Mariusz „Szczery” Szczerski a Honor zenekar énekese, és a lengyel színtér egyik legismertebb alakja volt. A kezdetekben tipikus RAC zenét játszó zenekar szép fokozatosan átnyergelt a keményebb, bonyolultabb muzsika irányába, valamint a nemzetiszocialista, white power üzenet mellett egyre erősebben jelentkeztek a szövegekben a pogány, keresztényellenes megnyilvánulások. Mariusz-t 2002 januárjában letartóztatták antiszemitizmus, és neonáci propaganda terjesztésének vádjával. Az eljárást később megszüntették, majd halálával végleg lezárhatták az aktáját. 2005-ben egy autóbaleset során kómába esett, majd nem sokkal később meghalt. A Honor beszüntette működését, de a szintén alapító Olaf Jasinski például szólóban folytatta (Infók a meta-, wikipédia oldalakról).
A „The Last Drakkar” a csapat „Ostatni Drakkar” című dalából jön, ami alkalomhoz illő választás ehhez a tribute lemezhez. Drakkar-nak a vikingek kígyó-, és sárkányfejű hadihajóit nevezték, és a drakkar-ok eltűnése egy korszak végét jelentette. Az utolsó drakkar tehát elhajózott Mariusz-szal a fedélzetén, és ezzel a Honor munkája is befejeződött. Közhelyesen megjegyzem, hogy a dalok viszont megmaradtak nekünk. Ezekből válogattak orosz és ukrán zenekarok (plusz a Germanic-Slavonic Army), hogy tisztelegjenek a lengyelek előtt. Bár a Honor lemezei bővelkedtek mesterművekben, mégis van olyan nóta, amit többen is feldolgoztak (Pelni Nienawisci, Ostatni Drakkar). A hangszereléssel általában nincs gond. Zongora, szintetizátoros aláfestés is feltűnik. Dicséretes, hogy a legtöbb zenekar tényleg feldolgozott, és nem csak eljátszott egy Honor slágert. Egy kicsit azonban fura, hogy nyugatiak nem képviseltetik magukat. Amíg egy Landser-re a világ minden tájáról érkeztek a feldolgozások, addig ez a lemez a nemzeteket nézve elég szürke. Nem hiszem, hogy bojkottálták volna a szereplést, inkább azt, hogy az oroszok/ukránok házon belül letudták a megemlékezést. Ettől az apróságtól eltekintve nagyon szép emléklemez (8 oldalas booklet). MSZ NYB!
18 Szám 79:01 perc
2014. december 1., hétfő
The Last Drakkar – In Memory Of Mariusz
The Last Drakkar – In Memory Of Mariusz (2009)
Mariusz „Szczery” Szczerski a Honor zenekar énekese, és a lengyel színtér egyik legismertebb alakja volt. A kezdetekben tipikus RAC zenét játszó zenekar szép fokozatosan átnyergelt a keményebb, bonyolultabb muzsika irányába, valamint a nemzetiszocialista, white power üzenet mellett egyre erősebben jelentkeztek a szövegekben a pogány, keresztényellenes megnyilvánulások. Mariusz-t 2002 januárjában letartóztatták antiszemitizmus, és neonáci propaganda terjesztésének vádjával. Az eljárást később megszüntették, majd halálával végleg lezárhatták az aktáját. 2005-ben egy autóbaleset során kómába esett, majd nem sokkal később meghalt. A Honor beszüntette működését, de a szintén alapító Olaf Jasinski például szólóban folytatta (Infók a meta-, wikipédia oldalakról).
A „The Last Drakkar” a csapat „Ostatni Drakkar” című dalából jön, ami alkalomhoz illő választás ehhez a tribute lemezhez. Drakkar-nak a vikingek kígyó-, és sárkányfejű hadihajóit nevezték, és a drakkar-ok eltűnése egy korszak végét jelentette. Az utolsó drakkar tehát elhajózott Mariusz-szal a fedélzetén, és ezzel a Honor munkája is befejeződött. Közhelyesen megjegyzem, hogy a dalok viszont megmaradtak nekünk. Ezekből válogattak orosz és ukrán zenekarok (plusz a Germanic-Slavonic Army), hogy tisztelegjenek a lengyelek előtt. Bár a Honor lemezei bővelkedtek mesterművekben, mégis van olyan nóta, amit többen is feldolgoztak (Pelni Nienawisci, Ostatni Drakkar). A hangszereléssel általában nincs gond. Zongora, szintetizátoros aláfestés is feltűnik. Dicséretes, hogy a legtöbb zenekar tényleg feldolgozott, és nem csak eljátszott egy Honor slágert. Egy kicsit azonban fura, hogy nyugatiak nem képviseltetik magukat. Amíg egy Landser-re a világ minden tájáról érkeztek a feldolgozások, addig ez a lemez a nemzeteket nézve elég szürke. Nem hiszem, hogy bojkottálták volna a szereplést, inkább azt, hogy az oroszok/ukránok házon belül letudták a megemlékezést. Ettől az apróságtól eltekintve nagyon szép emléklemez (8 oldalas booklet). MSZ NYB!
18 Szám 79:01 perc
Mariusz „Szczery” Szczerski a Honor zenekar énekese, és a lengyel színtér egyik legismertebb alakja volt. A kezdetekben tipikus RAC zenét játszó zenekar szép fokozatosan átnyergelt a keményebb, bonyolultabb muzsika irányába, valamint a nemzetiszocialista, white power üzenet mellett egyre erősebben jelentkeztek a szövegekben a pogány, keresztényellenes megnyilvánulások. Mariusz-t 2002 januárjában letartóztatták antiszemitizmus, és neonáci propaganda terjesztésének vádjával. Az eljárást később megszüntették, majd halálával végleg lezárhatták az aktáját. 2005-ben egy autóbaleset során kómába esett, majd nem sokkal később meghalt. A Honor beszüntette működését, de a szintén alapító Olaf Jasinski például szólóban folytatta (Infók a meta-, wikipédia oldalakról).
A „The Last Drakkar” a csapat „Ostatni Drakkar” című dalából jön, ami alkalomhoz illő választás ehhez a tribute lemezhez. Drakkar-nak a vikingek kígyó-, és sárkányfejű hadihajóit nevezték, és a drakkar-ok eltűnése egy korszak végét jelentette. Az utolsó drakkar tehát elhajózott Mariusz-szal a fedélzetén, és ezzel a Honor munkája is befejeződött. Közhelyesen megjegyzem, hogy a dalok viszont megmaradtak nekünk. Ezekből válogattak orosz és ukrán zenekarok (plusz a Germanic-Slavonic Army), hogy tisztelegjenek a lengyelek előtt. Bár a Honor lemezei bővelkedtek mesterművekben, mégis van olyan nóta, amit többen is feldolgoztak (Pelni Nienawisci, Ostatni Drakkar). A hangszereléssel általában nincs gond. Zongora, szintetizátoros aláfestés is feltűnik. Dicséretes, hogy a legtöbb zenekar tényleg feldolgozott, és nem csak eljátszott egy Honor slágert. Egy kicsit azonban fura, hogy nyugatiak nem képviseltetik magukat. Amíg egy Landser-re a világ minden tájáról érkeztek a feldolgozások, addig ez a lemez a nemzeteket nézve elég szürke. Nem hiszem, hogy bojkottálták volna a szereplést, inkább azt, hogy az oroszok/ukránok házon belül letudták a megemlékezést. Ettől az apróságtól eltekintve nagyon szép emléklemez (8 oldalas booklet). MSZ NYB!
18 Szám 79:01 perc
Sturmwehr – Die Ersten 11 Jahre
Unsere Musik 1994-2005 (2012)
A régi motorosnak számító germán RAC csapat 21 dalt (a DVD verzión bónuszként megtaláljuk még a B.A.F.-t) választott ki, játszott, és énekelt fel újra erre a dupla CD-re. Valljuk be volt miből, mert olyan termékenyek, mint senki más a színtéren. Úgy döntöttek, hogy ezúttal csak németül regélnek nekünk. A tetemes játékidő dacára szerintem sokaknak hiányérzete lehet. Nekem is, mivel egy Sturmwehr esetében egy dupla-dupla CD sem lett volna túlzás. De ezt én inkább az örök elégedetlenkedő természetem számlájára írom, és örülök annak, amit kaptam. A külsőtől nem féltem. Az OPOS már sokszor bebizonyította, hogy minden helyzetben képes odatenni magát. 20 oldalas, minden igényt kielégítő szövegkönyvet kapunk, ami méltó a válogatáshoz. Nagyon remélem, hogy a következő években a csapat hasonlóan aktív lesz, de azt még jobban, hogy a következő 11 éves anyaghoz már a Führer fog gratulálni. Szép anyag.
11 Szám 54:43 perc 10 Szám 47:55 perc
A régi motorosnak számító germán RAC csapat 21 dalt (a DVD verzión bónuszként megtaláljuk még a B.A.F.-t) választott ki, játszott, és énekelt fel újra erre a dupla CD-re. Valljuk be volt miből, mert olyan termékenyek, mint senki más a színtéren. Úgy döntöttek, hogy ezúttal csak németül regélnek nekünk. A tetemes játékidő dacára szerintem sokaknak hiányérzete lehet. Nekem is, mivel egy Sturmwehr esetében egy dupla-dupla CD sem lett volna túlzás. De ezt én inkább az örök elégedetlenkedő természetem számlájára írom, és örülök annak, amit kaptam. A külsőtől nem féltem. Az OPOS már sokszor bebizonyította, hogy minden helyzetben képes odatenni magát. 20 oldalas, minden igényt kielégítő szövegkönyvet kapunk, ami méltó a válogatáshoz. Nagyon remélem, hogy a következő években a csapat hasonlóan aktív lesz, de azt még jobban, hogy a következő 11 éves anyaghoz már a Führer fog gratulálni. Szép anyag.
11 Szám 54:43 perc 10 Szám 47:55 perc
Attack – Survival
Attack – Survival (1998)
A „We Must…”-tal együtt a „Survival”-nak az újrakiadását is a Micetrap intézte, ráadásul egy időben. Ennek megfelelően a felújított verzió után meghallgathatjuk a régi hangzással is az egész albumot. A 12 oldalas horror booklet is meglehetősen undorító lett, mondjuk ehhez a zenéhez nem is lehet egy „Saga: On My Own” füzetet társítani. A rajongók el fognak ájulni örömükben. A dalok között most sajnos nem találtam olyan nagy kedvencet, mint a WM-nél, de ha az egészet nézzük, akkor ez sokkal élvezetesebb nála. Forrest két háború között azért bebizonyítja, hogy zeneileg sem analfabéta. Persze ezek a dalok nem a béke hangulatát éreztetik velünk, hanem inkább azt az örök igazságot, miszerint; „Si Vis Pacem Para Bellum”, azaz, ha békét akarsz, készülj a háborúra.
23 Szám 61:18 perc
A „We Must…”-tal együtt a „Survival”-nak az újrakiadását is a Micetrap intézte, ráadásul egy időben. Ennek megfelelően a felújított verzió után meghallgathatjuk a régi hangzással is az egész albumot. A 12 oldalas horror booklet is meglehetősen undorító lett, mondjuk ehhez a zenéhez nem is lehet egy „Saga: On My Own” füzetet társítani. A rajongók el fognak ájulni örömükben. A dalok között most sajnos nem találtam olyan nagy kedvencet, mint a WM-nél, de ha az egészet nézzük, akkor ez sokkal élvezetesebb nála. Forrest két háború között azért bebizonyítja, hogy zeneileg sem analfabéta. Persze ezek a dalok nem a béke hangulatát éreztetik velünk, hanem inkább azt az örök igazságot, miszerint; „Si Vis Pacem Para Bellum”, azaz, ha békét akarsz, készülj a háborúra.
23 Szám 61:18 perc
Swedish Skinheads Volume 1 DVD
A Music Documentary
A fekete-fehér borítóval díszített DVD a leírás alapján 6 fő részre osztható. Bár egy zenei dokumentációról van szó, az első bejátszás a híres ’94-es alingsas-i felvonulást (15 perc) tartalmazza, amikor is több mint ezer bakancsos vonult keresztül a városon. Persze ez az esemény tényleg csak a résztvevők száma miatt marad emlékezetes, mivel az antifák nem jelentek meg. Talán nem tudtak hirtelenjében tízezer embert összeszedni, hogy bátrak legyenek, vagy a sikátorok mélyén nyomták éppen magukba a drogot, nem tudom. Mindenesetre a távolmaradásuk a városnak jót tett, mivel az ő szokásaikkal ellentétben a „vérszomjas” nácik ezúttal sem verték szét minden ok nélkül a környéket. A második részben a szintén híres sollebrunn-i No Remorse & Svastika (16 perc) koncertből láthatunk egy rövid kivonatot (egyébként erre a koncertre tartottak a felvonulók). Eztán kb. 6 percig újra vonulgatnak a svéd kollégák, ezúttal Göteborg-ban, végül pedig megérkezünk egy helyi koncertre, ahol a Svastika mellett az Odium szórakoztatta az egybegyűlteket (51 perc). Számomra ez volt a legunalmasabb rész az összeállításban, nem csak azért, mert nem vagyok oda ezekért a zenekarokért, hanem azért is, mert egy meglehetősen felejthető felvételről van szó. A „Skinheadbrud” sem tetszett (4 perc). Ebben Karolináról és a Svea Skins-ről láthatunk elvileg életképeket. Gyakorlatilag azonban csak egy skinlány ragasztgat plakátokat, akit gondolom Karolinának hívnak. Befejezésként a Storm, a Bärsärkarna, és a Pluton Svea zenekarokról láthatunk felvételeket egy-egy dal erejéig, amelyek a Club Valhallában készültek.
Azt már látatlanba elmondom, hogy biztos nem ez az 5 részes sorozat legjobb darabja, de hát minden kezdet nehéz…
102 Perc. Menü, léptetés nincs. VHS minőség.
A fekete-fehér borítóval díszített DVD a leírás alapján 6 fő részre osztható. Bár egy zenei dokumentációról van szó, az első bejátszás a híres ’94-es alingsas-i felvonulást (15 perc) tartalmazza, amikor is több mint ezer bakancsos vonult keresztül a városon. Persze ez az esemény tényleg csak a résztvevők száma miatt marad emlékezetes, mivel az antifák nem jelentek meg. Talán nem tudtak hirtelenjében tízezer embert összeszedni, hogy bátrak legyenek, vagy a sikátorok mélyén nyomták éppen magukba a drogot, nem tudom. Mindenesetre a távolmaradásuk a városnak jót tett, mivel az ő szokásaikkal ellentétben a „vérszomjas” nácik ezúttal sem verték szét minden ok nélkül a környéket. A második részben a szintén híres sollebrunn-i No Remorse & Svastika (16 perc) koncertből láthatunk egy rövid kivonatot (egyébként erre a koncertre tartottak a felvonulók). Eztán kb. 6 percig újra vonulgatnak a svéd kollégák, ezúttal Göteborg-ban, végül pedig megérkezünk egy helyi koncertre, ahol a Svastika mellett az Odium szórakoztatta az egybegyűlteket (51 perc). Számomra ez volt a legunalmasabb rész az összeállításban, nem csak azért, mert nem vagyok oda ezekért a zenekarokért, hanem azért is, mert egy meglehetősen felejthető felvételről van szó. A „Skinheadbrud” sem tetszett (4 perc). Ebben Karolináról és a Svea Skins-ről láthatunk elvileg életképeket. Gyakorlatilag azonban csak egy skinlány ragasztgat plakátokat, akit gondolom Karolinának hívnak. Befejezésként a Storm, a Bärsärkarna, és a Pluton Svea zenekarokról láthatunk felvételeket egy-egy dal erejéig, amelyek a Club Valhallában készültek.
Azt már látatlanba elmondom, hogy biztos nem ez az 5 részes sorozat legjobb darabja, de hát minden kezdet nehéz…
102 Perc. Menü, léptetés nincs. VHS minőség.
Nothung – Nothung
Nothung – Nothung (2008)
Nem túl termékeny, de nagyon népszerű csapat a Nothung. Ez alkalommal 9 svéd nyelvű nótával örvendeztetik meg a rajongóikat. Leginkább a Pluton Svea zenéjére hasonlítanak a dalaik. Erőteljes, és tömény politikával átitatott szerzemények, amiket egy igen hosszú, vontatott, mégsem unalmas alkotás zár le (Nothung). Nagyon élvezetes ez a náci viking muzsika. Északi hangulat, NS felfogás, szép kis booklet-be (12 oldalas szövegkönyv) csavarva. Csak ajánlani tudom.
9 Szám 36:45 perc
Nem túl termékeny, de nagyon népszerű csapat a Nothung. Ez alkalommal 9 svéd nyelvű nótával örvendeztetik meg a rajongóikat. Leginkább a Pluton Svea zenéjére hasonlítanak a dalaik. Erőteljes, és tömény politikával átitatott szerzemények, amiket egy igen hosszú, vontatott, mégsem unalmas alkotás zár le (Nothung). Nagyon élvezetes ez a náci viking muzsika. Északi hangulat, NS felfogás, szép kis booklet-be (12 oldalas szövegkönyv) csavarva. Csak ajánlani tudom.
9 Szám 36:45 perc
Brutal Attack – Battle Anthem
More Tales Of Glory (1996)
A Brutal Attack klasszikus albumai közé szokták sorolni a „Tales Of Glory”-t. A Battle Anthem (8 oldalas szövegkönyv) alcímében arra utalnak, hogy ez lehet a második rész. Én nem tartottam magam soha igazán nagy BA rajongónak, de Ken sikeresebb munkáit én is ismerem, és ez nincs köztük.
Hogy mi volt a relatív sikertelenségnek az oka? Erre még én is könnyen válaszolhatok. Conquest, Stronger Than Before, Tales Of Glory, stb. Ezek a lemezek annyira jól sikerültek, hogy a többit is ehhez mérik. Tele voltak slágerekkel, hangulatosak voltak, és nagyon jól kijött Ken hangja. Itt a „Weekend Warrior”-ra próbálták ráaggatni az éppen aktuális BA sláger címkét, de az nem állta ki az idők próbáját. Persze az angolkák tisztességesen elzenélgetnek, és Ken is elénekelget bő háromnegyed órán keresztül, de nem az ilyen anyagok tették halhatatlanná a Brutal Attack-et. Túlságosan is átlagos BA lemez.
12 Szám 46:47 perc
A Brutal Attack klasszikus albumai közé szokták sorolni a „Tales Of Glory”-t. A Battle Anthem (8 oldalas szövegkönyv) alcímében arra utalnak, hogy ez lehet a második rész. Én nem tartottam magam soha igazán nagy BA rajongónak, de Ken sikeresebb munkáit én is ismerem, és ez nincs köztük.
Hogy mi volt a relatív sikertelenségnek az oka? Erre még én is könnyen válaszolhatok. Conquest, Stronger Than Before, Tales Of Glory, stb. Ezek a lemezek annyira jól sikerültek, hogy a többit is ehhez mérik. Tele voltak slágerekkel, hangulatosak voltak, és nagyon jól kijött Ken hangja. Itt a „Weekend Warrior”-ra próbálták ráaggatni az éppen aktuális BA sláger címkét, de az nem állta ki az idők próbáját. Persze az angolkák tisztességesen elzenélgetnek, és Ken is elénekelget bő háromnegyed órán keresztül, de nem az ilyen anyagok tették halhatatlanná a Brutal Attack-et. Túlságosan is átlagos BA lemez.
12 Szám 46:47 perc
Still Burnin’ Youth – Keeping Our Style
Still Burnin’ Youth – Keeping Our Style (2011)
Még mindig tüzesek a fiatalok. Emellett aktívak is. A KOS az előzőeknél terjedelmesebb anyag, normál hosszúságú. Ezzel első ránézésre sikerült kijavítaniuk az egyetlen hibát, amit eddig mindkét albumuknál elkövettek. A zenében továbbra is a hardcore uralkodik, de néha elszabadul a pokol, és átváltanak grindcore szerű darálásra. A külsővel is teljes mértékben elégedett vagyok; a 12 oldalas borítóba az eredeti (olasz) szövegeket angolul is beletették. Az ifjúság munkásságának eddigi csúcspontja szerintem továbbra is az a fantasztikus negyedóra, amit az előző lemezen (NS Hardcore Is Not Music It’s A Family) nyújtottak. Érdekes, hogy abba az anyagba bele tudtam kötni, ebbe most nem.
12+1 Szám 26:27 perc
Még mindig tüzesek a fiatalok. Emellett aktívak is. A KOS az előzőeknél terjedelmesebb anyag, normál hosszúságú. Ezzel első ránézésre sikerült kijavítaniuk az egyetlen hibát, amit eddig mindkét albumuknál elkövettek. A zenében továbbra is a hardcore uralkodik, de néha elszabadul a pokol, és átváltanak grindcore szerű darálásra. A külsővel is teljes mértékben elégedett vagyok; a 12 oldalas borítóba az eredeti (olasz) szövegeket angolul is beletették. Az ifjúság munkásságának eddigi csúcspontja szerintem továbbra is az a fantasztikus negyedóra, amit az előző lemezen (NS Hardcore Is Not Music It’s A Family) nyújtottak. Érdekes, hogy abba az anyagba bele tudtam kötni, ebbe most nem.
12+1 Szám 26:27 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
