2010. augusztus 3., kedd

Landser - Das Reich Kommt Wieder

Landser – Das Reich Kommt Wieder (1992)




Először 1992-ben jelent meg műsoros kazetta formájában, aztán a kor követelményeinek megfelelően 1996-ban „Berlin Bleibt Deutsch” címmel kalóz CD-n illetve eredeti néven és borítóval „hivatalos” CD-n is. Ez volt Lunikoff második munkája, ugyanis ezt még megelőzte egy Lunikoff: Demo ’92 elnevezésű kazetta, ami aztán természetesen szintén napvilágot látott CD-n is. Evvel a kazettával nem találkoztam, így csak arra tudok gondolni, hogy ez jött ki aztán később Landser: Endlösung – Final Solution: The Early Years néven. Mivel a zenekar gyakorlatilag egész pályafutása alatt titokban működött így a megjelenések sem mentek zökkenőmentesen. Ha ez nem lett volna elég, a banda népszerűségével egyenes arányban nőtt (elsősorban Amerikában) a kalózkiadványok száma is. Így aztán elég nehéz megmondani, melyik példányok voltak eredetiek és melyikek a kalózok. Tehát amikor leírást adok egy Landser CD külalakjáról, az még sajnos nem jelenti azt, hogy az eredetit írom le.

Tehát a külalak. Hasonlóan a kazettához fekete-fehér. A borítón az azóta már jól ismert rajz egy német katonát ábrázol. Ugyanez a grafika köszön ránk a CD korongról is. Megtalálhatjuk ezen kívül még a számcímeket a borító üresen maradt területein. Semmi köszönet, taglista, stb. A fentiek ismeretében azt hiszem ez érthető is.

Összesen 18 szerzemény található a korongon, ami azt jelenti, hogy a hanganyag teljes mértékben megegyezik a kazettáéval. Ezek között azonban megtalálhatóak az azóta már Luni védjegyévé vált (és sokak által koppintott) ökörködések, és sajátos nótázások. Gondoljunk csak a „Türkenmaus”-ra vagy a sárga ház törzsvendégeinek énekét is megszégyenítő Lollipop feldolgozásra. Ezek igen rövidek, de azt tökéletesen jelzik, hogy nem egy búskomor gótbandával van dolgunk. Vannak itt komolyabb szerzemények is, mint például a „Berlin Bleibt Deutsch” (ez a szlogen („Berlin német marad”) elég gyakran látható volt Berlin utcáin a végső összeomlás előtt és állítólag az utóbbi időben is fel-feltűnik a falakon), a mára már himnusszá vált „Arische Kaempfer” vagy az északi germán birodalomról szóló ballada, a „Nordland”. Még egy nótát mindenképp ki kell emelnem, ez pedig a „Walvater Wotan”. Itt a mára már divatossá vált odinista vallás mellé teszik le a srácok a voksot. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy Jézust már az első sorban nemes egyszerűséggel zs.... disznónak nevezik, és gyakorlatilag ezt a mocskolódást folytatják a szám végéig. Ez az egyike azoknak a Landser daloknak, amiket jobb lett volna meg sem írni.

Tény, hogy a banda ezzel a lemezzel alapozta meg a hírnevét, és sokan a mai napig a legjobb és legismertebb albumuknak tartják. Én nem tartozom ezek közé. Szerintem is vitathatatlan, hogy a srácoknak sikerült valami újat létrehozniuk, de a későbbi lemezek messze felülmúlják ezt az albumot.

18 Szám 47:48 perc