajzfilm, George Lincoln Rockwell, SSisters Of Hate, A Geraldo vezette „showműsor”, Robert J. Matthews, aztán David Lane interjú, The Order doku, részletek a „Race & Reason”-ből, Pat Buchanan, stb. Metzger kivonul a déli határra, ahol néhány demokrata közli vele, hogy nem kívánatos személy itt, és menjen haza, mire Metzger azt válaszolja, hogy ő itthon van, nem úgy mint azok, és rámutat egy csapat mexikóira, akik éppen ezt az időpontot választották ki arra, hogy élő, egyenes adásban átszökjenek az Államokba. Röhögnék, ha nem megint a fehérek kárára menne az egész. Miközben a rendőrök ezeket üldözik –hozzáteszem sikertelenül-, addig újabb csapatok szöknek át szinte folyamatosan. Metzger ironikusan megkérdezi a maradék zsarutól; Ez a határőrség? Újabb rövid bejátszások; Pat Buchanan, oklahoma-i fehér ellenállás, zavargások Franciaországban (ahol megint nem a fehérek „zavarognak”, és ahol a polgárjogi aktivisták vezetője szintén zsivány), ismerős képek német zavargásokról (itt valóban a fehérek a főszereplők, bár erős a gyanúm, hogy ha az idegeneket is úgy kezelné a rendőrség, mint őket, azok nem is akarnának Németországba menni), madridi riport, csehországi riogatás, a dél-afrikai AWB (itt meg a feketék körében szinte megállíthatatlanul terjed az AIDS, amivel szemben manduláék tehetetlenek), Ernst Zündel, majd később láthatjuk, hogy izraelben is „rend” van. Visszatérve a jewSA-ba, láthatjuk, hogy a majmoknak megint nem tetszik valami, mert megint ártatlan járókelőkre vadásznak, fosztogatnak, garázdálkodnak, gyújtogatnak. Feltűnnek köztük „fehérek” is rasta hajjal, illetve dakoták a déli végekről. Egymást is elverik az értékesebb cuccokért. A yard meg statisztál. Éljen a multikulti! Érdekes még, hogy amikor a távol-keletiek boltjaihoz érnek, azok gondolkodás nélkül fegyvert rántanak, hogy megvédjék tulajdonukat, és életüket. Úgy látszik, bennük még meg van az, amit a liberalizmus a fehérek többségéből kiölt. Kedves demokraták! Ezt akartátok? Nem is kell válaszolnotok. Ezt akartátok. Öröm az ürömben, hogy az emberszabásúak legalább következetesek. A média kiérkező képviselőit ugyanúgy agyba-főbe verik, kifosztják, mint az átlagos halandókat. Végezetül egy hosszabb riport látható szintén a „Race & Reason”-ből. Ha összegeznem kéne a sorozatot, maximum az jelentene problémát, hogy másképp írjam le azt, amit már korábban nem egyszer a hasonló dokumentumfilmeknél. Az én meglátásom szerint a demokrácia minden téren megbukott, és az emberiségre a szép jövő helyett nagyon ronda dolgok várnak. Vagy ahogy nyugati bajtársaink mondják; THE WAR IS COMING! 119 perc. Jelenetválasztás, változó, VHS minőség.

Nordic Wrath & Sniper – Waffenbrüder 2

Nordic Wrath & Sniper – Waffenbrüder 2 (2013) Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy már a meghallgatás előtt elkönyveljem, a Waffenbrüder második része (12 oldalas szövegkönyv) nem fogja lepipálni az elsőt. Nekem a Mistreat és a Kraftschlag örök kedvenceim, ezzel szemben a Sniper-t „csak” szeretem, a Nordic Wrath-ról meg őszintén szólva nem tudok szinte semmit. A Sniper-től egyébként már megszoktam az angol szövegeket, viszont azon meglepődtem, hogy a németek is végig ezen a nyelven tolják. Utóbbiaknak egyébként sikerült meglepniük, mivel szerintem jobb anyagot sikerült feljátszaniuk, mint a finn tesóknak. Kedvencem tőlük a Brian Adams feldolgozás (Spirit Of My Life, eredetileg Summer Of ’69), illetve a közös nóta, ahol a Sniper-es srácokkal együtt dalolnak. Ebben a számban nagyon tetszett, hogy a németek németül énekelnek, a finnek finnül, a refrén pedig angolul csendül fel. A Sniper továbbra is hozza a tőlük megszokott színvonalat, de bevallom a muzsikájuk nekem már annyira egysíkú, hogy nem igazán tudok velük mit kezdeni. Összességében kellemes csalódás ez a split, mert jóval többet kaptam, mint amennyit vártam tőle, de ha valaki ezután kérdezne a Waffenbrüder split-ről, nekem továbbra is a Mistreat/Kraftschlag közös lemez lenne rá a válasz. 11 Szám 47:58 perc

Race War – Kingdom Of Hate

Race War – Kingdom Of Hate (2004) A RW bemutatkozása olyan erős volt, hogy a KOH egy kicsi csalódást okozott nekem. A dalok témái tetszenek, az ének, a muzsika is bejön, tehát minden ott van, ahol kell. Amíg azonban a TWRP-nél csak kapkodtam a fejem, hogy most melyik slágert hallgassam újra (végül általában maradt a teljes lemez), addig itt nem nagyon találtam olyat, amit rongyosra akartam hallgatni. Bemutatkozásnak tökéletes lett volna, így azonban picit többet vártam. (6 oldalas, meglehetősen érdekes booklet) 12 Szám 49:14 perc

Macht & Ehre – Best Of

Macht & Ehre – Best Of (2013) Nem vagyok túl nagy MUE rajongó, de a suttogós formáció is azok közé a csapatok közé tartozik, akiknek ha nem is szerzem be az összes lemezét, azért egy „Best Of”-ot nem hagyok ki. Különösen, ha ilyen a kivitelezése. A dupla lemezt egy csinos digipack-ba tették, és 20 oldalas szövegkönyvet adnak mellé. Ritka igényes munka a PC Records-tól. A műsoridővel sincs probléma, tehát igazából nem lehet mibe belekötni. Az egyetlen szépséghiba talán az, hogy ez egy olyan zenekar legjeit tartalmazza, akiknek sok-sok dalát betiltotta a németországi ben-hur család. Ebből következik, hogy ez egy brd által tolerált besztof, ami azt jelenti, hogy csak abból tudtak válogatni, amit meghagytak nekik. Ez természetesen nem von le a kiadvány értékéből, és nem is hibáztatható érte sem a kiadó, sem a zenekar, de gyanítom, ha ezt a válogatást a jewSA-ban rakják össze, nem ez lenne a tracklista. 17 Szám 55:36 perc + 14 62:17 Szám perc

2015. szeptember 1., kedd

Shed NO Tears – Organized Noise

Shed NO Tears – Organized Noise (2009) Egy OdeSSa néven futó német RAC csapat gondolt egyet, és a 2002-es bemutatkozó albumuk után nevet, és stílust váltva a PC Records-nál dobta piacra az új, bemutatkozó lemezét. Bár sokan a hatecore-ba sorolják ezt a lemezt, gyakorlatilag inkább metálról van szó, amiben nyomokban fellelhető némi hc is. Elég változatos cuccot tettek le az asztalra (az „Intro” például mehetne Saga egyik albumára is), és azt ugyan leszögezhetem, hogy továbbra sem tartoznak a legnagyobb kedvenceim közé, mégis megérte beruházni arra, amit 2009-re összehoztak. Maradandóbb ez a lemez, mint ami az OdeSSa volt. 12 oldalas szövegkönyv. 11 Szám 43:52 perc

Pluton Svea – Best Of The Best (2012)

Pluton Svea – Best Of The Best (2012) Először is a booklet egy nagy csalódás. Ez a 8 oldal elég vérszegény körítés. Aztán, hogy a legjobbak legjobbjai lennének a lemezen, nálam megint csak vita tárgyát képezi. A svéd nyelvű nóták erős túlsúlyban vannak, de nem ez az oka nálam. Olyan dalokat hiányolok, mint például; a „Pitbull Power”, a „Hail The Swastika”, vagy akár a sokat játszott „Gjenom Kamp Til Serier”. Azért azt hozzá kell tennem, hogy ez talán a svéd cenzúrának is betudható, ami erősen másolja a német szólásszabadságot. Gondolom, például ez az oka annak is, hogy nem nagyon találok a svéd boltokban Mistreat lemezeket sem, mert a svéd-finn viszony egyébként kifejezetten jónak mondható, tehát nem hasonlítható egy német-lengyel, vagy egy magyar-román „barátság”-hoz. A slágerdömping ennek ellenére garantált. Ebből látszik a PS nagysága. Gond nélkül összeszedtek egy olyan 22 szerzeményből álló nótacsokrot, amiben mindenki találhat kedvencet. Itt van svéd nyelven a Landser „Rudolph HeSS”-e, az albumok címadó, és húzó dalai, pár jól sikerült feldolgozás, stb. Én többszöri meghallgatás után sem nagyon tudtam eldönteni, melyiknek adjam az első helyet. Folyamatosan ingázom a dalok között, de talán az „As The Bullet Starts To Fly”, amihez leggyakrabban visszatérek. Akinek nincsenek meg a PS sorlemezei, mint nekem sem, az jó ideig ellesz a BOTB-vel. Magyarán a korong vásárlásra alkalmas, és remélem, mire megunom, addigra tényleg elkezdenek repkedni azok a golyók… 22 Szám 73:24 perc

Fear Rains Down – Still Not Dead

Fear Rains Down – Still Not Dead (2013) Vannak olyan lemezek, amiket egyszerűen meg kell venni. Amikor megláttam a FRD második kiadványát, rögtön tudtam, hogy ez is ilyen. A professzionális hatecore-t játszó amerikai-német csapat nem fog senkinek csalódást okozni. Én laikusként nem nagyon szoktam hallgatni old shool hc-t, de ha néha mégis erre vetemedek, akkor az olyan lemezek után matatok a polcon, mint a Blue Eyed Devils, a Teardown, vagy a Fear Rains Down. Ezek a műfaj legjobbjai közé tartoznak, és az sem utolsó, hogy most sem egy egyoldalas papírban vágják az emberhez (12 oldalas borító). Mivel a new school elemek; mint a dallamos ének, vagy zene most szinte semmilyen szerephez nem jutott, így nem fenyeget az a veszély, hogy kopottra hallgatnám a „Still Not Dead”-et, de azért néha-néha előhalászom, ha rámjön az ugrálhatnék. 14 Szám 45:43 perc

No Remorse – We Play For You DVD

No Remorse – We Play For You A rövid életű, de annál termékenyebb, klasszikus, Burnley-vel felálló No Remorse anyagait válogatták össze erre a lemezre a rajongók legnagyobb örömére. A válogatás 7 részre bontható. Ezek pedig a következők; Chapter 1: The Cave, England 1987, Chapter 2: Upthe Junction, England 1989 (Release gig for "See You in Valhalla") Chapter 3: Carshalton, England 1987 Chapter 4: Greenwich, England 1988 Chapter 5: Short Interview Chapter 6: USA, Aryan Fest 1990 Chapter 7: Brandenburg, East Germany 1991. Magyarán kapunk négy angliai, 1 amerikai, és 1 németországi fellépést, valamint egy rövidebb interjút a frontemberrel. A különböző részek minősége váltakozó, de mindegyik az élvezhető VHS szintjén mozog. Az anyag hangsúlyozom nem rossz, csak az a bibi, hogy újra az újdonság hiányával járó probléma jelentkezik. Én a stúdiólemezeken kívűl soha nem gyűjtőttem a No Remorse anyagait, mégis minden ezen a filmen szereplő bejátszást láttam már. Magyarán ugyanaz a gondom, mint a Mistreat „Video Tour”-jával. Ha csak ez az egy anyaguk lenne, akkkor csillagos ötöst adnék, de így csak azoknak ajánlom, akiknek elég egy válogatás a britek pályafutásából. 134 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás, változó VHS minőség.

Heiliger Krieg – Leben Heißt, Um Das Leben Kämpfen!

Heiliger Krieg – Leben Heißt, Um Das Leben Kämpfen! (2012) A faji háborúból az évek során szent háború lett, és az ex-Race War-os srácok ezúttal egy olyan lemezt hoztak össze, amit a megjelenés után hosszú hónapokkal is meg lehetett vásárolni a brd-nek nevezett németellenes terrorállamban. A szövegek tehát kevésbé szókimondóak, de ennek ellenére el kell keserítsem azokat az elmegyengéket, akik ezt a demokráciának csúfolt őrületet dicsőítő szerzeményeket várnak. A minőséget tekintve a fiúk visszanyúltak a kezdetekhez, és a „The White Race Will Prevail” című remekműhőz hasonló alkotást hoztak létre. Végre újra bőven vannak slágerek, mint az „Invictus!”, vagy a „Flieg Adler, Flieg!” vagy érdekességek, mint például a német nyelven előadott Race War himnusz a „Sie Waren Helden” (They Were Heroes). A debütáló lemezük óta a legjobb anyag, amit készítettek. Zseniális. (16 oldalas szövegkönyv) 12+1 Szám 49:53 perc

Hunting Season – The Haunting

Hunting Season – The Haunting (2011) Elérkezett az idő, hogy újra elmélkedjek egy kicsit azon, miért ajnározzák annyira a HS zenekart, ha piacra dob valami újat. Én az első két lemeznél egy kicsit túlzónak éreztem azt a „rajongást”, ami a kiadványok megjelenését követte. Azt mondjuk én is elismertem, hogy a HS nem egyszerűen kiemelkedő, hanem egész egyszerűen első osztályú „NS márkanév”, mégis valahogy vártam az igazán nagy „áttörésre”. A „The Haunting” minden várakozásomat felülmúlta. 12 oldalas komor szövegkönyvvel tálalják, ami színvonalában ugyan nem a legjobbak közé tartozik a jelenlegi mezőnyben, de az előzőekéhez képest fejlődést mutat. Aki nem ismeri a „Blood River”-t, az 7 új dalnak örvendhet. Hogy ezek közül melyik a kedvencem? Erre nem tudok választ adni. Mindegyik lehetne az album slágere. Ehez lezárásként még készítettek egy hatalmas RaHoWa feldolgozást (Man Against Time), valamint újrafelvették az „Against My Will”-t. Bevallom, nekem kellett két-három alkalom, hogy beleszeressek a lemezbe, de azóta hűséges vagyok hozzá, még akkor is, ha rendszeresen kacérkodok más kiadványokkal is. 9 Szám 40:14 perc

Time For Hard Knuckles – Same

Time For Hard Knuckles – Same (2012) A számomra teljesen ismeretlen csapat bemutatkozó albuma igazán meglepett. Az OPOS-tól ugyan már megszoktam, hogy újabb, és újabb tehetségeket húznak elő a képzeletbeli kalapjukból, olyannal azonban még így is csak ritkán találkoztam, akinek rögtön az első lemeze az elejétől a végéig hallgatható. Nem azt mondom, hogy a TFHK minden egyes tétele remekmű, de a kiemelkedő számok mellé rendelt dalok is igen-igen jól sikerültek. A banda egyébként hivatalosan streetcore-ban utazik, amiről megmondom őszintén fogalmam sincs micsoda. Nekem egy újabb masszaszerű zenének hangzik, amibe több stílust belegyúrtak, és ezáltal egy eléggé izgalmas valamit hoztak létre. Az angol mellett azért az anyanyelvűket sem felejtették el, és emellett annak is külön örültem, hogy olyan témák is előkerültek, amik nem kapcsolódnak szervesen a nemzetiszocializmushoz. A mondanivaló az utóbbitól függetlenül nyilvánvaló, és a brüsszeli metéltek kölykei sem valószínű, hogy TFHK koncertre járnának két szabadrablás között. Kiemelkedő bemutatkozás egy szép, kis 12 oldalas szövegkönyvvel. 11 Szám 44:12 perc

2015. augusztus 1., szombat

Tätervolk – Das Schlimmste Ist…

Tätervolk – Das Schlimmste Ist… (2011) Én még ilyen tökéletes klónnal nem nagyon találkoztam. A Tätervolk elnevezésű formáció anyaga egy Lunikoff albumnak is simán elmenne. Az énekes olyan pontosan lemásolta Luni hangját, stílusát, hogy még most is nehéz elhinnem, hogy nem ő szerepel a felvételeken. A zenei rész is hasonlít a korai Landser lemezekéhez, de persze az ének mutatja a legmeghatározóbb hasonlóságot. Slágerek nem nagyon vannak, a legismertebb dal talán a „Das Haus War Besetzt”, de az egész inkább egy „Das Reich Kommt Wieder” szinten mozog. A Lunikoff rajongók biztosan beszereznek maguknak egy-egy példányt, de aki esetleg van olyan elvetemült, hogy nem szereti a vandál úriember szerzeményeit, az inkább máshol keresgéljen új kedvenc után. 12 oldalas szövegkönyv. 12 Szám 35:34 perc

White Devils – Hussar

White Devils – Hussar (2012) A Hussar nem más, mint egy újabb White Devils kiadvány, amin most már jó szokásukhoz híven ismert NS metálzenészek is vendégszerepelnek. A Hussar egyébként az egyetlen olyan fegyvernem is volt, amit a magyaroktól vett át Európa többi hadserege. Többek között a poroszok is, amire különösen büszkék lehetünk, mert amit a porosz katonaállam is lemásolt, az nem lehetett semmi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nálam nem befolyásolta a megvásárlást. A mindössze 7 dalt tartalmazó lemez a stílusnak köszönhetően kimerít bő félórát, a szépen megszerkesztett borító pedig 8 oldalt. Utóbbin nem véletlenül a meglehetősen egyedi kinézettel bíró korabeli lengyel lovasságról láthatunk képeket, de ez továbbra se tévesszen meg senkit! A huszár az magyar. Punktum. Hiába mondom azt, hogy a zenei rész is igényes, gyakorlatilag nekem csak a „The Demon Inside” maradt meg ennyi idő után. Ebben egyébként a Bound For Glory-s Joel énekel. A többi dal is profi zúzás, de egy nem kifejezetten metálőrültnek, mint amilyen én is vagyok, ez az egész „csak” egy nagyon profi alkotás a sok közül. 7 Szám 31:58 perc

Kommando Freisler – Geheime Reichssache

Kommando Freisler – Geheime Reichssache (2003) A Kommando Freisler vagy csak egyszerűen „KF” egy nagyon-nagyon népszerű RAC zenekar Németországban. Ha valaki még soha nem hallotta volna őket, az is megtippelheti ez alapján, hogy valószínűleg egy szókimondó, őszinte csapatról van szó. Ez a tipp pedig ebben az esetben bejött. Mivel említettem az őszinteséget, igen, az is nyilvánvaló, hogy nem csak, hogy nem ajánlott, de egyenesen üldözött formációról van szó. Mindenekelőtt ki szeretnék térni arra, hogy ki is volt az a Freisler, akinek nevét érdemesnek találták arra, hogy használják. Roland Freisler miután az első világháborúban orosz hadifogságba esett kommiszár lett. Bár élete végéig tagadta, hogy valaha is hitt volna a bolsevizmusban, sokat elmond, hogy amikor a Führer-nél érdeklődtek, kinevezné-e igazságügyi miniszternek, ő csak azt válaszolta; Azt a régi bolsevikot? NEM. Testvérét ki is zárták az NSDAP-ból, és őt is csak Göbbels kedvelte. A neve fémjelzi (sajnos) a náci jogászt. Ő vezette a stauffenbergék elleni, illetve a fehér rózsa tagjai elleni pereket. Tette ezt olyan színvonalon, amellyel nem csak a jogra, de a nemzetiszocializmusra is szégyent hozott, azaz szovjet stílusban. Bár én finoman szólva másképp állok a nemzetiszocializmushoz, mint azt a világ kormányait megszálló vezetés szeretné, Freisler neve nekem ugyanazt jelenti, mint Dirlewanger-é. Szégyen az ideológiánkra, hogy ilyen emberek egyáltalán tagjai lehettek az NS társadalomnak. A zenekar érdekes névválasztása ellenére annyira jól sikerült a bemutatkozó lemez, hogy rendszeresen napirenden volt nálam a megvétel utáni időszakban. Valamivel dallamosabb az ének, de egyértelműen a Landser fénykorát idézte fel bennem. Kőkemény szövegek, ironikus, vicces megnyilvánulások, archív felvételek bejátszása. A germánoknál egyfajta kultikus szintet értek el ezzel a debütálással, és én is azt mondom, hogy még ha elég egyszerűen a jól bevált klisékkel dolgoztak, olyan lett a végeredmény, hogy nem véletlenül hódított. Egyik nagy kedvencem a „Die Fahne Senkt”, ami a Horst Wessel Lied átirata (Die Fahne Hoch), de sajnos dalszövegeket nem tartalmaz a fekete-fehér, 8 oldalas borító. 19 Szám 48:54 perc

History Of WAR II DVD

History Of WAR II A harc folytatódik, tehát a háború is, és annak dokumentálása is. A WAR második része egy rövid bevezető után elsőként a „black panthers”-szel, azaz a fekete párducokkal foglalkozik. Kik is ezek a fekete párducok? A média azt próbálja bemesélni, hogy ez nem más, mint az elnyomott feketék hadserege, akik a jogaikért harcolnak a fehér elnyomás ellen. A videó készitői azonban más véleményen vannak. Ez a „szervezet”, már ha lehet szervezetnek nevezni egy bűnözőkből álló fegyveres hordát, leginkább azzal harcol a szolgaság ellen, hogy ártatlan fehéreket támadnak meg az utcán, és ha ezek között netán nőnemű egyének is vannak, akkor a fizikai bántalmazás velejárójaként meg is erőszakolják őket. Mit ne mondjak, normális emberként már nem is lepődők meg. Az az eszme, amely a bűnözőkből próbál szabadságharcost faragni, és fordítva, ne számítson nálam sok jóra. A demokráciában ezek hősök, és ez nagyon sok mindent el is mond a bolsevizmus testvérkéjéről. Nem mellékesen a világ legrettegettebb börtönszervezete az „Aryan Brotherhood” is ezek miatt a „harcosok” miatt alakult meg. A börtönökben ugyanis, amik tele voltak ezekkel az állatokkal, az volt egy ídőben a szokás, hogy vadásztak arra a pár fehérre, aki bekerült. Több tucatot öltek meg belőlük, mire a fehérek észbe kaptak, és megalapították az AB-t. Az AB védte meg őket ezután, stb,stb. A történet azt hiszem sokak előtt ismert. Végül az AB szinte teljesen kifújt, aminek okai közé szokták sorolni azt, hogy letért az eredeti útról, aminek sok oka lehetett (kábítószerkereskedelem, aztán az egyik vezérük egy zsivány lett, stb.), de szakértők szerint igazából az lett a veszte, hogy híjján volt emberanyagnak. Mivel a színesbőrűekhez képest elenyésző számú fehér kerül börtönbe az államokban. A „Rock & Racism” ugyancsak egy rövidebb rész. A Guns ’N’ Roses a „One In A Million” című száma kapcsán került bele (Ian Stuart szerint csak azért uszhatták meg Axl Rose-ék komolyabb következmény nélkül az „n” betűs szó használatát, mert a saját bandájukban is van egy feka (Slash)). Aztán egy néger rapbanda következik, a legérdekesebb mégis egy másik fekete zenész, aki a zsiványok ellen prédikál a színpadon. Később a gyakorlatban is láthatjuk a fekete kultúrát, akik képesek az amerikai nagyvárosok általuk lakott részeibe elhozni afrikát. Mintha Kelet-Magyarország egyes részeit látnánk durvább kiadásban. Drog, prostitúció, bűnőzés, és mocsok minden mennyiségben. Persze a média szerint nem ők az USA legnagyobb baja, hanem a rasszista fiatalok, akik a déli határokon járőrőznek, hogy megakadályozzák az illegális bevándorlást, a „Race & Reason” tv műsor, amiben a politikai inkorrektség a jellemző, és természetesen Tom Metzger, aki előbb szanaszét szedi liberális vitapartnereit, majd hülyét csinál belőlük. Ha már Metzger, akkor Aryan Fest összefoglaló demokrata megközelítésből. Rövidebb klippek jönnek egymás után, és megtudhatjuk mi is az amerikai álom. Mi is az amerikai álom? 30.000 majom úszik vissza Afrikába, és mindegyik kezükben egy-egy zsivány. Jó tudni. Ellátogatunk a világ többi részére is, ahol a problémák ugyanazok. Svájc, japán riport az amerikai skinekkel (ahol a japókat legjobban az érdekli, hogy azok hogyan viszonyulnak a japánokhoz), Németország, Spanyolország, Dél-Afrika (Ahol a „gonosz” Apartheid rendszer alóli felszabadulást felváltotta a demokrácia, és ennek következtében agyonverhetik, elevenen felgyújthatják, halálra késelhetik egymást, igen jól olvassátok, egymást a „felszabadult” feketék, persze csak ha fehéret nem találnak. De ez sem történne meg, ha nem lenne a rettenetes AWB, amiben a fehérek önvédelemre rendelkeznek be. A sajtó szerint legalábbis. Már megint hülyének néznek.), az ébredő Oroszország, Ernst Zündel Kanadából (itt kiemelném az elmebetegként őrjöngő ellentüntetőket, akikhez hasonlókat utoljára a hitgyülis videókon láttam). Interjú egy lebénult amerikai patriótával, akit felzárkóztatott bandatagok jutattak tolószékbe, és aki ennek ellenére folytatja a harcot. Aztán következik a The Order/Brüder Schweigen a jelen tükrében. Tom Metzger-t pedig meglátogatja az FBI, és így gyakorlatban is láthatjuk, hogyan kell használni a 5 words-öt (I’ve nothing to say / Nincs mit mondanom). Végezetül pedig megint egy kis összeállítást láthatunk Mr. Metzger legkedvesebb szórakozásából, aki most a bíróságon csinál hülyét az ellene agitálokból. Folyt. köv. 117 perc. Jelenetválasztás, változó, VHS minőség.

Sturmwehr & Überzeugungstäter – Familie, Volk, Vaterland

Sturmwehr & Überzeugungstäter – Familie, Volk, Vaterland (2012) A kritika célja tulajdonképpen nem más, mint, hogy leírja az adott lemezről az ember a véleményét, esetleg vásárlásra (manapság inkább letöltésre) ösztönözzön, vagy eltántorítson az adott kiadványtól. A S&Ü közös lemezről elöljáróban annyit, hogy csakúgy ímmel-ámmal vettem meg, aztán az audio élmény hatására bőszen nekiálltam mint az őrült split lemezeket vásárolni. Hozzáteszem azóta sem találtam olyat, amelyiket ennyire élveztem volna. A 12 oldalas borítóról most nem nagyon szólnék, mivel ez is OPOS, teljesen felesleges x-edszerre leírni, mennyire színvonalas (na tessék, csak leírtam megint). A nagyöreg Sturmwehr (5 dal), és az ifjú titán Überzeugungstäter (5+1 dal) egyaránt odatette magát. Végig energikusak a dalok, egymást próbálják túllicitálni a fiúk. A legjobban a „Heldenzeit” sikerült, aminek az volt a legnagyobb furcsasága, hogy nem kevés idő kellett, mire rájöttem, hogy ezt a Sturmwehr nyomja. Persze rajta van a borítón, de a vén rókák olyan jól belekeverték ezt a Gigi-féle stílust ebbe a számba (elsősorban a Stahlgewitter-nél jellemző ez az „in medias res” kezdés), hogy sokáig azt hittem ez már az Ü! része a split-nek. Az utóbbi évek legjobb osztott lemeze, amiben a rajongók csak kellemesen fognak csalódni. 11 Szám 48:37 perc

Brutal Attack – Stronger Than Before

Brutal Attack – Stronger Than Before (1986) A BA bemutatkozó lemeze ma már igencsak alapműnek számít. Egylapos borítóval a kor elvárásainak megfelelően. Sokak szerint fantasztikus debütáló korong, nekem mégsem tartozik a kedvenceim közé. Úgy vagyok vele, mint a Tales Of Glory-val. A nagytöbbség úgy emlegeti, mint a BA albumok legjobbjait, amiben igazuk is van. A 4-5 máig fennmaradt sláger mellett a „töltelék” is fogyasztható, de ennyi. Nekem nem nagyon maradt meg sok az STB-ből. Ennek az az oka, hogy igaz kismilliószor leírtam, hogy nekem ez a középtempós angol RAC elég unalmas, egy jó énekessel még élvezni is tudom, de itt még Ken hangja nem érvényesül annyira, mint a későbbi lemezeken. Neki pedig hatalmas torka van. De, hogy példával érzékeltessem; hallgassuk meg a szerintem legjobb lemezükről például a „Blood Of Our Kin”-t, vagy netán az „Odins Daughter”-t, és tegyük mellé az ezen levőket. Ott a technikásabb zene mellé egy olyan vokált kapunk, aminek hatására még én is megtanultam becsülni a BA-t. Magyarán a STB jó bemutatkozás volt, időtálló slágerekkel, és valóban a klasszikus BA albumok sorát gyarapítja, de ennek ellenére nálam nem kedvenc. 14 Szám 40:08 perc

Brainwash – Time To Act

Brainwash – Time To Act (2013) Sokan várták a Brainwash második lemezét. Én nem. Nem voltam oda értük, és tulajdonképpen a TTA hatására vettem csak meg a bemutatkozót. Az nem volt kérdés, hogy írok erről a lemezről, de aztán megjelent a Nacionalista Hullám 8. száma, amiben egy elég hozzáértő leírással kivesézték az anyagot. A furcsa az volt, hogy én is többé-kevésbé egy ilyet akartam írni, vagyis konkrétan szinte ugyanezt akartam leírni, és az elolvasás után elég sokáig (kb. 10 másodpercig) tépelődtem, maradjon-e terítéken az anyag, vagy keressek esetleg egy másik áldozatot, ami abban a dicsőségben részesül, hogy szerepelhet itt az Onugor-on, még ha esetleg lehúzom is. Vergődésem végeredménye végül ez a kis írás lett, amiben én is tömören összefoglalom, milyen is a TTA. A zenéjük sokkal lágyabb lett, vagyis tényleg elmentek egy ilyen dallamokkal, énekléssel tűzdelt metalcore-os irányba. Megszűntek az üresjáratok, végig ugyanazon a magas szinten tolják a srácok, amiből talán mégis kiemelkedik két „sláger” (a „One Family” egy gyorsabb szösszenet, míg a „Mayhemic Silence” egy hatalmas ballada). Ehhez járul egy igényes booklet 16 oldallal. Abszolút klasszikus már most, és ha netán megkérdezi valaki, milyen is a Brainwash második lemeze, nyugodtan vágjátok rá; a legnagyobb zenekritikus azt mondta, olyan mint a „Moshpit”-é; kihagyhatatlan. 12 Szám 47:14 perc

2015. július 1., szerda

Men Against Time – If This Is The Way It Ends

Men Against Time – If This Is The Way It Ends (2013) A szemfülesek számára már a cím, és a választott név alapján rögtön nyilvánvaló, hogy ez egy RaHoWa tribute lemez. A Szent Faji Háború a kilencvenes években a világ egyik legjobb fehér bandája volt, és a hatása még a mai napig is érezhető, a csapatnak köszönhetően meg kézzel fogható. A német-svéd konspiráció 10 dalt választott ki, és dolgozott fel. Igazából nem is ismerek olyan RahoWa slágert, ami feledésbe merült volna, így azért talán érthető, honnan jött az ötlet. Én nem voltam soha RaHoWa rajongó, velem a csapat rajongói szerettették meg Burdy zenéjét. Na, meg az sem elhanyagolható tényező, hogy akkoriban el sem jutottak hozzám az anyagaik, és elég nehéz úgy rajongani egy zenekarért, hogy soha nem hallotta őket az ember. Ami a feldolgozásokat illeti; Saga – Ode To A Dying People, Hunting Season – Man Against time. Számomra ezeket még nem sikerült felülmúlni. A MAT azért megpróbálta. A dalokat természetesen újrafelvették, újrahangszerelték a kor követelményeinek megfelelően. Nekem sokkal jobban bejött, mint a Burdy-féle felvételek, de akik az eredetin nőttek fel, valószínűleg továbbra is inkább azokat a verziókat fogják hallgatni. 10 Szám 59:44 perc

March Or Die – Raise The Flag

March Or Die – Raise The Flag (2010) Ha Ken nagyúr nem jelentkezne évről-évre egy-egy újabb lemezzel, már rég elkönyveltem volna, hogy az angol RAC, mint olyan gyakorlatilag meghalt. A nagyöregek már szinte teljesen inaktívak zenei téren, utánpótlás meg nem nagyon van. Pár évente előkerül ugyan egy-két újabb skinhead zenekar, de ezeknek a nagyrésze csak amolyan politikamentes DFF szörnyeteg, ami aztán amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnik. Ezért komolyan mondom, meglepődtem, amikor a Loyalty Records honlapján megláttam a zenekar debütáló lemezét. Az első hallgatás után nagyon megörültem. Ez pont az a számomra monoton, és kicsit unalmas, „elcsépelt” témákkal operáló brit RAC, ami soha nem volt a kedvencem, a hiányát mégsem díjazom. Fellélegezhetnek egy kicsit azok, akik odavannak az angol cuccokért, mert a jelek szerint a remény hal meg utoljára, és mint írtam azért valahol én is örülök egy kicsit, bár valószínűleg én csak akkor látogatok el legközelebb a szigetországba, amikor rámhúzzák a rúnás zubbonyt, és ledobnak valamelyik felszabadító német repülőről. Hamisítatlan angol RAC. 12 oldalas szövegkönyv. 20 Szám 52:19 perc

Disbeliever – New World Order

Disbeliever – New World Order (2013) Igaz ugyan, hogy a kedvenc zenekaraim műkődésén kívül nem figyeltem soha az egyes kiadók munkáját, de a német OPOS Records pár év alatt el tudta érni azt, hogy ha nem is gyűjtöm be az összes kiadványukat, de ha megjelenik náluk valami, akkor abba legalább belehallgatok. A képi világ, amit a CD-k mellé tálalnak annyira bejött, hogy előfordult olyan is, hogy csak a borító miatt szereztem be egy lemezüket. Jelen esetünkben egy 12 oldalas kis szépséget csatoltak a legújabb formáció bemutatkozó anyagához. A névről nekem elsőre a Henry Bean által jegyzett 2001-es „A hitetlen” című film ugrott be, annak ellenére, hogy annak eredeti címe a „The Believer” volt (fordítás terén tehát megint nagyot alkottak a „hazai” „filmesek”, de én mégis azt tanácsolnám, hogy a héber-magyar mellé szerezzenek be egy angol szótárt is). A meglehetősen gyenge mozihoz természetesen nincs köze a zenekarnak, illetve inkább project-nek, amit Fear Rains Down, Global Infected, Path Of Resistance, Painful Awakening tagok hoztak létre. Ezek az egy-két albumra szóló összeröffenések általában jól szoktak elsülni, és ez most sem történhetett másként. Professzionális muzsikát kapunk hardcore kategóriában. Személyes kedvencem a „Wasting Your Time” a dallamos énekbetét miatt, de elsősorban megint a régisulis hc bolondok fognak örömtáncot lejteni. 11 Szám 35:30 perc

Swedish Skinheads Volume 3 DVD

Swedish Skinheads Volume 3 A harmadik résznél a borítón (ezt tette rá később a Project Vandal a második lemezére) javítottak ugyan egy kicsit, de a tartalom megjelenítése sajnos maradt a régiben. A rövid bevezető után egy svéd nyelvű riportfilmmel kezdünk, ami annyira gyenge, hogy meg se kellett volna említenem. Az Agent Bulldogg, Vit Agression, és Dirlewanger ’86-ból változó minőségben is jobban tetszett. Ezek meg vannak fűszerezve skinhead életképekkel, aminek még örülnék is, ha nem hasonlítanának az általam itthon tapasztaltakhoz. Nálunk is elmondták, hogy nem a kinézet a fontos, hanem az, hogy itt belül mit érzel, aztán a hullarészeg kopaszok (tisztelet a kivételnek) belekötöttek boldog-boldogtalanba, aminek következményeképpen a normális emberek ugyanúgy érezték magukat az ő társaságukban, mint a dakotáékban. Ez a rész egyébként különös értékkel nem bír, inkább csak érdekességként van szerepe. A Skrewdriver ’87-es svédországi fellépéséből többet is elviseltem volna, akár egy külön DVD-nyit is, az igen rossz hangzás ellenére is. Aztán megint jön egy tévés bejátszás a svéd Kudlik Julinak köszönhetően. Vacak ez is. Menjünk tovább! A stockholmi skinheadek-ről készült dokumentum valamivel izgalmasabb az előzőeknél. Szerveztek például demonstrációt XII. Károly tiszteletére, amit a komcsik ugyan megzavartak, az igazi gondom mégis azzal volt, hogy a svéd patrióták már megint hullarészegek voltak. Így sajnos még a pozitívum is negatívumba hajlott. A nyilatkozatokból pedig megint nem értettem semmit, a svéd nyelv miatt. Mivel északon vagyunk, itt nem focira, hanem hokimeccsre járnak inkább, de azért némi bunyó itt is van. Folyamatos lerészegedés, balhézás. Ennyiből áll az egész. A ’85-ös Ultima Thule koncertfelvétel szintén elég rossz minőségű, de ezek a bohócok már rég hidegen hagynak, úgyhogy nem is baj. Az őket követő Westend zenekarról még soha nem hallottam, és bár elsőre nem kápráztattak el, azért jó, hogy megmaradt ez a ’89-es felvétel róluk. Az Agent Bulldogg, és a Pro Patria (a Pluton Svea elődje) már nem ismeretlen előttem. Nem ezek voltak a legjobb bulijaik, egyszer nézhető anyagok inkább. A ’91-es megemlékezésről leadott filmmel kapcsolatban csak magamat tudom ismételni. Svéd nyelvű, unalmas képkockák szerencsére véges mennyiségben. Láthatjuk például, amit láttunk már ezerszer. Skinhead – antifa konfliktust, aminél az antifák azzal melegítenek, hogy felszedik az utcaköveket, járólapokat, és széttörik őket. Ehhez a rendőrség meg csak asszisztál. Összecsapás több is van, de kivehetetlen, ki-kicsoda. Azért az eredmény magáért beszél. Azon a XII. Károly szobron, amit pár éve a skinek svéd zászlóba burkoltak, most vörös zászló leng, és többségében színesbőrűek ugrándoznak körülötte, ünnepelve, hogy „legyőzték” a „gonosz nácikat”. ’92-ben a helyzet ugyanez. A koszorú elhelyezése úgy látszik rasszista cselekedet, mivel az antifaként bemutatott dakotahordának nagyon nem tetszik. Aztán az antifa „hősies” akcióba kezd, és botokkal támadja meg, kiket is? Nem, nem a nácikat. Hanem a boltokat, mivel gondolom el akarják távolítani a rasszista tévéket a kirakatokból. Szeretem azokat a képsorokat is, amikor egy vénasszony üvöltözik a fehér fiataloknak hatalmas „félelmében”. Csináld ezt meg a toleráns bevándorlókkal is, és holnap már az egész családod feketében lesz. A legundorítóbb az egészben, hogy a végén kikockázzák nekünk a kopaszok képeit (akik egyébként semmit nem csináltak) egy telefonszám kíséretében, hogy ha valaki tudja, azonosítsa be őket. No comment. Visszautazva a muzsika világába, még két csapat várja, hogy írjak róluk, és lezárjam a leírást. A HMF megint egy nem túl ismert csapat. Róluk ’99-ből, és 2000-ből láthatunk néhány képet. Egyáltalán nem győztek meg. A Pluton Svea-nak viszont mindig örülök. Először azt akartam írni, hogy az eddigiek közül ez a sorozat eddigi legrosszabb darabja, valójában azonban az igazság az, hogy ez egy sokkal hosszabb videó, amiből ha kivágták volna azt a rengeteg unalmas, semmitmondó részt, akkor még talán érdekesebb is lehetett volna az előzőeknél. Maradok inkább annál, hogy tipikus Swedish Skins videómagazin. 167 perc. Menü, léptetés nincs. Változó VHS minőség.

Evil Inside – Those Bastards Will Destroy You

Evil Inside – Those Bastards Will Destroy You (2013) Bár a Final War már jó ideje szünetel, Roy futószalagon gyártott projectjei jelzik, hogy a frontember továbbra is aktív zenei téren. Az Evil Inside dallamos rockmuzsikát takar, de ahogy a szövegeket elnézem (8 oldalas szövegkönyv), nem lépik át túlságosan a polkorrektség határát. Számomra ez a legnagyobb hibája az egésznek. Szokás szerint nem egy rossz anyag, sőt számomra megunhatatlan, de most már tényleg jó lenne, ha a mester a Final War-ra koncertrálna. 12 Szám 34:04 perc

Nordfront – X

Nordfront – X (2007) A tízéves jubileumi album mellé egy Best Of lemezt is csatoltak a Nordfront veteránjai. Ha választani kellene a kettő közül, én inkább az új albumra voksolnék. A saját dalok mellett olyan feldolgozásokat hallhatunk, mint a „Huha” (Abba), vagy a „Heil” (Opus). A válogatás „csak” egy olyan hab a tortán mellé, ízelitő a korábban megjelent lemezekből. Egy Nordfront lemez megjelenése már önmagában kellemes esemény, és ez most sincs másképp. Bátran ajánlhatom őket. Kitűnő anyag, 16 oldalas szövegkönyv. 15 Szám 49:59 perc + 12 Szám 37:55 perc

Stimmen Der Freiheit – Die Gedanken Sind Frei!

Stimmen Der Freiheit – Die Gedanken Sind Frei! (2012) Eredetileg úgy terveztem, hogy írok a Stimme Der Freiheit első lemezéről is, de az annyira nem jött be, hogy inkább hagytam. A másodikon a Blutzeugen frontembere mellett mások is énekelnek, így lett a Stimme-ből StimmeN. Nem tudom, ennek tudható-e be, de ez a korong már inkább kedvemre való. Változatosabbak a dalok, sokat dobnak a többénekes betétek az egész produkción. A muzsika is lágyabb valamivel, vagy legalábbis a dallamosabb vokálok miatt annak tűnik. Amennyire nem hallgattam a „Deutsch Bis Ins Mark”-ot, annyira kötött le a „Die Gedanken Sind Frei!”. 16 oldalas, színes szövegkönyv. 10+1 Szám 47:58 perc

2015. június 1., hétfő

Skinkorps – Mr. Clean

Skinkorps – Mr. Clean (1995) Amikor megláttam, hogy a jewtube-ról gyűlőletkeltés, és izgatás miatt letiltották a „Je Te Hais” című nótát, elhatároztam, hogy leporolom a példányomat, és elmerülök egy picit a francia nyelv szépségeiben. Sajnos ekkor tudatosult bennem, hogy ez a lemez már nincs a birtokomban. Így pár napot várnom kellett, hogy sok év után újra hallgassak egy kis Skinkorps-ot. Az újrakiadás tartalma teljesen megegyezik az eredetiével, és gyanítom a borító sem sokban különbözik. Utóbbit nagyon sajnálom, mert egy egyoldalas lap az egész, de azzal vigasztalom magam, hogy ez a ROR szintű kivitelezés jobban is illik ide, mint mondjuk egy OPOS-os remekmű. A párizsiak zenéje nem tért el a kortársaikétól. Talán kevésbé változatosabb, és nem hagytak ránk olyan szuperslágert, mint például a Legion 88 „Thule”-ja, de aki szerette a francia vonalat, annak érdemes beszereznie. Ha másért nem, hát azért, mert én ezt mondom. 25 Szám 72:59 perc

Steelcapped Ballads With Bisson & Anna-Lena

Steelcapped Ballads With Bisson & Anna-Lena (2011) Amikor először megláttam a kiadványt, rögtön előbújt belőlem a kisördög, és az első gondolatom az volt, hogy; na már itt is kezdődik, a benyomjuk az asszonyt a bizniszbe felfogás. Na persze ez nem akadályozott meg abban, hogy beszerezzem (16 oldalas szövegkönyv). Az alapkoncepció az volt, hogy Steelcap Strenght dalokat öltöztetnek ballada köntösbe, és ettől nem is tértek el. A főszereplő végig Bisson, kedvese; Anna-Lena csak vokálozik (néha még azt sem). Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a hölgy felesleges, sőt nélküle nem lenne a lemez olyan, amilyen, de az eredményt elnézve számomra úgy tűnik, hogy egy kicsit túl van értékelve a hölgy szerepe a korongon. Bár, ha Bisson-nak ez kell, hogy színvonalas albumokat gyártson, akkor tőlem egy háremet is toborozhat. Szép lemez. 11 Szám 32:26 perc

The Bully Boys – Be Careful What You Wish For…

The Bully Boys – Be Careful What You Wish For… (2009) A Bully Boys negyedik önálló lemeze a „Vigyázz, mit kívánsz…” címet viseli. A booklet elég terjedelmes (16 oldal), így a kívánságom egyik fele már teljesült is. Ha a tartalmat nézem, akkor 10 új szám mellé feltettek még 3 régi dalt is (ezeket újrahangszerelték, az eredetiek meg egyébként a „White Kid’s Gonna Fight”-on szerepeltek). A muzsika hál’ Istennek nem sokat változott, az energikus Bully stílusjegyek megmaradtak, az egyetlen dolog, amiért már nem égek lázban egy-egy újabb album megjelenése kapcsán, az az, hogy a slágerek az utóbbi időkben elmaradoznak. A dalok nem rosszak, de nincsenek igazán kiemelkedőek közöttük, és nagyrészük ugyanazt a sémát követi. Ez egyelőre egyáltalán nem unalmas, de nekem nagyon hiányoznak a „Skinhead Superstar”, „Six Million More” vagy akár az ezen is szereplő „Fight” színvonalú szerzemények. Ez nálam azt eredményezi, hogy még megvásárolgatom a frissen megjelenő lemezeket, de egyre kevesebbet hallgatom őket. 13 Szám 34:37 perc

Skrewdriver – Halesworth 1987 DVD

Live In Halesworth, England 1987 Szabadtéri fesztivál a Skrewdriver-rel még a National Front égisze alatt. 19 sokszor hallott ISD dalt láthatunk. Ezt persze leírhattam már egy párszor. Egyrészt mivel a Skrewdriver esetében már minden klasszikusnak számít, másrészt pedig a zenekar fellépő anyaga az évek alatt nem sokat változott. Egy-egy új nótával mindig bővült, de igazából mindig egy besztofszerűséget adtak elő nekünk. Ennek megvan az előnye, de a hátránya is. Sajnos rengeteg alkotás így nem maradt fenn az utókornak film formájában (én például megnéznék egy „Mist On The Downs”-t élőben), viszont ha meglenne rá a lehetőség, hogy elmenjek egy Skrewdriver koncertre, és én állítsam össze a repertoárt, akkor többé-kevésbé ugyanez lenne a listám. Akik tehát a Skrewdriver filmek közül éppen a halesworth-i koncertet választják megvételre, azok nem fognak csalódni. Átvezető szövegekkel tarkított élőkép a ’87-es angliai fiatalságról amihez a háttérzenét a valaha volt legnagyobb brit RAC zenekar szolgáltatja egy olyan frontemberrel, akihez hasonlót nem csak a skinhead, de más szubkultúra sem tudott annak halála óta felmutatni. Gyanítom soha nem is fog. 77 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás, rossz VHS minőség.

7 Muelles – No Te Cortes!

7 Muelles – No Te Cortes! (2000) Ha fogod a Batallion De Castigo zenéjét, és összegyúrod az Estirpe Imperial-éval, akkor megkapod a 7 Muelles-t. Legalábbis ennek kellene történnie, mivel a két óriás tagjai állnak e 8 számos (köztük az egyik instrumentális) kiadvány mögött. Ebből nem sülhetett ki rossz. Én kiélveztem minden percét az anyagnak, és szerintem mások is így vannak vele. A kiadvány akhilles sarka egyértelműen a 4 oldalas szövegkönyv. Ez sikerülhetett volna sokkal jobban is, de szerencsére ez a muzsikára nem áll. Szinte tökéletes. 8 Szám 33:09 perc

Squadron – Age Of Conspiracy

Squadron – Age Of Conspiracy (1999) A Squadron leköszönő albuma rendkívül jól sikerült. Olyannyira, hogy az első tételt a kiadványból egykor rögtön lefoglalta a svájci rendőrség (gondolom saját használatra). Én nem vagyok ugyan ekkora rajongó, de azért a ’95-ös pesti koncert óta azért nem engedtem ki őket a látóteremből. Náluk aztán volt zenei megújulás, meg stílusváltás. Ha ezt, meg mondjuk az Our Time Will Come-t egymás mellé tennénk, a néven kívül nem sok hasonlóságot találnánk. Brutális muzsika esetenként károgós, torzított énekkel, néhol dallamokkal, néhol egészen kegyetlen zúzdákkal. Nem egyszerű muzsikát kotyvasztottak össze az angol srácok. A legtöbben a zenekar csúcslemezének tartják. Én egyszerűen csak szeretem. Voltak jobb anyagaik, és rosszabbak is. 12 oldalas, meglehetősen ronda, és fantáziátlan booklet. 9 Szám 46:46 perc

Blutbanner – Lasst Die Banner Fliegen

Blutbanner – Lasst Die Banner Fliegen (2011) A Jungsturm és Hunting Season tagok által életre keltett Blutbanner nem egy szokványos balladalemezt tett le az asztalra (16 oldalas szövegkönyv). A korongon található szerzemények közül némelyik csak erős jóindulattal sorolható ebbe a kategóriába. Nagyon jó a hangzás, és a dalokból csak úgy süt az energia. Gondolom ennek lehetett a következménye, hogy középtempós „balladák” is születtek. A legnagyobb sláger a címadó, ami toronymagasan kiemelkedik az egyébként sem gyenge felhozatalból. A közeljövőben remélem összehoznak még legalább egy közös, de nem ballada lemezt, mert ha ez ilyen kiemelkedőre sikerült, akkor az szerintem bombasiker lesz. Én vevő lennék rá. 11 Szám 39:11 perc

2015. május 1., péntek

Überzeugungstäter – Nachkriegsschweigen

Überzeugungstäter – Nachkriegsschweigen (2012) Valahol azt olvastam, hogy ha zenekart alapítunk, célszerű olyan nevet választani, ami rövid, könnyen megmarad az emberekben. A megjegyezhetetlen nevű német formáció valószínűleg nem olvasta ezt a tanácsot. Ami persze nem baj, ha olyan zenét tolnak, amivel ki tudok egyezni. Ebben az esetben ez így esett. Egy újabb Gigi klónnal állunk szemben. Tényleg profi módon lemásolták a Stahlgewitter/Division Germania-féle éneket, muzsikát. Továbbra is azt mondom, hogy ez a két csapat ennek a stílusnak a királya, de az Ü! lemeze is van olyan jó, mint az övéké, arról már nem is beszélve, hogy az OPOS jó szokásához híven egy tetszetős, 12 oldalas borítót kanyarított a korong mellé. Elismerésre méltó kópia. 10 Szám 41:53 perc