2014. május 1., csütörtök

Predator – Hunt

Predator – Hunt (2006) Állítólag ez a Konkwista 88-ből ismert Adam hardcore projectje. Nem a szereplő személyét kérdőjelezném meg, hanem az állítás másik részét. A hc hatás letagadhatatlan, de ez nekem inkább metál. Nem kicsit monoton, főleg a többi anyag ismeretében. Ennél többre számítottam. A 6 oldalas füzet egy ideig lekötötte ugyan a figyelmem, de ez a korong akkor is unalmas. Profi, meg minden, de maga a zene annyira fantáziátlan, hogy ezen a hivatásosok sem tudnának segíteni. Maradok továbbra is a K88-nál, vagy a S.O.L.-nél. Azok a lemezek ezerszer jobbak. 8 Szám 31:51 perc

Nordic Thunder – Final Stand

Nordic Thunder – Final Stand (1997) Kiadta a Tri State Terror 1994-ben. Aztán miután elfogyott, kiadta újra ’97-ben. A második kiadás pluszban tartalmaz 5 demó nótát 1993-ból (ezek végleges verziói a „White Riot”-ot leszámítva mind szerepelnek az első lemezen). Nekem jobban fekszik amit ezen a lemezen csinálnak, mint amit korábban hallottam tőlük. A „Born To Hate” sem volt rossz, de ez, azt hiszem minden korábbi várakozást felülmúlt. A legismertebb szerzemény; a „Change Of Scenery” mellett sorakozó dalok sokkal kiforrottabbak a régebbieknél. Tölteléket nem is találtam. Sokan megemlítik (a 8 oldalas borítóban szereplő írásban is), hogy Joe nem csak nagyszerű barát, testvér, de apa is volt. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy zenész is, és nem is akármilyen. Szerintem a NT ezzel a lemezzel találta meg a saját stílusát, a tragédia viszont az, hogy közben az énekesét elvesztette. Joe „Hammer” Rowan RIP. 15 Szám 42:31 perc

Konkwista 88 – Bend Their Rule

Konkwista 88 – Bend Their Rule (2005) Valahogy végig az volt a lemez (dalszövegekkel tarkított booklet) hallgatása közben az érzésem, hogy a lengyel fiúk nagyon mérgesek valami miatt. Középtempónál nem lassulnak be jobban, végig dühös szövegekkel bombáznak. Nem tudom, mi dühíthette fel őket ennyire, ha csak nem az a mocsok, ami lassan ellep mindent. Mindenesetre még az éneklősebb részeknél sem hagynak minket ellazulni. A 10 új nóta (4 lengyel, 6 angol) mellé feljátszottak egy Exploited nótát is (Beat The Bastards), valamint 4 élő felvételnek is örülhetnek a fanatikusok. Jól összerakott lemez, a híveknek nem fog csalódást okozni. 15 Szám 53:27 perc

Northlands DVD

Svastika & Division S & Midgards Söner & Bound For Glory A Nordland szervezésében ’95 elején az amerikai metálóriás érkezett vendégségbe a svédekhez. Szokás szerint a koncertet megtámogatták néhány hazai fellépővel. Körülbelül egy 5 perces bevezetőt kell végignézni, de aztán már a Svastika (35 perc) veszi át az irányítást. Azt azért még itt rögtön az elején elmondanám, hogy léptetés nincs, csak a zenekarok között ugrálhatunk. Mattiékről nem sok újat tudok elmondani. A látottak csak abban erősítettek meg, hogy egy teljesen átlagos formációról van szó, amit nemzetközi szinten erősen túlértékeltek. A Midgards Söner-re (47 perc) már sokkal többen voltak kíváncsiak. Én is közéjük tartozom. Energikus, táncbarát műsoruk alatt egyedül a tarajak látványa zavart. A vikingek legjobbjai voltak ők ezen az estén. Természetesen a svéd vikingek közül, ugyanis érkeztek Minnesotából is odinisták. Előttük azért még szólnék pár szót a Division S-ről (37 perc) is. Ez egy viszonylag ismeretlen csapat. Nekik két albumuk volt (Hate, Attack), és egy kislemezük (…Efter Revolutionen) mielőtt eltűntek. A többségnek bejött, amit előadtak, úgyhogy a hangulat csak fokozódott általuk. A végére a közönség rendesen felélénkült, de én már nagyon vártam az amcsikat. A BFG (40 perc) pár perccel éjfél után lépett színpadra, és alaposan felmelegítette a februári hidegben átfázott bajtársakat. A képek tanúsága szerint nem bánták meg, hogy meghívták őket. Nagyon jó felvételek maradtak fenn az utókor számára ezekről a népszerű, és egykor meghatározó bandákról. A legnagyobb húzóerő persze a BFG, de aki esetleg csak a svédekre kíváncsi, az sem fog unatkozni. 166 perc. Menü nincs, csak indítóképernyő. Élvezhető VHS minőség.

Blue Max – Back To The Boots

Blue Max – Back To The Boots (2010) A tagság az évek alatt sokat cserélődött (újabb dobosváltás). A Blue Max azonban maradt a régi vonalon. Ismét 16 oldalas, igényes szövegkönyv, ismét 11 új szerzemény (megtoldva egy Cock Sparrer, és egy Skrewdriver feldolgozással), ismét angol, és német dalokkal. Valamilyen oknál fogva röviddel a megjelenés után maga a frontember tette fel az egész albumot a youtube-ra, így a megtekintések száma alapján akár egy top 11-et is készíthetünk. Ezt most mégis kihagynám. Ezen a lemezen van a legnagyobb kedvencem az elmúlt 4 album dalai közül, de a BTTB-t inkább azért szeretem, mert a lehetőségekhez képest változatos. Amennyire lehetett, tágították a stílus határait, és nekem jelenleg ez a legjobb street rock lemez, de mégsem merném kijelenteni, hogy felértek volna a csúcsra. A „United”-nél is azt hittem, mégis sikerült előrébb lépni. Remélem a következő korongnál is leírhatom ugyanezt. 13 Szám 38:21 perc

Fortress – Live At Bar ’33

Fortress – Live At Bar ’33 (2005) Sokszor leírtam, hogy a Micetrap általában odafigyel a külsőre. Ez a megállapítás most is elfogadhatónak mondható, de a booklet szokatlanul rövid. Némileg kárpótolnak minket pár képpel, amivel megint csak a lányok járnak jól. Nesze neked emancipáció! De hát, ilyen a férfisors, és el kell keserítsem társaimat, nem is számíthatunk arra, hogy például Sagá-ról láthatunk majd olyan képeket, amin félmeztelenül énekel. A 16 dalból kettő ráadásként is szerepel (Hail Rock & Roll, Commie Scum), de felcsendül Skrewdriver (Hail The New Dawn), Klansman (Johnny Joined The Klan), és Motörhead (Ace Of Spades) feldolgozás is. Szinte minden nagyobb slágerüket lenyomják, de mivel a Fortress-ről van szó, a lista közel sem teljes. Mégis kielégítőnek találom. A minőséggel nincs probléma, és az átvezető szövegek is a helyükön vannak. Fortress rajongóknak ajánlom. Azért még ennyi év után is maradtunk néhányan. 16 Szám 57:16 perc

Gestapo – Heil Dem Führer!

Gestapo – Heil Dem Führer! (1998) Erősen üldözött lemez Németországból. ’98 után tíz évvel újra kiadták, és nekem is az új verzió van meg. A hanganyag ugyanaz. Az egylapos borító is hasonló, a fenti képen mégis az első kiadás borítóját látjátok. Ennek elég prózai oka van. Ha az új kiadásét tettem volna fel horogkeresztek nélkül, akkor enyhe túlzással az egész egy fekete négyzet lenne csupán. Körülbelül annyira kultikusnak számít, mint a Macht Und Ehre „Herrenrasse”-ja. Amihez egyébként nem véletlenül hasonlítom. Ugyanolyan pimasz, szókimondó, és persze népszerű. Az énekesünk nem suttog, de a hangja elég rekedtes, tehát elmenne MUE sorlemeznek is a hőskorszakból. Fokozottan veszélyes a terjesztése, és a tartása. Természetesen egyelőre csak a németeknél, úgyhogy csak magyaroknak tudom ajánlani a beszerzését. Még ha esetleg nem is jön be annyira, kiváló cserealap lehet RAC CD-k esetében. 11 Szám 30:17 perc