skip to main |
skip to sidebar
Landser - Best Of (2001)
A nagy nevek számára már szinte kötelező időről-időre kiadni egy-egy válogatást a legjobb dalaikból. Ennek a követelménynek próbált eleget tenni jelen esetben a Landser is. 20 dal az első három albumról (Das Reich Kommt Wieder, Republik Der Strolche, és Rock Gegen Oben) és az "Arisches Kind". Mindez a szokásos fekete-fehér tálalásban egy 4 oldalas booklettel. Nem igazán értek egyet a kiválasztással. Igaz, hogy a Landser esetében nem igazán beszélhetünk gyenge dalokról, mégis úgy érzem, hogy elég sok sláger lemaradt, és helyettük olyan szerzemények is szerepelnek, amik a banda esetében a „nem a legjobb” kategóriába tartoznak. Emellett én inkább a különböző válogatásokon kiadott számokat erőltettem volna (mint pl. az itt szereplő Arisches Kind), már csak azért is, hogy szerencsétlen gyűjtőknek ne kelljen csak azért az egy-két nótáért megvenni ezeket. Persze a gyűjtők ennek ellenére úgyis beszerzik majd, a többiek, meg akkor is csak letöltenék, ha ráadásként egy tigristankot kapnának mellé.
21 Szám 64:33 perc
Skinhead Army 4
A sorozat negyedik része ismét színes ruhát kapott, de a borító szerves részét (és a menü hátterét) egy ismert, és már rengetegszer felhasznált fekete-fehér kép képezi. Ezen egy munkától megfáradt fekete fiatalembert táncol körbe a helyi néptáncegyüttes. A hátoldalon lévő infók értéke szinte nulla (se műsoridő, se tartalom), csak pár kép többek között az Ainaskin csapatáról. Ellentétben az előzőekkel, itt már van menü. Igaz nem interaktív, de van a "Play Movie" mellett jelenetválasztás is, és így legalább nem kell percekig tekergetni, ha valaki esetleg nem tudná egy huzamban végignézni. A jelenetválasztós rész interaktív, zenei aláfestéssel.
A 6 részre bontható összeállítás egy német B&H C18 tévériporttal kezdődik, de előtte még egy huligán ajánlót végig kell néznünk. A felvétel német nyelvű, és a spiegel TV készítette, akiktől személy szerint legalább annyira undorodom, mint az rtl-től (Gyakorlatilag a fő tevékenységük nem áll másból, mint hogy a bűnős jelzőt aggatják a német népre, és sokszor az egész német nép nevében nyilatkoznak, mennyire szégyellik magukat a világháború miatt. Mondanom sem kell, kb. annyi német dolgozik náluk ahány angol a Searchlight-nál). Sok duma, de szokás szerint kevés információ. Egyetlen előnye - csakúgy mint majd a francia-svájci filmnél, hogy jó felvételeket láthatunk a szervezet tagjairól, illetve pár hasznos internetes oldalt is megemlítenek (pl.: Redwatch). Bő negyedórás hazudozás és pánikkeltés után üdítően hat a No Remorse "Deutschland" című számára készített videóklip.A nem túl nagy kreativitást sugalló "White Terror" cím egy svájci dokumentumfilmet takar, ami egy helyi gyilkosságból kiindulva mutatja be a nemzetközi "náci" hálózatot. Svájc, Svédország, Németország (Itt a kedvencem az, amikor egy antifa kiadó azon szomorkodik, hogy senki nem veszi a polkorrekt OI! lemezeit, míg a náci CD-k elég jól fogynak.), USA (Itt meg azt nem értem, miért van az, hogy az összes antifa szervezet vezetője zs..... ?), Oroszország (A kérdésem ugyanaz, mint az USÁ-nál.). A másfél órás film többféle nyelven fut, de szerencsére végig van angol felirat. Kis műszaki hiba után a Skrewdriver "Showdown"-jával folytatódik a DVD, majd brit vizeken maradva, a cronullai, faji zavargás okán Ausztrália felé vesszük az irányt. A történet egyszerű. A fiatal fehér lakosok megelégelték, hogy az újonnan bevándoroltak ugyanazt művelik, mint nálunk a mozdonyszőkék. SMS-ekben szervezték a spontán tiltakozást, de a tömeg végül akkorára dagadt, hogy a rendőrség sem tudott igazán mit kezdeni velük. Kísérgették ugyan őket, de max. annyit tudtak csak elérni, hogy a tömeg ne verje agyon a pácienst, ha elkapja. Már ha talál ilyet. A felvételek inkább csak ide-oda rohangálást mutatnak, mivel a "célpontok" szagot fogtak (Gondolom ott is, ahogy mindenhol máshol, ha megérzik a veszélyt eltűnnek. Sajnos a veszély elmúltával újra megjelennek, így a probléma is megmarad). "Not White, Not Welcome In Australia". Azt hiszem ebben minden benne van. Csendesen még hozzátenném, itt a feldühödött tömeg nem kezd törni-zúzni, fosztogatni, ahogy azt bizonyos népcsoportoknál megszokhattuk. Az utolsó jelenetben szintén európaiak vonulnak az utcán. Ez esetben lassan, zászlókkal. Ez ugyanis a 2003-as Hess emlékmeneten készült.
130 perc. Menü, jó VHS minőség.
Hel - Valkyriors Dom (1999)
A skandináv viking-rock egyeduralmának legnagyobb támaszát az olyan zenekarok adják, mint például az ezredforduló végén a színtérre berobbanó Hel. A névválasztás kicsit furcsa lehet (Hel a skandináv mitológiában az alvilág, a halottak Istennője, meg egy Németországban székelő BM csapat neve), ha az énekesi posztot elfoglaló Pettersson nővérekre nézünk. A svéd legenda; Ultima Thule (Ők eredetileg radikálisabban álltak a dologhoz, amíg az antifa fel nem gyújtotta a stúdiójukat. Azóta már "csak" mint hazafias viking rock banda ismertek.) vette a szárnyai alá a csapatot, és a szimatuk nem csalt. Ezt az albumot még három követte, és persze egy split sem maradhatott el a mentorokkal. A siker titka a jól megírt, általában gyors, svéd nyelven előadott szerzemények mellett természetesen; a két hölgy hangja. Jó énekes nélkül a legjobb dal sem ér fabatkát sem, de itt persze ilyen probléma nincs. Nincs probléma, mivel szerintem külön-külön is nagy sikereket érhettek volna el, de így együtt meghatározóak lettek. A zenészek a Völund Smed-ből jöttek, tehát volt már tapasztalatuk, és így az eredmény sem maradt el. 12 jól megkomponált és előadott viking himnusz, színes, 12 oldalas borítóval (dalszövegek + képek). Az egyik legjobb viking rock zenekar egyik legjobb albuma.
12 Szám 44:49 perc
The Third Coming (2000)
Az eredeti régen elfogyott, így kénytelen voltam a H8Store-os újrakiadással vigasztalódni. A "Csatakiáltás"-ra mint harmadik eljövetelre megintcsak érdemes volt várni. Sokan nem szeretik annyira, nem is olyan népszerű, mint az előző kettő album. Nem értem miért. A 14 dal (10 angol 4 finn) igazán kiváló. Az Oral Angel, To Die For! például remekül sikerült. A finn háborús induló (Suomi Marssii) feldolgozása modern, de mégis megmaradt az eredeti hangulata. Számomra persze megint a finn nóták viszik a prímet. A Stadin NO.1 is igazi csemege (Ez valami szurkolói szerzemény lehet. A finneket ismerve valószínűleg hoki.), de a kedvencem a Marskin Miehia. Bár csak a Jóisten, meg a finnül beszélők tudják, miről szól. A szűk egyórás műsoridő végig meggyőző. Néhol ugyan bekeményítettek a srácok, de összességében maradt az eredeti stílus. Talán csak egy "Finland Skinhead" hiányzott a sikerhez.
14 Szám 58:07 perc
No Remorse - Under The Gods (1995)
Burnley egyéb munkái mellett kissé háttérbe szorult a zenekar, így a következő teljes hosszúságú albumra több évet kellett várni. Először a Nordland adta ki, nekem a Midgard féle újrakiadást sikerült beszerezni. A pofás kis CD füzetecske tartalmazza a dalszövegeket is, a korong pedig azt a 10 nótát, amikhez a szövegek tartoznak. Feldolgozás most is van, az "Under The Gods" (Tin Machine) és az "Ain't Seen Nothin' Yet" (BachmanTurnerOverdrive átírt szöveggel) formájában. Az előzőek mellett még a "When All Others Prove Unfaithful" és a "The Flame That Never Dies" említhető mint igazi NR klasszikus. Az utóbbi egy tényleg szép ballada a brit népközösségről, de én nem osztom Paulie véleményét. Szerintem az angoloknak semmi helyük nincs Észak-Írországban, és ez a térség soha nem lesz igazán a briteké. Arról, hogy a skótok és walesiek mennyire érzik azt a testvéri köteléket, ami a dalban megfogalmazódik, arról megintcsak vannak sejtéseim. De nem akarok nagyon elkanyarodni az eredeti témától. Nagyon jót tett a szünet a fiúknak, mivel egy vérbeli NR lemez született. Azt meg gondolom mondanom sem kell, hogy felülmúlja a BAG-ot.
10 Szám 34:58 perc
Skrewdriver – Live At The 100 Club 1982
Két nemrégiben felbukkant 100 Club-os koncertfelvétel első darabja ez. A közel 30 éves filmet ugyan remasterizálták, de sajnos így sem tökéletes. A rossz VHS minőséget elérik, ami véleményem szerint kisebb csoda egy ilyen kövületnél. A menü hátterében a koncertből látható egy részlet, így interaktívnak nevezhető, illetve itt vannak feltűntetve a dalok is, amiket külön-külön is kiválaszthatunk. A háttérzene az Antisocial, amit kétszer is lenyomnak a 18 számos repertoárban. A legtöbb szám a debütáló albumról származik, de azért elhangzik egy-két „újabb” sláger is. A klasszikus skinhead cuccban feszítő Ian színpadi mozgásában még fellelhetőek a punkos elemek, a közönség azonban csak bőrfejűekből áll. A jól megszerkesztett, színes borító hátoldalán egy rövid leírás segít, hogy többet megtudjunk a koncert hátteréről, ami számomra kissé felértékeli a produkciót. Ami azonban a hangot illeti, az tényleg elkeserítő. Torz, igen rossz minőségű, néhol tényleg élvezhetetlen. Kár, mert egyébként az egyik kedvenc lehetett volna.
CSAK GYŰJTŐKNEK AJÁNLOTT!
42 perc. Menü van. Rossz kép-, és hangminőség.
Daily Broken Dream - Freedoom (2009)
Nem szeretem a Hatecore-t. Általában nincs semmiféle dallama a daloknak, és így számomra fogyaszthatatlan (kivétel persze az úgynevezett "New School HC", amit a magamfajtának találtak ki). Azt a hatalmas erőt sem érzem benne, amit annyian emlegetnek. Hazudnék azonban, ha azt mondanám, hogy nem látok benne fantáziát. A hozzáállásom ugyanaz, mint az NSBM-nél. Nem az én stílusom, de ettől még lehet jó.
Az eredetileg Race Riot néven futó germán csapat egy -véleményem szerint- igen kívánatos névváltoztatás után az Until The End és Final Stand Records közös kiadványaként jelentette meg első lemezét. A zenei részről csak mint laikus tudok nyilatkozni. A 12 szerzemény közül 11 a már említett klasszikus Hatecore hagyományokat követi. Szintiszta profizmus, ami jellemzi az egészet. Dallamok híján azonban számomra túl monoton, és egysíkú a produkció. Ezen dalok között kapott helyet egy Guano Apes feldolgozás (Open Your Mind), ami még az én tetszésemet is elnyerte. Az eredetinél is jobban bejön, és a DBD srácok szájából hitelesebbnek is tűnik a szöveg, mint a "denevérszaros majmok"-tól. Tehát a HC rajongók nem fognak csalódni. Ebben biztos vagyok.
A kivitelezést elnézve az egyik legszebb CD, amit valaha a kezemben tarthattam. A booklet képi világa első látásra meghódított. Grafikailag a legapróbb részletekig kidolgozott, és kellően sokkoló (A "Deutsches Volk" sírfelirat nálam például nagyobb hatást váltott ki, mintha egy rakás hullát csodálhatnék a füzetben horogkeresztek társaságában. Ez az utóbbi megjelenítés inkább az amerikai zenekarokra volt jellemző a 90-es években.). A 12 oldalas alapborítóba 6 lapnyi átlátszó selyempapírt fűztek, és ezeken találjuk a szövegeket. Ilyet még sosem láttam. Gyönyörű. Ha hozzáveszem, hogy mindezt normál CD áron kínálják, akkor ez egy "Must Buy".
12 Szám 36:44 perc
