2013. november 1., péntek

Corona Ferrea & Odins Law - Live In Switzerland ’98

Corona Ferrea & Odins Law - Live In Switzerland ’98 (1998) Jó minőségű koncertfelvétel egy olasz, és egy kanadai csapat svájci bulijáról. A CD-n testvériesen megosztoznak. 6-6 nótát hallhatunk mindkettejüktől. A CF két feldolgozást (Legion 88, Intolleranca), az Odin’s Law egyet (Skrewdriver) szerepeltet. A 12 oldalas booklet elég tartalmas lett. Mindegyik számról van valami. Vagy szöveg, vagy leírás. A képek pedig egytől–egyig a bulin készültek. A kanadaiak valamivel keményebb hangot ütnek meg, mint európai testvéreik. Mindkét zenekar RAC-t játszik, mégis erősen különbőzik, amit csinálnak. Nem helyezném előrébb egyik formációt sem. Úgy jók, ahogy vannak. Együtt. 12 Szám 44:53 perc

Angry Aryans – Old School Hate

Angry Aryans – Old School Hate (2001) A mérges árjákkal már foglalkoztunk korábban. Nos, az ördögi detroitiak (vagy detroiti ördögök) idővel annyira népszerűek lettek, hogy a Resistance összekaparta a srácok korábbi munkáit, és kiadta őket egy közös CD-n. Természetesen a két album nem szerepel rajta, de azokon kívül szinte minden. 4 dal a „Negrodation Of Character” kislemezről, 5 a „Race Mixing Is Treason”, és 4 a „Death Notices” demókról, ezek mellett van még két próbatermi felvétel is, de ez is inkább csak érdekesség. Ezt a 15 felvételt sikerült belesűríteni egy szűk félórába. Legyinthetnék, hogy hardcore, de nem lenne igazam. Van itt azért metál is elég rendesen. A „Can I Sit Next 2 You” (aminek a szövegét kihagyták a 8 oldalas bookletből) pedig régi rock & roll dallamokkal operál. Sok rajongó eléggé lehúzta, pedig még nekem is vannak benne kedves részek. A „Browntown Burning Down”-nak, és a Black Flag feldolgozásnak (White Minority) is köztük a helye. 15 Szám 28:41 perc

Aufmarsch – Kinderschander

Aufmarsch – Kinderschander (1999) Megvan már egy évtizede is, hogy leveleztem egy francia lánnyal, aki, amikor megtudta, hogy én is szeretem a Landser-t, azt mondta, hogy akkor az Aufmarsch-ot is szeretni fogom. Vagy azt mondta, hogy neki az Aufmarsch a másik kedvenc német zenekara? Fogalmam sincs. Baromi régen volt. Nem is ez a lényeg. A bajor skinhead rockerek zenéje egyébként nem sokban hasonlítható a Landser-hez. Inkább a Blue Max-szel lehetne párhuzamot vonni, ha egy kicsit hasonlítgatni akarnám az Aufmarsch-ot. Negyedik albumuk címe alapján a gyerekmolesztálókról is fognak énekelni (nem is keveset, mivel a címadó szám több mint 10 perces), de a szövegeket olvasgatva (12 oldalas booklet) a többi téma is eléggé általános. Abszolút átlagos kiadvány, amit egy kis plusszal ki lehetett volna emelni a szürke tömegből, de e helyett inkább elmerült benne. Tipikus átlag német RAC. Nem több. 12 Szám 59:58 perc

Deutsche Skinheads 2 DVD

Rock Für Doitschland Az első rész sikerét követte a második rész. Ezen is szolgaian követik a már egyszer bevált formulákat. Sok új szereplő van, de azért páran már szerepeltek korábban is (köztük a radikahl is, akiknek megint csak nem örültem, ráadásul ugyanazzal a felvétellel, mint az elsőn). Így néz ki hát a mostani mezőny; Proissenheads, Störkraft (stúdiózás az Endstufe és a NOIe Werte tagjaival; Störstufe?), Böhse Onkelz, Noie Werte & Stigger, rövid bejátszás Németországról (benne: Frank Rennicke + interjúk, zenei részek), Tonstörung, Commando Pernod, a német riport második része, Kraftschlag, Kriegsberichter 4 reklám, Endstufe, Radikahl, Störkraft, Boots Brothers, OIthanasie. Nos, nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy felfedezzük, ez kevesebbnek tűnik az elsőnél. Elárulok egy titkot. Nem csak annak tűnik, hanem az is. Jóval kevesebb. Alig egyórányi játékidő áll rendelkezésünkre, hogy élvezzük a látnivalókat. Az első rész ismeretében –valljuk be őszintén- ez csalódás. Megint vannak olyan előadók, akikkel nem találkozunk mindennap a filmvásznon, ami egy picit jó kedvre derített, de összességében a keserű szájíz nem múlt el nyomtalanul. 62 perc. Menü nincs, élvezhető VHS minőség.

No Remorse – Deutschland

No Remorse – Deutschland (2006) Kellett nekem a falra festeni az ördögöt. Most nyomogassam a „Copy + Paste” kombinációt? Ugyanis nem sok különbséget tudok felsorolni a „Start Up The Panzers”-hez, és az „OI! Monkey”-hoz képest. Azt a keveset viszont leírom. Először is, most már beszélhetünk szövegkönyvről, ami továbbra is elég szegényes, de legalább van. Feldolgozásunk nincs, tehát 10 vadonatúj No Remorse dallal koptathatjuk a fülünket. Sláger se nagyon volt az előzőeken, most a „Deutschland” betölti ezt a szerepet. Ebben nagy segítséget kapott az Ainaskin által készített videó kliptől, ami rendesen növelt a népszerűségén. Ezektől eltekintve szolgaian lemásolták a korábban alkalmazott receptet, ami szerintem akkor is, és most is jól sült el. 10 Szám 44:27 perc

Michael Müller – Wie Stark Der Feind Auch Sei!

Michael Müller – Wie Stark Der Feind Auch Sei! (2004) Nem tudom, mennyire ismeri a hazai közönség Michael Müller nevét. Én bevallom férfiasan, nem tudok sokat róla. Pedig egy elég népszerű német balladaszerzőt tisztelhetünk személyében. Önálló munkái mellett sokszor együttdolgozott kedvesével; Annett-tel is. Sajnos pár éve rákban meghalt. Amikor kezembe vettem a CD-t, kicsit elmosolyodtam. A szerkesztés, a Boris Vallejo festmény használata, a külalak teljes kialakítása tiszta kilencvenes évek (16 oldalas szövegkönyv). Az első szám után erős késztetést éreztem arra, hogy újra meghallgassam. Aztán újra, és újra. Rengetegszer. A korong gerincét balladák alkotják, de a legkiemelkedőbb dalok nem azok. A „Thor” (az egyetlen angol nyelvű nóta a lemezen), a „Panzer Division Wiking”, a „Denk Es” (ennek a szövegét maga a nagyember jegyzi) mind népszerűek, de semelyik nem múlhatja felül a „Kampf Um Unsere Rasse”-t. Ez a világ egyik legjobb újkori NS indulója/dala/himnusza. Akár tetszik, akár nem. Nekem igen. 12 Szám 53:23 perc

Old Lu & Das Höllenfahrtskommando - Vermindert Schuldfahig

Old Lu & Das Höllenfahrtskommando - Vermindert Schuldfahig (2012) Szegény PC Records-nak sikerült beletenyerelnie megint abba a bizonyosba. Kiadnak egy Die Lunikoff Verschwörung CD-t, erre a brd betiltja. Pont azt az egyet. Az általuk tálalt szövegkönyv stílusát vette át a WB Versand is. Ez körülbelül annyit jelent, hogy az eleinte csak nemzeti színeket használó DLV kiadványok szépen átmentek többszínűbe. A kiadó tehát tette a dolgát, mint rendesen, Lunival meg hát zeneileg nem igazán lehet veszíteni. Ezúttal azonban egy feldolgozáslemezről van szó. Többségében ismeretlen, régi dalokat halásztak elő, amelyek maximum Németországon belül értek el némi ismertséget. Az eredmény számomra kicsit felemás lett. Igazából a „Hinterlist”-ig semmi említésre méltó nem történt. Hallgattam, hallgattam, de monotonnak, és unalmasnak tűnt az egész. Aztán a már megnevezett nótától változott a dolog. Mintha az első pár számban csak melegítettek volna, és innen kezdődne a korong érdemi része. Természetesen a lemez első harmada, és az utána következő dalok közötti éles különbség többszöri hallgatás után némileg tompult, de változatlanul ég és föld számomra a két rész. A sok szerzemény között mindenki fog kedvencet találni, de néhány biztos feledésbe fog merülni.