2013. május 1., szerda

White Devils – W Nas Stali Hart

White Devils – W Nas Stali Hart (2011) Napjaink legnépszerűbb polák zenekara a White Devils ’11-ben új, teljes hosszúságú anyaggal jelentkezett. A kiadó a szintén lengyel, hiperaktív Strong Survive Records (12 oldalas, profi booklet). Nekik voltak kifejezetten igényes, de sajnos olyan kiadványuk is, ami azért hagyott némi kívánnivalót maga után. Valahogy az ördögökkel is így vagyok. Volt jó pár ígéretes megmozdulásuk, de olyan is, amit igyekszek elfelejteni. A stílusuk meghatározása kicsit nehéz, mivel a RAC, a metál, de a hardcore jelzőt is rájuk aggatták már. A szövegek végig lengyelül hangzanak el, és így összességében erőteljes „Made in Poland” hatása van a dolognak. Ez mindenképpen derék, még akkor is, ha a lengyel nyelvről korábban kifejtett nézeteim mit sem változtak. A WNSH esetében azt hiszem a metál a megfelelő címke. A zene mellett az ének is rendben van, ezért azt kell mondanom, hogy ha a többi kiadványuk is ezen a szinten mozog, akkor jobban megértem, miért növekszik a rajongóik tábora. Elismerésre méltó az, amit összehoztak. Először attól féltem, hogy csak belehallgatásra futja majd az erőmből, aztán azon kaptam magam, hogy újraindítom a lemezt. Kellemeset csalódtam. Még a mai mezőnyben is kiemelkedő alkotás. 8 Szám 37:27 perc

Division Germania – Manifest

Division Germania – Manifest (2009) A német egyszemélyes project negyedik lemeze maradt továbbra is a Stahlgewitter / Blutzeugen / Saccara vonalon. 11 professzionális dal, amihez kapcsolódik 2 rövidebb intró. Sajnos a többi DG albumot nem ismerem, ezért azokhoz nem tudok viszonyítani. Erről csak pozitívumot tudok mondani. Minden tiszteletem a művészé. Aki ilyen remekművet képes létrehozni, ráadásul egyedül, az minden tiszteletet megérdemel. Ki kell még emelni a 20 oldalas színvonalas füzetkét, ami természetesen tartalmazza a dalszövegeket is. Kiváló anyag. 13 Szám 43:41 perc

Straightline – Act For A New Generation

Straightline – Act For A New Generation (2010) Miközben ezeket a sorokat írom, az Európában garázdálkodó demokraták éppen Görögország sorsa felett vitatkoznak. Egyre erősebb az a véleményük, miszerint a „tökéletes” demokráciába teljesen tönkrement, és ezáltal fizetésképtelen hellén államot nemes egyszerűséggel ki kell rakni az EU zónából. Ha a fejőstehén nem ad több tejet, mehet Isten hírével. Illetve mehet, ha előtte még a gatyáját is eladja aprópénzért tönkretevőinek. Talán ennek a válságnak, illetve a bevándorlókkal egyre többször összecsapó, ébredező görögöknek köszönhető, hogy kicsit jobban előtérbe került a görög NS mozgalom. A Straightline csapatába több zenekarból érkeztek a muzsikusok. Sajnos ezek a csapatok szerintem annyira gyengék, hogy elsőre féltem is ettől a lemeztől. Egy interjúban még Ken McLellan is a kedvencei közé sorolta őket, így bár a Brutal Attack sem tartozik a kedvenceim közé, egy kicsit bátrabban indítottam el a lejátszót. 11 dal várt meghallgatásra (4 görög, 7 angol), amik a modern RAC jegyeit viselik magukon. A 8 oldalas széthajtható bookletben olvasgattam a szövegeket, és közben azon gondolkodtam, hogy miként jellemezzem a produkciót. Az eddig hallott görög RAC/OI csapatoknál sokkal jobbak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nemzetközi mezőny élére ugrottak volna. Sokkal jobb csapatok hemzsegnek a világban, de akik kifejezetten hellén RAC zenére vágynak, azok mindenképpen ezt szerezzék be, mert eddig messze ez a legjobb. 11 Szám 38:42 perc

Fest Der Völker, Jena 2005 DVD

Indiziert & Brigade M & Nemesis & Defiance & Vérszerződés & Nothung & Before The War & Systems Coffin A „Népek Fesztiválja” egy a sok németországi majális közül, amelyből sikerült hagyományt teremteni. Ha jól tudom, ez a 2005-ös volt az első, és az eseményeket rögtön rögzítették is az utókor számára. A műsor egyik felét a különböző szónokok beszédei alkották, a másikat pedig a zenekarok fellépései. A DVD-hez tartozik egy koncert CD is (1X Indiziert, 3X Brigade M, 3X Nemesis, 3X Systems Coffin, 3X Vérszerződés, 3X Nothung, 1X Defiance, 3X Before The War). A műsort a svájci Indiziert kezdi, de valamiért csak kb. 1 percet láthatunk belőlük. A holland Brigade M (6 perc) már tovább marad, és némi reakció is érkezik a közönség felől, de sajnos mivel szinte mindenki a kamera mögött bulizik, olyan az egész, mint egy szellemkoncert. John (16 perc) a Nemesis-ből viszonylag sokat játszik, és balladáit méltán jutalmazza tapssal a láthatatlan tömeg. A francia Defiance (3 perc) az újabban a galloknál meghatározó zúzda zenét játsza angolul. Ezt valahol megértem. A francia valahogy nem illik ehhez a muzsikához annyira. Nekem teljesen ismeretlenek voltak eddig, és egyszámos megnyilvánulásuk alatt nem adódott elég idő arra, hogy jobban megismerjem őket. Amit láttam, az biztató. A magyar Vérszerződés (13 perc) is inkább az angol dalokat szerepelteti. Azért persze magyarul is hallunk monológot. Itt már néhányan előmerészkednek a háttérből, és bevallom nekem is ők tapasztották először a szemem a képernyőre. A Svédországot képviselő Nothung (8 perc) neve már elég ismerősen csengett (Először akkor figyeltem fel rájuk, amikor megláttam az énekesről készült fényképet, amint egyedül bunyózik egy csapat antifával. Ez akkoriban többeket sajnálkozásra sarkallt, miszerint a szemét afa megint tömegben támad egy emberre. Aztán kiderült, hogy ő támadta meg az afákat egyedül, és mire a társai odaértek, már szétkergette őket. Mindjárt más a leányzó fekvése.). Nagyon jó anyaggal készültek (Skrewdriver és Landser feldolgozás is elhangzik), és számomra talán még szimpatikusabbak lettek. Az észak-magyarországi Before The War-t nem kell senkinek bemutatni. Még nekem sem, pedig én aztán messzire elkerülöm a hörgős, károgós énekkel tálalt death metált. Annyira nem az én stílusom, hogy simán kihagytam volna, de annyi verekedős részt vágtak be a zenéjük alatt, hogy végig kellett néznem. A német Systems Coffin (4 perc) zárja a fellépők sorát. Ők is maradtak a BTW-hez hasonló produkciónál, és maradtak az erőszakos képekkel teletűzdelt bejátszások is, úgyhogy én sem mentem messzire. Az utolsó képsorokat a berlini olimpiáról készült film, és a Die Lunikoff Verschwörung „Frei Geboren”-je szolgáltatja. A szerkesztők mint már említettem bevágásokkal, kép a képben funkcióval, és több kameraállással színesítették az amúgy sem unalmas eseményt. Ezért mindent figyelembe véve profi kiadványként értékelem a FDV 2005-öt. 73 perc. Interaktív menü. Kiváló minőség. 20 Szám 71:24 perc

Excalibur – The Water, The Soil & The Sand

Excalibur – The Water, The Soil & The Sand (2001) A cseh Squadron utolsó előtti albuma. Valószínűleg nem fognak megsértődni az összehasonlításon, már csak azért sem, mert az angolok zenéjét nagyra tartom. A ’90-es években ismertek, valamint elismertek voltak, és ez a nagyon erősnek mondható nemzetközi mezőnyben (persze már maga a cseh színtér is elég komoly volt) igen jó ajánlólevél volt számomra. Ezt az is bizonyította, hogy rengeteg válogatásra kaptak felkérést. Én is egy ilyen közös lemezen hallottam őket először. Amit erre a hanghordozóra pakoltak, az talán a valaha volt legjobb pusztításuk. A 12 oldalas komor bookletben megismerkedhetünk a dalszövegekkel (Amik Big Ed tollából származnak, és az angol mellett csehül is szerepelnek benne.), elolvashatjuk a felajánlásokat (Ezek közül kiemelkedik, hogy a német Kreuzfeuer énekesének Jens Rahl-nak is ajánlottak dalt, ami a nem túl rózsás német-cseh kapcsolatok fényében megsüvegelendő.). A zúzós muzsikák közé sorolható be a csapat, de a dallamok sem állnak távol tőlük. Az egyetlen, amiért én nem tudtam igazán a szívembe zárni őket, az a legtöbbször károgós, rikácsolós, ének. Jobban meggyőztek volna, ha gyakrabban alkalmazzák a tisztább vokált. Igazán komplex, lehengerlő muzsika. De nem nekem való. 10 Szám 38:50 perc

Kraftschlag – Trotz Verbot Nicht Tot

Kraftschlag – Trotz Verbot Nicht Tot (1992) Egy legenda legendás albuma. Hihetetlenül sikeres debütálás a germán komáktól. Semmi üresjárat vagy tölteléknóta. Több mint húsz évvel a megjelenés után is népszerűnek mondható, az újoncok számára pedig kötelező anyag. A jelenlegi Rechtsrock birodalmat ilyen alapokra építették. Nem véletlen, hogy még ma is szilárdan áll. A témák ma már eléggé elcsépeltnek tűnnek, de akkoriban nem is ebben volt a bandák ereje. A kétoldalas sajtpapír, amibe csomagolták, ma már inkább mosolyt csal az ember arcára. De ezek az apróságok csakúgy, mint a Skrewdriver esetében nem lehetnek kizáró okok. Minden valamirevaló bőrfejűnek kell egy-két Kraftschlag lemezzel büszkélkednie. Mondjuk például ezzel. 10 Szám 26:40 perc

Dying Breed – Day Of Reckoning

Dying Breed – Day Of Reckoning (2000) Nem tudom kinek mennyire ismerős a zenekar neve, de talán segíthet egy kicsit, hogyha azt mondom; a következő lemezeken már H8Machine néven szerepeltek a fiúk. DB néven ez volt az egyetlen CD-jük, de ez megért egy újrakiadást is (Ezt boncolgatom most. Az eredeti csak 9 számos volt, és a borítón az ESA 4 DVD-n is felhasznált kép volt látható.). A névváltoztatás oka egyébként az volt, hogy ezen a néven futott egy rock/metál zenekar is. A mára már kultikusnak számító korongba nem igen lehet belekötni. 10 elsöprő erejű old school hardcore nótát tartalmaz, megspékelve egy Cro-Mags feldolgozással (Hard Times). Nagyon kellemes kis „stomping” muzsika. Nincs túlcifrázva, mint a mai új hullám képviselőinek alkotásai, de ez persze nem baj. Már-már tökéletes az, amit az amcsi hammerek prezentáltak nekünk. Igazi örökzöld. 11 Szám 29:07 perc