Message In Blood – Next Of Kin

Message In Blood – Next Of Kin (2010)

A zs….k igazi fővárosával jew york-kal kapcsolatban a sharp/afa/rash elnevezésű képződmények soha nem hagyják ki az alkalmat, hogy megjegyezzék, ezt a várost teljesen „boneheadmentesítették”, azaz megtisztították a náci skinheadektől. Ennek folyamatosan ellentmondanak az időről-időre megjelenő formációk (nemrégiben még KKK felvonulás is volt), amik aztán valószínűleg a barátságtalan környezetnek köszönhetően nem túl hosszú életűek. Azért ezek így is eléggé szúrják a tolerancia bajnokainak szemét, nem véletlen a folyamatos hajtóvadászat részükről. Jelenleg ide tartozik a Hatelordz vagy a most kivesézésre kerülő Message In Blood zenekar is, akik 500 darab digipackos lemezzel árasztották el a világot. De írdd, és mondd ezt a mennyiséget sem volt képes a jelenlegi NS piac elfogyasztani. 4 oldalas kis kiadvány, de a digipacknak köszönhetően még így is vásárlóbarát. A stílus klasszikus Hatecore profi szinten. Ezt onnan tudom, hogy New School hívő létemre elég sokszor visszatérek rá. Amit nem szeretek benne, az az, hogy túl rövid. De az évek folyamán már rájöttem, hogy Hatecore lemezek esetében ez nem hiba, hanem követelmény. 9 Szám 26:38 perc

New Years Revolution DVD

Blue Eyed Devils & Aggravated Assault & Max Resist & Bound For Glory & Squadron

A Resistance Records munkáit ismerve azt reméltem, hogy így újév közeledtével stílusosan egy jó kis újévi koncertet prezentálok lelkes olvasóimnak. Az, hogy ez nem jött össze, nem az én hibám. Magyarán nem mind arany, ami Resistance, de ezt a kritika végére remélhetőleg ti is belátjátok. A képek alapján amerikai viszonylatban a jelenlévők száma elfogadható, ami a fenti névsor alapján nem is csoda. A produkciót nem titkoltan a kamerás miatt ítélném feledésre. A röpke egy órának a nagy részét ugyanis a koncertterem előtti sörözős-vásárlós standoknál tölti. Ennek eredményeképpen láthatunk jókedvű, sörözős kopaszokat a világ minden tájáról, csak éppen a koncertet nem. Persze ez nem teljesen igaz. A Blue Eyed Devils ugyan lemaradt, de egy fél szám erejéig például láthatjuk az Aggravated Assault-ot. A Max Resist-től egy számnak, a BFG-től, és a Squadron-tól meg fejenként két-két dalnak örülhetünk. Hurrááá! De ne keseredjünk el! Az idő jelentős részében (mint már említettem) bámulhatunk iszogató-vásárló, karlengető rajongókat, akik láthatták azt, amit én nem. 5 nagyszerű skinhead zenekar közös fellépését. Ha valaki netán ajánlaná nektek ezt a borzalmat, sürgősen hívjátok ki rá a kockás autót, és adjatok rá egy muszájdzsekit! 63 perc. Menü, és színes borító van, de minek?

Kiborg – False Humanism

Kiborg – False Humanism (2007)

Ajándékba kaptam a CD-t egy távoli ismerősömtől, akinek Oroszországban élő nővére küldte azzal, hogy egy menő (!) helyi rock banda lemeze (Egy napos Helsinkiben való tartózkodásom óta, amikor is egy népszerű kikötői kocsmában vagy hússzor kellett végig hallgatnom a Mistreat „We’re Ready”-jét, ami mellé egy nemrég befutott finn halászhajó legénysége szolgáltatta az élő kórust, már nem könnyen lepődöm meg. A végén egyébként nem a megivott söröktől fájt a fejem.). Első találkozásom az orosz színtérrel a Kolovrat/Nahkampf közös split megjelenésének idejére tehető. Kicsit furcsálltam (német-orosz barátság?) a dolgot, de ez ékes bizonyítéka volt annak, hogy egyesek nagyon is komolyan gondolják ezt a nemzetközi NS összefogást. Az oroszokkal kapcsolatban az iszákos, primitív ázsiai szlávok képe élt bennem. Az évek során ez kicsit pozitív irányba tolódott, amit nagymértékben befolyásoltak a Kolovrat zenekar tagjainak általam is olvasott nyilatkozatai. Mégis Oroszhonból elsőként egy Kiborg Split CD tulajdonosa lettem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „Unite & Win”-re is csak a másik szereplő hovatartozása miatt ruháztam be. Innen tehát már valamennyire ismertem a drúgokat, illetve felületesen, de be tudtam határolni a stílusukat. A kislány a „rock” besorolásnál tévedett (bár a kezdetekben ez helyénvaló volt), de a többi megállapításával úgy, ahogy egyet tudok érteni. A Kiborg a Kolovrat után a legnépszerűbb orosz banda megítélésem szerint, és ha külön kategorizáljuk a stílusokat, akkor a kemény zene orosz trónjára mindenképp felülhetnek. A Kiborg ugyanis kemény, alternatív hatecore zenét játszik. Ami persze nem baj, ha az illetők jól csinálják. Márpedig a Kiborgos srácok jók, sőt nagyon-nagyon jók. A FH szorosan a Marginal albumokat követi, és félek bevallani, de ha nem lennék ennyire a „lágyabb” RAC híve, lehet, beszerezném azokat is. Az orosz nyelvű szövegek, és a 8 oldalas szűk booklet sem tántoríthatna el. 14 Szám 47:39 perc

Barbarians – Destino Al Walhalla

Barbarians – Destino Al Walhalla (2006)

Egy szimpatikus argentin zenekar bemutatkozó lemezét nehéz elfogultság nélkül elemezni. Én engedelmetekkel nem is erőlködnék feleslegesen. A 6 oldalas füzetke a dalszövegek mellett szinte csak képekből áll, amit egy picit furcsállok. Nem életbiztosítás Dél-Amerikában ilyen kiadványokon szerepelni. Ők tudják. Érthető okokból az ottani NS zenei színtér gyerekcipőben jár. Nemzetközi szinten nincsenek még nagy neveik, de azért tehetségeket már sikerült felmutatniuk. Ezek közé tartoznak a barbárok is. A zenéjüket néhol megspékelték egy kicsit keményebb metállal is, de azért nem estek ki a RAC kalapból. Ha egy kicsit rágyúrnak a dologra, még valami jó is kisülhet belőle. Még ennél az albumnál is jobb. Kíváncsian várom a folytatást. 11 Szám 35:26 perc

The Bully Boys – Best Of

The Bully Boys – Best Of 1984-1999 (1999)

Kicsit hülyén veszi ki magát, amikor egy zenekar első CD-je rögtön a „Best Of” címet kapja. Rengeteg szempontból tudnék párhuzamot vonni a magyar OI-KOR-ral, de inkább maradok a normál kritikánál. A 15 éves évfordulóra kiadott CD-re 13 nóta került. 15 év, 13 nóta. Ez nagyon karcsú gyerekek. A booklet 8 oldalán sem fogunk napokig rágódni. Itt azonban ki kell javítanom saját magamat. Ugyanis a 13 szám nem is olyan kevés. Illetve kevés, de nem úgy. Rengeteg időtálló szerzemény van közte, amiket – bár már lassan újabb 15 év telt el – még mindig nem sikerült megunni. Six Million More, Hammerskins, Hold Tight, és társaik. Nagyon közhely, de alapmű. A fedőképen látható Skinhead rajz sokaknak ismerős lehet, mivel később ezt a rajzot tették rá a Chemnitz-i kopaszok a saját zászlójukra. Vagy „vica versa”. 13 Szám 35:45 perc

Ian Stuart & Stigger – Patriotic Ballads DVD

August 8th 1992, Stuttgart, Germany

Ha valakihez eljutott az „Ellenállás Hangja” című kiadvány első része, és arra is vette a fáradtságot, hogy elolvassa benne az Andreas J. Voight-tal készült interjút, akkor annak nem mondok újat azzal, hogy ISD életének utolsó pár évében visszajáró vendég volt Baden-Württemberg tartomány fővárosában. A Patriotic Ballads néven futó DVD nevéből adódóan egy balladaszereplést örökített meg. Nem ez volt az első eset, hogy a Skrewdriver frontember és jobb keze ilyen jellegű fellépés miatt célozta meg Németországot, de tudtommal erről az egyről maradt fenn teljes hosszúságú videó. Tehát Ian kezében a mikrofon, Stiggerében a gitár, a többiekében meg a sör. Rengeteg ismert (ISD esetében nincs is ismeretlen) nóta akusztikus verzióját élvezhetjük, legyen szó akár Skrewdriver, ISD szóló, vagy Klansmen dalról. Elhangzik egy kiadatlan felvétel is (Bang Goes The Neighborhood), aminek stúdiófelvételére már nem kerülhetett sor. Különleges hangulatú koncert, de én személy szerint jobban szeretem, a vérbeli Skrewdriver fellépéseket, ahol a közönség tombol, és aktívan kiveszi a részét a buliból. Ez inkább nyugisabb pillanatokban okozhat kellemes kikapcsolódást. 133 perc. Interaktív menü. VHS minőség.

Violent Storm – Celtic Warrior

Violent Storm – Celtic Warrior (1992)

Valószínűleg a régi sulis brit RAC rajongóknak nem kell bemutatni ezt a zenekart. De mivel remélhetőleg nem csak ők olvassák ezt a blog-ot, mesélnék egy picit erről a bandáról. A Violent Storm a nyolcvanas évek vége felé alakult Cardiff-ban (Wales). Vannak kifejezetten „unalmas” formációk, és vannak olyanok, akiknek az élete kalandregényekbe illik. A VS sztoriját leginkább egy életszagú tragédiaként lehetne aposztrofálni. A wales-i fiúk működésének első kézzel fogható eredménye egy 3 számos Rebelles Européens kiadvány volt 1990-ben. Ez a „Land Of My Fathers” címet viselte, és ezen kívül még a „Combat The Nation”-t, és a „Mad World”-öt tartalmazta (Ezek sajnos később nem kaptak helyet a debütáló lemezen.). A 16 dalt tartalmazó bemutatkozó korong valamivel később, ’92-ben jelent meg (4 oldalas booklet). Annyira tipikusan a brit hagyományokat követték zeneileg, hogy meg sem próbálom jobban kivesézni. Aki szereti ezt a vonalat, az előbb-utóbb találkozni fog vele, aki meg nem, az maximum a támogatói jelleg miatt tartja majd megvételre érdemesnek. Mivel ez az album időközben támogatói lemezzé vált. Az elhunyt tagok családjainak megsegítésére. A srácok ugyanis egy spanyol fesztiválra tartottak (’92 március 13-án, pénteken), amikor is autóbalesetet szenvedtek. Az egyetlen túlélő Billy volt, aki később megalapította a Celtic Warrior-t. Ez a hivatalos verzió. Aztán van itt egy másik verzió is, amit számomra érthetetlen módon sokkal kevesebben fogadnak el. A C18 hirdeti azt, hogy ez a „baleset” a brit titkosszolgálat műve volt, és a főpróbája volt a körülbelül egy évvel későbbi ISD gyilkosságnak. Ugyanis a brit titkosszolgálat előszeretettel alkalmazza az „autóbaleseteket” célpontjai likvidálására (példaként szokták felhozni erre Lady Diana halálának gyanús körülményeit). A másik, hogy kísértetiesen hasonló volt a két eset. Minden kétséget kizáró bizonyítékot valószínűleg soha nem fogunk találni. Ez szerintem nem is szükséges. Azokat, akik mosolyognak ezeken az „összeesküvés elmélet”-eken, nagyon sajnálom, mert hihetetlen meglepetésekben lesz még részük. Azokat, akik csak azért nem fogadják el ezt a feltevést, mert az ötletgazdák C18-asok, szintén sajnálom. Ian ’91-ben azt mondta; Meg kell ölnötök, hogy megállítsatok. ’93-ban a hatalom válasza világos volt, de Ian hála Istennek bizonyos szempontból tévedett. Megölték, de azt, amit a fiatalok körében elindított, máig nem sikerült megállítani. Ha pedig így megy tovább, nemsokára a hatalom is megkapja a mi válaszunkat. Violent Storm RIP. Az újrakiadásra ’95-ben került sor, de azért a szemfülesek számára még fellelhető egy-két példány az eredetiből is. 16 Szám 47:05 perc

Preserve White Aryans – Eyes Wide Shut

Preserve White Aryans – Eyes Wide Shut (2011)

Az album címe megegyezik Stanley Kubrick 1999-es „alkotásával”. A „Tágra zárt szemek” elnevezésű borzalomról van szó. Nem tudom igazából miért így nevezték el a srácok az új lemezt, de a borítóval rátapintottak a lényegre. Igen Kubrick úr is az. Illetve hál’ Istennek csak volt. Ugyanis ez a beteg felfogású filmrendező évekkel ezelőtt elhunyt. Ha valakinek van gyomra hozzá, nyugodtan nézze meg a mozit, bár én nem ajánlom. Az erkölcstelenség olyan mélységeit tárja elénk ez a –természetesen- hollywood-i förtelem, amit még ettől a világhódító bandától is csak ritkán kapunk ilyen nyíltan a pofánkba. Az úriember neve egyébként sokaknak ismerős lehet. Ő volt az ugyanis, aki Antony Burgess „Clockwork Orange”-ét (Mechanikus narancs, vagy Gépnarancs) filmre vitte. Persze a mű leglényegesebb részét (az utolsó fejezetről beszélek), ami a tanulságokat tartalmazza, Kubrick úr (állítólag a szerző egyetértésével, ami számomra érthetetlen) elegánsan kihagyta a moziból. Így természetesen a mondanivaló teljesen megváltozott. Nem meglepő, már mindenki megszokhatta ezeket a ferdítéseket a planéta jelenlegi uraitól. Sokkal szomorúbb az, hogy az NS kopaszok nagy része is azonosulni próbál a muvival, anélkül, hogy a mű legfontosabb tételével tisztába lenne. Pedig nem olyan nagy dolog elolvasni egy könyvet (vagy inkább füzetkét, mivel ha jól emlékszem nincs 100 oldalas az egész). Higgyétek el, sikerülni fog. Visszakanyarodva az észt srácok kiadványához, elemezgetném egy picit. A booklet 16 oldalas, a stílus dallamos rock, mindez angol nyelven. Az utóbbi lemezeik nem jöttek be annyira, és igaz, hogy ez sem vett le teljesen a lábamról, de finoman szólva nem egy sablon RAC lemezről van szó. Energikus WP Rock ’N’ Roll európai stílusban. Unalmasabb részekkel csak ritkán találkoztam, de azok sem voltak vészesek. Ha kívül-belül vizsgálom a korongot, akkor talán egy kicsit félve, de be merem vállalni, hogy ez az eddigi legjobb lemezük. Nos kedves PWA rajongó, Isten hozott a pokolban! 12 Szám 37:17 perc

Chauves Pourris – De Censuré Á Vaterland

Chauves Pourris – De Censuré Á Vaterland (2000)

A dupla CD-n megtaláljuk a banda összes szerzeményét. Az elsőn a „Censuré” EP (2 szám), a Debout válogatás negyedik részén található 3 szám, valamint a „Jusqu’Á La Mort” LP (11 szám) dalait találjuk. A másodikon egyedül árválkodik a „Vaterland” LP 10 nótája. A meglehetősen szegényes fekete-fehér 8 oldalas booklet tartalmaz 5 dalszöveget, pár képet, és egy rövid életrajzot. Ebből megtudhatjuk, hogy a háromtagú formáció (egy hölgy is volt a zenekarban) ’86-ban alakult, és kb. ’93-ig volt aktív, de sajnos nagyon összecsapottnak tűnik az egész kivitelezés. A zenei rész némileg kárpótol minket, de ennek a csapatnak sajnos az volt a szerencsétlensége, hogy olyan bandákkal működtek párhuzamosan, mint a Skinkorps, a Legion 88 vagy mondjuk a Bunker 84. Nem rosszak, de a többiek lepipálták őket. Én ennek ellenére örültem, amikor megérkezett hozzám az anyag, de a meglehetősen rosszul kivitelezett műanyag toknak, és egy ugyanilyen jelzővel rendelkező mozdulatomnak köszönhetően az egyik CD szépen eltört. Így a CD mozgatását csak óvatosan, a hallgatást meg csak a nagy elődök ismeretében javaslom. 16 Szám 47:11 perc + 10 Szám 36:12 perc

Nordic Fest 2005 DVD

Totenkopf Saints & Cradle Song & Faceless Enemy & Those Opposed & Patriots Call & Teardown*

Az elmúlt évek kevésbé sikeres fesztiváljai után a szervezők erősítettek egy picit, és megpróbáltak egy olyan impozáns szereplőgárdát összecsődíteni, akik méltán vonzzák a közönséget (legalábbis az USÁ-ban). A másodvonalbeli csapatok mellett persze az igazi mágnes a Those Opposed és a Teardown. A főmenü nem, viszont az almenük interaktívak. Beszédek, bandák, illetve egy extra anyag vár a kritikámra. Az első opciótól a múlt tapasztalatai alapján egy picit féltem. 4 beszéd (WCOTC, Eastern Front, Vinlanders, NSM) szűk harminc percben, de ennek nagy részét az Eastern Front aktivistája vállalta magára. Átfutva meggyőzőbbek, mint amit az eddigi DVD-ken láttam, és ha majd lesz egy kis türelmem, végig is nézem őket. Most inkább továbblépek arra a részre, ami miatt végül is megvettem a filmet. A „halálfejes szentek”-et (27 perc) alkotó fiatalokat sajnos teljes mértékben a középszerűség jellemzi. Nem kicsit unalmas a muzsikájuk, de háttérzenének kiváló sörözgetés mellé például. Néhányan már most táncra perdülnek, de messze nem olyan sokan, hogy érdemes lenne tovább elemeznem a produkciót. A Cradle Song-ot (25 perc) már ismerjük a többi lemezről is. Nem csoda, hiszen ők az IKA saját skinhead zenekara. Évről-évre jobbak a fiúk, és ezt rajtam kívül a közönség is észrevette. Komolyan mondom, ha végre-valahára megjelenne a lemezük, megvenném, mert nagyon kíváncsi vagyok, mire lennének képesek a stúdióban. Sötétedés után a Faceless Enemy (10 perc) visszarántja a bulit a monotonitásba. Ez egy TS project, de annyira nincs különbség köztük és az anyazenekar között, hogy ismét tovább kell lépnem, ha nem akarom még egyszer leírni ugyanazt, amit pár sorral feljebb. A rövidéletű pennsylvania-i hatecore formáció története során egy lemezt tett le az asztalra. A régi sulit képviselik, de sajnos nem a legjobban. A potenciál végig érződik, de egy kicsit komolyabban kellett volna készülniük az estére, ha el akartak kápráztatni. Ez nem került volna nagy erőfeszítésbe, hiszen eddig így is ők voltak a legjobbak. A TO viszonylag hosszú (42 perc) fellépése után a Patriots Call-nál (27 perc) erős színvonalesésre számítottam, ennek ellenére egy elég jó kis anyagot adtak le. Első (ISD –nek/-ról írt) daluk pedig messze kimagaslott a repertoárból. Igaz, a dallamos RAC és a Hatecore összehasonlítása kicsit nehézkes, de az est legjobbjai között vannak ők is. Na, és ki még? Nem sok választási lehetőség maradt. A Biblia azt mondja; „Az utolsókból lesznek az elsők.” Az ilyen több csapatos buliknál ez pont fordítva van. Az elsőkből lesznek az utolsók. Nem meglepő tehát, hogy a szervezők a végére rakták a Teardown-t (21 perc). A NSHC-nél sokan nem szeretik (én sem), hogy a zenészek kinézete megegyezik a ballib trendekével. Itt erről szó sincs. Ezeket a hentes skinhead-eket nehéz lenne összekeverni például az Agnostic Front kipás hardcore fanatikusaival. A Nordic Fest-hez méltó, együttesekben gazdag kiadvány. A ’00-ás évek egyik legnagyobb amcsi rendezvénye. Ha belevesszük azt is, hogy a Razor’s Edge, Chingford Attack, és a The Blackshirts is fellépett, akkor pedig ez volt az egyik legnagyobb C18 majális az USA történelmében. * A Thurisaz csak a borítón szerepel, a felvételen nem. 182 perc. Interaktív menü, VHS minőség.

Die Aristokraken – Nonkonforme Noten

Die Aristokraken – Nonkonforme Noten (2008)

Nem értem az embereket. Az elmúlt két évtizedben az NS zenei színtér mérete hihetetlen mértékben megnőtt. Mára már nincs olyan zenei stílus, amit ne fertőzött volna meg az NS világnézet. Még NS Rap is van, ami szerintem mondjuk a legalja, de hát kinek a pap, kinek a ...ggerzene. Ennek ellenére nagyon sok olyan aktivista van, aki a mai napig a másik oldal zenekarait hallgatja, és azokat nevezi meg, mint kedvenceit. Az Aristokraken személyében egy a Die Toten Hosen-hez hasonló zenekart üdvözölhetünk. A hasonlóság kimerül a zenében, és az énekes hangjában. De míg Németországban a szakadtak vezette DTH kultikusnak számít, és a nihilizmust tűzte zászlajára, addig a DA a mi sorainkat erősíti. Nem az én zenei világom ez. Meghallgatom, mert valójában nem rossz, de nem értem, miért vannak a németek ennyire elájulva tőle (ezt mindkét zenekarra értem). Mégis örülök neki. Örülök, mert ez is egyfajta alternatíva a sok PC (itt természetesen nem a Records-ra gondolok) kiadvánnyal szemben. Nem csak a balosok tudnak jó punk zenét csinálni. 16 oldalas, színvonalas booklet. 14 Szám 39:16 perc

Guarda De Honra – Vento Do Norte

Guarda De Honra – Vento Do Norte (2006)

A 8 oldalas bookletből kiderül, hogy a CD-n szereplő 11 számból 5 angolul hangzik el, 5 pedig az anyanyelvükön. Az intróban csak a halak énekét élvezhetjük. A latin érzéshez hozzájárul a fiatal hölgy a gitárnál, bár ez nem egy OI! zenekar Itáliából, hanem egy RAC csapat Portugáliából. Feljátszottak egy Skrewdriver dalt is (Our Pride Is Our Loyalty), de a B&H kötödés e nélkül is elég egyértelmű. Az átlagosnál jobb RAC lemez. 11 Szám 37:54 perc

RaHoWa – Cult Of The Holy War

RaHoWa – Cult Of The Holy War (1995)

Előbb-utóbb mindenképpen sort akartam keríteni egy RaHoWa lemezkritikára. Végül a második lemez mellett döntöttem. Hogy miért a második mellett? Csak. (Na, jó. Ezen van a kedvencem, a „Last Battalion”.) Ezen a korongon erőteljes gót metál hatások érezhetőek. Bármi legyen is az. De a profi kritikusok ezt írták több helyen, úgyhogy higgyük el nekik, hogy így van. Ezenkívül igen jó kritikákat kapott polkorrekt helyekről is, amire a Skrewdriver óta nem volt példa. A mai napig népszerű lemez. Sajnos a beszerzése igen körülményes, de a mai előadók feldolgozásai nem engedik, hogy feledésbe merüljön a banda munkája. A legtöbbet feldolgozott dal az „Ode To A Dying People” (ennek is, meg a többi nótának is megtaláljuk a szövegét a bookletben), amit 2007-ben Burdi is újra felvett multikulti zenekarával a Novacosm-mal. Biztos vannak olyanok, akiknek a mai napig a kedvencei közé tartozik a banda, és még több azoknak a száma, akikre valamilyen hatással volt Burdi életének ezen szakasza. Szerintem mindenkinek meg kell ismernie ezt a lemezt, bandát, és nem utolsósorban Burdi történetét. Ha másért nem, azért, hogy véleményt alkothasson róla. 13 Szám 62:39 perc

Pluton Svea & Storm – Live In Göteborg ’95 DVD

Storm, Pluton Svea, True Blood & SS-Totenkopf - Live in Göteborg, Sweden 15.04.1995

Régi videó, így talán nem meglepő a gyenge, fekete-fehér borító, illetve a menü hiánya. A pár perces bevezetőben találunk egy tartalomjegyzéket is. Ez nagy segítség, mivel így nem kell nekem számolgatni, melyik zenekar, hány percig koptatta a színpadot. Tehát; SS-Totenkopf 25 perc, True Blood 20 perc, Pluton Svea 35 perc, Storm 15 perc, Band Mix 30 perc. A helyszín kiválasztása csupán annyi magyarázatra szorul, hogy Göteborg-ot nevezik Svédország Skinhead fővárosának. Cseppet sem furcsa, hogy itt sokkal nagyobb a közbiztonság, mint például Malmö-ben, ahol el se kell mondanom kik élnek többségben. A hatperces bevezető a különböző címekkel kicsit unalmas, viszont érthető, mivel ismerve az embereket ha a végére raknák, a kutya nem nézné meg. A koncertre még mindig várni kell, mert pár percben bemutatják azt is, hogyan jutnak el a fiatalok a találkozóponttól a helyszínig. Ha már úgyis együtt van a pár száz fős tömeg, előkapnak pár zászlót, és rendeznek egy spontán felvonulást is. Az utcák eközben teljesen üresek, ami azt sugallja, hogy Göteborg valójában halott város, és az igazi neve Silent Hill. A műsort a már korábban használt zászlók egyike előtt kezdi a Totenkopf. Nevük hallatán mindig az „Orderen Kommer” jut eszembe, amit most is becsülettel lenyomnak. A True Blood-ról igazából semmit nem tudok. Fellépésük alatt kicsit leül a hangulat. Nekem se jött be igazán, amit csináltak. A Pluton Sveá-nak ismerősebben cseng a neve, az énekest is láttam már valahol, és a dalaik is sokkal meggyőzőbbek. Itt az ugrabugrálás miatt már a Security-re is szükség van a színpad előtt, aminek nagyon örültem, mert a TB műsora alatt a terem egy nyugdíjas klubdélután szintjére süllyedt. Visszatér a színpadra a Totenkopf, és jön a már emlegetett Band Mix. Játszanak klasszikusokat (pl.: Sweet Home Alabama), van össznépi éneklés, és az egyik számba Jens (Kraftschlag) is besegít. A Storm sajnos kimaradt. Átlagos koncert, ami jól bemutatja a svéd „mozgalom” krémjét. Nem kell igazából nyitottnak lenni rá, mert (egy-két rész kivételével) nagyon populáris anyagot kapunk a pénzünkért. A Storm hiánya az egyetlen, ami nagyon furcsa egy „Storm” DVD-nél. 145 perc. Élvezhető VHS.