2014. szeptember 1., hétfő

Nordfront – Tätervolk Geschichte

Nordfront – Tätervolk Geschichte (2012) Amit elvártam a hallgatással telt évek után a Nordfront-tól, az egy hosszú, slágerekkel teli német RAC lemez, amit az OPOS egy igényes borítóval támogat meg. A kiadó remek munkát végzett 16 oldalon keresztül, és azt hiszem ugyanezt elmondhatom a zenekarról is. Sokadszorra sikerült csak végighallgatnom, mert szokás szerint terjedelmes az anyag, és egy-egy számnál igen sokáig leragadtam. Személyes kedvencem a duettben elhangzó „Solang Mein Herz Noch Schlägt” a női vokál miatt, amit mindig díjazok, ha tehetség is van mögötte. Az elvárásaimnak tehát teljes mértékben megfelel a lemez. Amit egyébként a brd elég gyorsan betiltott. Őszintén szólva, nem is vártam tőlük mást… 16 Szám 65:10 perc

Squadron – Combat, Battle & Burn

Squadron – Combat, Battle & Burn (2001) Minden idők legjobb Squadron lemeze a CB&B. Az Engerau Records féle újrakiadás 12 oldalas szövegkönyvvel rendelkezik (a korongon „Szerzői kiadás” felirattal), és 14 dallal. Ez azt jelenti, hogy az eredeti nóták mellé felmásolták az „Unter Dem Hakenkreuz EP” két dalát; a címadót, és Stigger kedvencét; a „Just Like Sheep”-et. Ez a két dal újabb 10 perccel dobta meg az amúgy is tekintélyes műsoridőt. A legtöbb szerzeményt felvezeti valamiféle beszéd, szöveg, vagy egyéb bevágás. Ezt a ma már gyakran alkalmazott formulát először a Squadron/Landser albumokon hallottam, de meg nem mondanám, melyikük volt az ötletgazda. Az én nagy kedvencem a „Blood Of The Kings” volt, annak ellenére, hogy a végét iszonyúan elnyújtották. De itt van még a Mr. Media, The Elite, Who Rules Britannia, stb. Változatos anyag jobbnál jobb slágerekkel. Örök kedvenc. 14 Szám 69:41 perc

Nordfront – Argonnerwald

Nordfront – Argonnerwald (2002) A 90-es évek második felében alakult germán RAC zenekar nálunk talán kevésbé, a németeknél azonban jól ismert. Mivel folyamatosan aktívak voltak, ma már elég terjedelmes albumlistával, és szép sikerekkel rendelkeznek. Ha csak azt mondom, hogy a népszerűségük a jól megírt daloknak köszönhető, nem mondok nagy újdonságot. Ismerünk olyan csapatokat, amiknek egy jól összerakott album elég volt ahhoz, hogy beírják magukat az NS zene nagykönyvébe, és olyanokat is, akik évente dobálták piacra a ponyvaanyagokat, és ennek megfelelően maximum a széljegyzetig jutottak. A Nordfront esetében azonban nem csak egyszerűen jó anyagokról van szó. A lemezeiken nagyon ritka az üresjárat, nem nagyon vannak töltelékszámok, unalmas részek. Ha valakinek ez önmagában nem lenne elég, akkor még megemlíteném, hogy a korongok kimerítően hosszúak. A legtöbb 1 óra közeli játékidőt kínál, ami az előbb elmondottakkal karöltve egy nagyon ajánlott csapattá emeli a német muzsikusokból álló gárdát. Szégyen, vagy sem én legelőször a 10 éves anyagukkal (X) találkoztam. Ezen volt a „Huha” című feldolgozás, ami eredetileg egy ABBA nóta volt. Nos, ez annyira megtetszett, hogy elkezdtem kutakodni, és eljutottam az egyik legsikeresebb lemezükhöz, az „Argonnerwald”-hoz. 16 oldalas booklet, egyórányi, minőségi német RAC, 12 német, 2 angol dal + 1 bónusz. Nagyon röviden, számokkal kifejezve ennyi lenne a Nordfront 2002-es lemeze. Ehhez jönne még a fentebb leírt sablon, meg egy ajánlás, de ezt most kihagynám. Aki ebben a közegben mozog, az biztos fog találkozni a dalaikkal, aki meg nem, az ne is hallgassa. Gyöngyöt a disznók elé? Ugyan már… 15 Szám 60 perc

Das Reich – Live In Club Valhalla DVD

Live In Club Valhalla 1995 Az egylemezes (Triumpf Of The Will) amerikai csapat a legendás Club Valhallában tett látogatását is filmre vette az NS88 Videos stábja. Ugyanaz a gárda tette mindezt, mint a többi zenekar fellépésénél, ezért a kivitelezés, és a minőség nagyban hasonlít például a Kraftschlag videójához. A koncert elég rövid. 40 perc, mínusz az előzetesek, meg a stáblista (kb: 5 perc). A bő félórás műsorban azonban elég kellemes rockzenét hallhatunk. A közönségből nem látni sokat, így az ő véleményüket nem tudom tolmácsolni. Nekem kellemes csalódás volt. Ha a közelembe kerül a lemezük, még lehet, azt is beszerzem. Nem a színvonal, vagy a slágerek miatt, hanem egész egyszerűen azért, mert jó, és ezt megdobja a kora, aminek hatására nekem már klasszikusnak számít. A nagyágyúk mellett néha jó hallani ezekről a kevésbé meghatározó együttesekről is. Ha nem is kerültek annyira előtérbe, azért nem volt rossz, amit összehoztak. 40 perc. Menü nincs. VHS minőség.

Civico 88 – Un Altro Ancora

Civico 88 – Un Altro Ancora (2007) Az olaszok harmadik albuma. 16 oldalas szövegkönyvvel, ami egy kicsit fantáziadúsabb is lehetett volna. 1 intró, 10 vadiúj sláger, és egy hatalmas Böhse Onkelz feldolgozás (Sempre Skin). Emellett is vannak érdekességek, a lényeget azonban azt hiszem leírtam. Nekem a jelenlegi olasz RAC színtér egyet jelent a Civico 88-el. 12 Szám 45:40 perc

Bound For Glory – Hate Train Rolling

Bound For Glory – Hate Train Rolling (1999) A BFG feltámadás (Feed The Machine lemez) előtti utolsó stúdiólemeze két újrakiadást is megért. Az enyémért a Strong Survive felelős, akik egy 12 oldalas szövegkönyvet adtak a lemezhez. A saját dalok mellett feldolgoztak egy híres Carnivore számot is (Jesus Hitler). Nekem a vikingek téli háborúról szóló dala (Winter War) nyerte el legjobban a tetszésemet. Ennek megírásában gondolom szerepe volt az ekkoriban nagyon élő Mistreat/BFG barátságnak is. Nagyon szeretem még az „Ugly Americans”-t is, ami természetesen egy amerikai társadalomkritika. A többi nóta annyira nem maradt meg bennem. Az összkép persze most is pozitív, és ez a lemez is alátámasztja azt, hogy a BFG-t nem véletlenül tartják az egyik legjobb metál zenekarnak, és nem csak a „szélsőségesek” berkeiben. 10 Szám 36:31 perc

No Alibi – Wickedness Of Mankind

No Alibi – Wickedness Of Mankind (2000) „A No Alibi név az eredeti énekes horgász felszerelési katalógusából jött. Brian és én együtt ücsörögtünk egy délután és zenét hallgattunk. Elkezdtem röhögni, amikor megláttam egy cápa leütésére szolgáló botot, aminek No Alibi a neve. Brian megvette a botot, és úgy pörgetett a színpadon, mint ahogyan Chock csinálta hokiütővel a Slapshot-ból. A cápa a fehérek egyik szlengje a n…..-re, ezért vettük fel ezt a nevet. De azt is jelenti, hogy nincs alibink a büszkeségünkre és a nézeteinkre. Erről szól. Azt akartuk kifejezni, hogy nem kell mentegetőznöd amiatt, ahogy érzel, és hogy cselekedj a természet törvényeinek megfelelően.” (Mjöllnir 2. szám, 2003 tavasz / No Alibi interjú) Az eredetileg a Rock O Rama (1991) által jegyzett bemutatkozó lemezt a hanganyag tekintetében változatlan formában nyomta újra a Die Hard Records. Az audio mellett azonban bónuszként megtekinthető egy 30 perces koncert videó is (Sajna a felvétel elég sötét, aminek a csúnya lányok nagyon örülhettek, én így utólag már annyira nem, mivel a fellépőkből sem lehet sokat látni.). A borítón is változtattak. Az eredetit ugyan nem ismerem, de a ROR-t eléggé, így látatlanban is bátran kijelentem, hogy az új verzió jobb (4 oldalas szövegkönyv). A hardcore, metál keverékeként létrejött muzsika vérbeli amerikai felfogásra vall. Itt nem a BFG szintű technikás zenére, vagy a Day Of The Sword intelligens szövegeire gondolok. A legtöbb amerikai csapatnak van egy ilyen „én lesz@rok mindenkit, white power mindhalálig” felfogása. Ezt éreztem az emberiség bűneinek hallgatása közben is. Messze nem primitívek, inkább azon van a hangsúly, hogy ha törik, ha szakad, ők ilyenek maradnak, mások meg tartsák meg maguknak a véleményüket. Én is csak annyit jegyeznék meg, hogy az átlagosnál jobb lemezt sikerült összehozni a buffalo-i srácoknak. 12 Szám 30:44 perc