Legion 88 – Best Of

Legion 88 – Best Of (1998)

Nem olyan régen a Jászai Mari tér környékén sétálgattam. Mivel magam a belváros posványában nőttem fel, megtanultam értékelni a külső kerületek kertvárosi hangulatát. Az ott található már-már falusias hangulat jobban simul a kihalóban lévő fehér ember életmódjához. A kabbala bolt kirakatában lévő rugdalózó (a felirat rajta; „Jólétet akarok!” volt) láttán rögtön a „mit keresek én itt?” érzés kerített hatalmába. Rohantam haza a zsivajtól mentes külvárosba, és közben legyőzve a körülöttem pusztító agymosás napi hatását, újra ráébredtem, hogy nem én vagyok rossz helyen, hanem az említett bolt „rajongói”. Hazaérve a postaládámba beletúrva némi megkönnyebbülést éreztem, amikor megtaláltam az értesítőt az éppen aktuális CD csomag megérkezéséről. A CD-ket pakolgatva először a Bully Boys második lemeze került a kezembe. A cím szerint a fehér kölyök harcolni fog, és a nyakamat teszem rá, hogy nem a jólétért, hanem a 14 szóért. Végül úgy döntöttem, hogy nem ennek, hanem egy régebbi szerzeménynek; a Legion 88 „Best Of ”-jének csinálok egy kis „reklámot”. Először is elmondanám, hogy ez NEM egy „Best Of”. Mindannyiunk kedvence például a „Thule” hiányzik. Aztán a végére feltettek két demónótát, és nyolc koncertfelvételt is. Ezek egyáltalán nem jellemzőek az ilyen típusú kiadványokra. Az első 15 nóta mondjuk belefér ebbe a titulusba, de én itt is más dalokat szerepeltettem volna. A booklet meg sajnos méltatlan a tartalomhoz. No Women, No Cry? Ez nagyon morbid volt srácok. 25 Szám 66:31 perc

Sturmwehr – Donnergott

Sturmwehr – Donnergott (1996)

Egyik első CD-m volt a RockNord gondozásában megjelent Destiny Rock válogatáslemez második része. Ennek elején két Sturmwehr ballada volt, aminek hatására végül is beszereztem a „Donnergott”-ot. Ez szintén a Rock Nord-nál jött ki, akik egy széthajtható 8 oldalas CD füzet mellett döntöttek. A Sturmwehr egy nagyon termékeny csapat. Sok albummal, project bandákkal, szólólemezekkel. Mesterien nyomják a dallamos, energikus RAC-t. Nem tudom, hogy ez az album kiemelkedik-e valamivel a többi közül, mivel a lemezeiknek csak a töredékével találkoztam. Nem alap, még csak klasszikusnak sem nevezném. Kellemes, „jó a fülnek” zene. Ennél szerintem néha nem is kell több. Egy-két lemezükre mindenkinek ajánlott beruházni. Kivéve persze a német RAC rajongókat. Nekik kötelező. 14 Szám 59:17 perc

Downright Hateful – Downright Hateful

Downright Hateful – Downright Hateful (2005)

Amikor a Panzerfaustnál kirobbant a botrány, a kollegák megpróbálták meggyőzni Anthony-t (Ő volt a félig mexikói, thaiföldi szexturista tulaj.), hogy szép csendben tűnjön el a szintérről. Nem fogadta meg ezt a tanácsot, és így az egész kiadót magával rántotta. Az egykori munkatársak azonban nem adták fel, és Byron-nal az élen létrehozták a Free Your Mind Productions-t. Mind az elindulásnál, mind a nem túl hosszú működésük alatt sokat segítettek nekik a Hammerskinek. Ennek egyik bizonyítéka ez a CD, aminél kivételesen egy zenekar tett szívességet egy kiadónak, és nem fordítva. Mivel ez egy H8Machine project, és talán bizton mondhatom, hogy nevesebb céget is találtak volna a kiadáshoz. Elég egyszerű RAC-ot játszik a zenekar, természetesen felismerhetően amerikai stílusban. A szövegek nem lettek túlbonyolítva, ahogy a 8 oldalas kis booklet sem. A lemezre az átlagos szó tökéletesen illik. Hallgatható, és biztos vagyok benne, hogy kellemes perceket okozhat mindenkinek, aki áldoz rá, és beszerzi. De csak az amerikaiaknál annyi első osztályú banda zenél, akiknek lemezeivel ez a CD sajnos nem veheti fel a versenyt, hogy világviszonylatban szinte különösebb visszhang nélkül jelent meg az album. Mondhatnám, hogy kezdetnek nem rossz, és ha javulnak a srácok, ígéretes jövő előtt állnak, bla, bla, bla. A tény azonban az, hogy már 2012-öt írunk, és ez idáig a DH még nem tett további lépéseket azért, hogy elhagyja az egylemezes formációk táborát. 14 Szám 41:25 perc

Brutal Attack – Live In Deutschland DVD

Brutal Attack – Live In Deutschland

A PC Records videó kiadványait nem ismerem túlságosan, de a lemezeikben eddig még nem sikerült csalódnom. A digipackos DVD kialakítás itt is professzionalizmusra enged következtetni. Annak ellenére, hogy booklet nincs. Az interaktív menüben találunk számonkénti jelenetválasztást is, ami mondanám, hogy ma már kötelező, mégis találkoztam már olyan lemezzel, aminek értékét jelentősen csökkentette a szememben ennek hiánya. A tartalmat illetően két koncert(részlet)et pakoltak fel a DVD-re. Elsőként szerepel a 2010-es DS Pressefest-ről 15 dal, majd második lehetőségként (a tokon bónuszként jelölve) a 3. Sachsentag-ról 9 nóta. Ez 24 nóta, ami alapján a terjedelemmel nem lesznek gondok. Nem kell hozzá sok, hogy megállapítsuk, a minőséggel sem. Több kamerás felvételek, meglepően jó minőségben. Kettő közül nekem inkább az utóbbi az, ami elnyerte a tetszésemet, mivel ez egy nappali fellépés volt, és közönségből is többet látni, még akkor is, ha a germánok néha eléggé inaktívak voltak. A repertoár ismerős lehet, hiszen a fiúk nem nagyon változtattak. Amire azt kell, mondjam, jól tették. Mi a francnak kéne hozzányúlni valamihez, ami ennyi embernek elnyerte a tetszését? Összességében nem tudok igazán belekötni (pedig higgyétek el, megpróbáltam). Apróbb hibák persze vannak, de ezek felderítését rábízom a kedves vásárlókra. Egyetlen szívfájdalmam, hogy a mai DVD piacon sajnos nem beszélhetünk olyan áradatról, mint a hanghordozók esetében. És akkor még enyhén fogalmaztam. Sajnos nagyon nagy pangás van. Az a néhány, ami megjelenik viszont hála az égnek elég színvonalas. Nem valószínű, hogy ez lesz a kedvenc koncertfilmem, de attól még meglátogatja majd néha a lejátszómat. Ha valaki azonban olyan csillagzat alatt született, hogy rajongással tekint, vagy legalább is szereti Mr. McLellan munkásságát, annak muszáj behatóbban tanulmányoznia ezt a minden tekintetben elragadó filmet. 84 Perc. Interaktív menü, DVD minőség.

Nemesis – The Forgotten Soldier

Nemesis – The Forgotten Soldier (2002)

Skócia egyik legismertebb skinhead zenekara a mai napig a Nemesis. A debütálás jól sikerült, és ezt most tényleg komolyan mondom. A legtöbb brit bandának már annyi elég a sikerhez, hogy britek. A Nemesis-es fiúk viszont tényleg odatették magukat. Olyannyira, hogy a Resistance leszerződtette őket egy albumra, ami a „The Forgotten Soldier” címet kapta. A dallamos RAC, amiben tényleg otthon vannak továbbra is gyűjtögetheti a híveket a zenekarnak. Mondom ezt annak ellenére, hogy az „It Was For Scotland” sokkal jobban bejött. A borító is tetszetősebb volt (még akkor is, ha ez 16 oldalas), és a dalok is jobban megfogtak. A jelenlegi helyzetben a rajongóknak azt tudom ajánlani, vegyék meg ezt is, mert legnagyobb bánatomra úgy néz ki, a címben is megemlített feledékenység ragadós, mivel a srácok 2002 óta elfelejtettek új lemezt kiadni. 13 Szám 47:34 perc

Iron Youth – Durch Das Volk, Mit Dem Volk, Für Das Volk

Iron Youth – Durch Das Volk, Mit Dem Volk, Für Das Volk (1998)

Mikor ez a lemez megjelent még fogalmam sem volt róla, hogy léteznek Görögországban NS gondolkodású emberek, nemhogy NS zenekarok. Az Internet hajnalán az egyetlen kapcsolatot az NS újságok jelentették nekem a külfölddel. Nem voltak internetes boltok, baromi nehéz volt külföldi CD-khez jutni. Amik meg elérhetőek voltak, azokat drágán árulták (még így mai viszonylatban is). Gyér volt a választék, és borsosak az árak. Ezeket a dolgokat csak azért mondom el, mert egy kicsit mindig bennem van a félsz, hogy visszatérnek azok az idők. Az Iron Youth bemutatkozó lemeze minden szempontból nagy durranás volt. Eladásban elérte a 8 ezres példányszámot, és egy Resistance Records-os szerződéshez jutatta az előadókat. Ha a lemezt végighallgatjuk, nem maradnak kétségeink. Ez tényleg egy nagyon jó kis csapat nagyon jó kis metál albuma. Mégis van egy olyan hibája, amibe szívesen kötök bele. Nem látom azt, hogy ezek a srácok görögök. Ha leszámítjuk az egyik fotón látható görög nemzeti szimbólumot (12 oldalas, dalszöveges, képes booklet), semmi nem utal a nemzeti hovatartozásra. A dalok angol nyelvűek, a képeken nagyrészt német NS harcosokat látni. Ettől a hibától azonban el kell tekintenünk, mert sajnos azt kell mondjam, ez is hozzájárult a sikerhez. Évek óta beszerezhetetlen, úgyhogy csapjatok le rá, ha a közeletekbe kerül! 10 Szám 35:06 perc

Angry Aryans – Racially Motivated Violence

Angry Aryans – Racially Motivated Violence (1999)

Sokszor hallani a médiában a színes elkövetők kapcsán, hogy mindenféle kitalált mesével próbálják enyhíteni az egyébként komoly bűncselekmény súlyát. A leggyakrabban hangoztatott érv füstösék mellett mindig a „nehéz gyerekkora volt”. Nos ha valaki, akkor az AA énekese tudna mit mesélni a nehéz gyerekkorról. Ő ugyanis Detroitban nőtt fel, de nem a fehérek lakta városrészben, hanem a Downtown-nak nevezett gettóban, aminek a város a rossz hírnevét köszönheti. Egy interjúban elmesélte, miként vadásztak rá, és a hozzá hasonló fehér kissrácokra a felfegyverkezett néger rablóbandák. Itt a félreértések elkerülése miatt újra el kell mondanom, hogy senki ne gondoljon semmiféle rasszizmusra, fajgyűlöletre! Hiszen mindenki tudja, hogy kirekesztő csak fehér lehet, míg a színesbőrű akkor is csak áldozat, ha nagyüzemben gyilkolja a környezetében élőket. Nos, tehát ennek a nem túl vidám ténynek is köszönhető, hogy létrejött anno egy néger telep közepén a kor egyik legszókimondóbb, és legnépszerűbb NS Hatecore zenekara. A szövegekben az „ami szívemen, a számon” jelszó érvényesül. A hátterüket ismerve pedig teljesen hiteles a dolog (Nem mint akkor, amikor pár tini hülyegyerek próbálja minél közönségesebb szövegekkel ellensúlyozni zenei hiányosságát.). A RMV eredetileg ’99-ben jelent meg, de én most a 2002-es Resistance-es újrakiadást tartom a kezemben. 8 oldalas, meglehetősen randa booklet. A dalszövegek, képek sem javítanak az összképen. Vannak számok a „Race Mixing Is Treason” és a „Death Notices” demókról, de ezeken kívül is lesznek ismerősök. A fiúk WCOTC (World Church Of The Creator) pólóban pózolnak a belső fotón, tehát igazából „a fajom a vallásom” elvet követik. Ennek kicsit ellentmond a sátánt (?) ábrázoló korong. Nem szeretném, ha bárki is primitívnek tartaná ezeket a srácokat akár a szövegek, akár a „vallási” beállítottságuk miatt. Ők voltak ugyanis az első olyan zenekar, akik kijelentették, hogy nem hajlandóak többet élőben fellépni, mivel semmi értelmét nem látják annak, hogy hullarészeg, „zighejlező” kopaszokat szórakoztassanak. Mindezt egy olyan korban, amikor Straight Edge hívőket még mutatóban se nagyon lehetett találni az NS színtéren. 16 Szám 26:10 perc