Hope For The Weak – The Underdogs Call

Hope For The Weak – The Underdogs Call (2011)

Arra a kérdésre, hogy melyik a kedvenc hatecore/metalcore zenekarom, nagyon nehéz választ adni. Mert ugyan elsősorban a new school vonalnak köszönhetően egy kicsit nyitottabb lettem erre a stílusra, de még mindig a RAC-ra esküszöm. Ennek az engedékenységnek a hatására azonban annyi zenekar került elérhető közelségbe, amit nagyon nehéz feldolgozni. Azt el sem tudom képzelni, hogy akinek ez a műfaj a kedvence hogyan bírja anyagilag. Még meg sem tudja az ember unni az éppen aktuális üdvöske éppen aktuális lemezét, máris jön egy újabb, amit kötelező beszerezni. Talán az egyik leghíresebb, erre a stílusra szakosodott kiadó az OPOS. A HFTW debütáló lemezét is ők jegyzik, és lehet, hogy furcsának tűnik, de jelen helyzetben egy elég régi bandáról beszélhetünk. Első megjelenésük a Hardcore Hoax United 3-as split-en volt az Inborn Hate, és a Path Of Resistance társaságában. Ez a német split számomra a feldolgozásai miatt marad emlékezetes (Mindegyik csapat ugyanis két feldolgozást is prezentált. A HFTW a Rocky filmekből ismert „Eye Of The Tiger”-t, illetve az REM valaha írt legjobb számát formálta át. Ezen kívül találunk még például Depeche Mode és The Cure átiratot is.). De ez még 2006-ban volt, és azóta a fiúk átmentek egy énekes váltáson is. A srácok mellesleg profi hatecore-t nyomnak a new school fajtából. Az OPOS meg szintén mellékesen egy 16 oldalas varázslatos bookletet adományozott hozzá. A témák (akár a szövegek, akár a booklet szempontjából) szintén a legújabb trendekhez igazodnak. Környezetvédelem, a demokrácia bukása, forradalom, stb. Amibe mégis bele lehet kötni, az az, hogy (nem csak ennél a zenekarnál, hanem szinte az összes hasonlónál) első ránézésre annyi közük van a nemzetiszocializmushoz, mint Király Lindának a magyar Himnuszhoz. Természetesen ez a „beszivárgós” technika egészen addig elfogadható, amíg meg tudjuk húzni a határt. Na de ne legyek már ennyire maradi! Kiemelkedő, színvonalas, és persze első osztályú kiadvány. Mi kell ennél több? 12 Szám 39:10 perc

Steelcapped Strength – Sons Of Glory

Steelcapped Strength – Sons Of Glory (2001)

A svédeket ismerve számítottam arra, hogy nem csak svédül fognak agitálni. Azt kell mondanom, nem tévedtem. Nem csak a banda neve, és az album címe angol, hanem a lemezen található 15 (az egyik rejtett bónusz) szám is. Ezek között árválkodik egy, amit még az analfabéta skandinávok is fognak érteni. Az „Islam” nem csak a nyelv miatt lóg ki a sorból. Ha valakinek ez a SS nóta nem tetszik, annak a többi sem fog. A „Back With A Bang” feldolgozást meg sem hallgattam, néha mégis olyan érzésem volt, mintha az angolokat hallanám. A hangzás, a szövegek (még ha elég sablonosak is), minden a Skrewdriver-t juttatta eszembe, de legalábbis nagyfokú angol hatást éreztem. A 4 oldalas bookletben egyébként maga Bisson (énekes, szólógitáros) támasztja alá hatalmas felfedezésemet. Hiába. Aki tud, az tud. Tehetségesek a srácok (az énekes mindenképp), de én maradok a jól bevált svéd csapatoknál, akik inkább vikingül nyomják. 16 Szám 39:07 perc

Proissenheads – Bruderkrieg

Proissenheads – Bruderkrieg (1999)

A hazai Vér és Becsület újság utolsó megjelent számában anno (2001 tavasz) már megjelent egy magyar nyelvű kritika a chemnitz-i srácok albumáról. Valami olyasmi volt benne nagy vonalakban, hogy a formációra érdemes odafigyelni, mert mindig megpróbálnak valami újat mutatni. Hát, nem ezért gyarapítottam vele a gyűjteményemet. Csak egy régi lemezt szerettem volna, és az ezzel járó kutatásnak végállomását ez az őskövület jelentette. Az énekes srác hangja mindenképpen egyedi, és újnak hatott. Legalábbis akkor. Ma már minden fénybenjáró tudja, hogy Uwe (vagy újabban Uwocaust) kezdeti szárnypróbálgatásait égették a Proissenheads lemezekbe. A 8 oldalas búklet meglehetősen durvára sikerült, pontosabban szólva gusztustalanra. A dalszövegek hátterét ugyanis szétlőtt fejű hullák díszítik. A muzsika rendben van, de sajnos a keverést sikerült elrontani, és a tény, hogy ez még nekem is feltűnt, az már tényleg gáz. A szövegekben átkalandoztak az angol nyelvterületre is, ami attól függetlenül, hogy én a német nyelvű RAC szerelmese vagyok, nem feltétlenül rossz. A frontember a mai napig aktív, és zenei fejlődésének köszönhetően népszerűnek nevezhető. Éppen ezért inkább a ’00-ás években megjelent lemezeit ajánlom, nálam azok sokkal magasabb szintet képviselnek. 11 Szám 34:23 perc

ISD Memorial in Racine, Wisconsin, USA 1994 DVD

Berserkr & Centurion & RaHoWa & Bound For Glory & No Remorse

Egy rendkívül híres, vagy talán a leghíresebb amerikai koncert videó, ami valaha napvilágot látott. Pár magyar kollégának köszönhetően már a ’90-es évek vége felé elérhető volt a Rockworldben VHS-en, amit én is a mai napig magaménak tudhatok. 2011-ben az NS88 Videos ugyanezt az anyagot adta ki, de új borítót kapott, és a piacon elvárt igényekhez megfelelően DVD-n. Természetesen menüt is kanyarítottak hozzá. A régi videó kazettám hátoldalán lévő ismertető annyira alapos, hogy a következőkben leginkább erre fogok hagyatkozni. Az egykori Midtown Bootboys tagokat is soraiban tudó Berserkr műsora leginkább a „The Voice Of Our Ancestors” lemezükre épül. Szereplésük alatt már elég jó a hangulat, aminek egyik haszonélvezője az őket követő wisconsin-i Centurion. Róluk talán sokaknak a 14 words című sláger juthat eszébe, ami nálam is nagy kedvenc volt, de amúgy nem voltak rám nagy hatással. A jelenlévőkre annál inkább, hiszen innen datálható a „stage diving” megjelenése. Ha már Resistance, akkor a tulaj is bekapcsolódik a buliba. Burdy a RaHoWa élén ismét lehengerlő, csak úgy, mint a „Declaration Of War”-ról ismerős dalok. Tiszteletük jeléül felcsendül a „Snow Fell” is. A Bound For Glory inkább a „Back With A Bang”-et választotta, de az ő fellépésük nem a saját dalok, és nem is e feldolgozás miatt maradt igazán emlékezetes. Feltűnik ugyanis Scott; a Fortress vokalistája, hogy az „I Hate Commie Scum”-mal tovább hergelje a már amúgy is őrjöngő tömeget. Főzenekarnak a szervezők a brit No Remorse-t hívták meg, akikről már rengeteg videót láttam, és mindig hozták a kötelezőt. Csak a szokásos formulákat tudnám velük kapcsolatban leírni, amitől most eltekintenék. Az egyetlen negatív dolog, Paulie látványos rágózása, ami nekem egy kicsit már „sztárallűrnek” tűnik. A nem mindennapi esemény lezárásaként az összes zenész csatlakozik Burnley-hez, hogy közösen adják elő a „Farewell Ian Stuart” elnevezésű emlékdalt. Ezen dal közben készültek az utolsó képkockák Joe Rowan-ról (Nordic Thunder), akit pár perccel később gyilkoltak meg egy közeli üzletben. Végezetül személyes összegzés helyett álljon itt egy idézet az egyik jelenlévőtől: „A fények és a hangzás professzionális, a zenekarok fantasztikusak voltak. Az egyetlen, aki hiányzott, az maga Ian Stuart volt.” 100 perc. Interaktív menü, jó VHS minőség

Raven’s Wing – Through The Looking Glass

Raven’s Wing – Through The Looking Glass (1997)

Scott (Fortress) ezúttal Aussie Nigel-lel (No Remorse, Broadsword, stb.) egyesítette erejét ebben a projectben. Vajon mi lehet az eredmény, ha összezárjuk a színtér egyik legjobb énekesét, a színtér egyik legjobb zeneszerzőjével? A válaszhoz nem kell nagy koponyának lenni. Az éneket (női vokállal), a hangszerelést, a hangzást mind a legmagasabb szinten kell keresnünk. Mainstream-szintű megmozdulás, amit sok szempontból máig nem sikerült felülmúlni. Volt már néhány egyéb színvonalas „szóló” próbálkozása a Fortress frontemberének, de vitathatatlanul ez a legjobb. 9 Szám 38:03 perc

Blitzkrieg – Das Letzte Bollwerk

Blitzkrieg – Das Letzte Bollwerk (2011)

A PC Records egyik utolsó 2011-es kiadványaként látta meg a napvilágot a chemnitz-i fiatalok harmadik albuma. Első figyelemre méltó szereplésük a Movement Records „German-British Terrrormachine” elnevezésű split sorozatán volt. A Warhammer-ről igazából nem lehet rosszat mondani, de a CD-t legtöbben a németek slágeréért (Götter Der Germanen) vásárolták meg. Azóta már eltelt több mint 10 év, és a banda még mindig töretlenül működik. A kiadó szokás szerint sokat fordított a külsőre. 20 oldalas professzionális booklet-et kanyarítottak a zenei anyag mellé. A külső nem fontos, szokták mondani, ami szerintem az egyik legnagyobb baromság, de természetesen a belső is rendkívül fontos. Ha ez a kettő együtt van, akkor beszélhetünk igényes alkotásról. A Blitzkrieg zenészei is rendesen odatették magukat, így elfogulatlanul azt kell mondanom, hogy a lemez minden tekintetben megközelíti a hibátlan státuszt. Én csak azért nem sorolom a kedvenceim közé, mert egész egyszerűen nem tetszik az énekes hangja. Az együtténeklős részek viszont mindenképp megsüvegelendők. Színvonalas anyag. 12 Szám 51:14 perc

Totenkopf Saints – Wake Up

Totenkopf Saints – Wake Up (2005)

Másodvonalbeli amerikai csapat egyetlen lemeze. A külalak eléggé gyengécske lett. Nem szokásom nagyon lehúzni korongokat, de nehéz pozitívan értékelni ezt a produkciót. A szövegek rendkívül sablonosak, a témák elcsépeltek. A zene dallamos, így hallgatható, de messze elmarad az élmezőnytől. Sajnos akárhogy is keresem a TS előnyeit, közepesnél nem jobbak a fiúk. Ez az egész megmozdulás ékes példája annak, hogy csak azért mert valaki amcsi, nem biztos, hogy jó zenész is. Felejthető anyag, annyi szent. 11 Szám 32:33